A lenyűgöző fényképen kozmikus jelenségek sora elevenedik meg.
Josh Dury brit fotós augusztus 12. és 13. között beállította gépét, hogy lefotózza a tető Perseidák meteorrajt. Ekkor még nem tudta, hogy sok legyet üt egy csapásra. A lélegzetelállító képen nemcsak Perseida meteorok záporoznak az égen, hanem északi fények és egy ritka, SAR-ívként ismert légköri izzás is az Androméda és a Triangulum galaxisok mellett.
„Ha azt gondoljuk, hogy aznap este olyan sok minden történik a csillagászati jelenetben, miközben az Androméda és a Triangulum galaxisok is láthatók, ez határozottan egyszeri fotó az életben” – mondta Dury a Space.com-nak küldött e-mailben.
Extravagáns főszereplő
Dury a 11. századi Corfe-kastélyt választotta képének helyszínéül, mivel május 10-én a geomágneses vihar alatt már megörökített ott néhány hihetetlen jelenetet.
„A fotó készítésekor nem számítottam arra, hogy az északi fény látható lesz. Megpróbáltam. 3 és fél óra alatt a Perseida meteorraj 50 részexpozícióját sikerült elkapnom. Meglepetésemre azonban a telefonom elkezdett sorozni az értesítésekkel a lehetséges aurórákról. Pillanatokkal később a kamerával lefotózhattam az északi fényt, miközben a meteorraj zajlott” – magyarázta Dury.
És ha ez nem lenne elég, egy másik rejtett gyöngyszem tárult fel Dury előtt, amikor végignézte a fenséges jelenet nyers képeit. „Ha ez már nem is volt meglepetés, némileg megdöbbenve tapasztaltam, hogy a stabil vörös ívet (SAR) fotóztam. Ezt csak a fényképezőgép látta.”
De itt sem ért a lista végére. A rendkívül részletes képen olyan népszerű égi rendszerek is szerepelnek, mint az Androméda-galaxis (M31) és a nehezebben észrevehető Triangulum-galaxis (M33).
Mit hol keressünk a fényképen?
A fotó bal oldalán rózsaszínen a sarki fény látható, amelyhez valamelyest hasonlít a középtájt függőleges irányban húzódó SAR-ív. A meteorok elszórtan díszelegnek a képen, „középpontjukban” pedig a Tejútrendszer is feltűnik.
'Once-in-a-lifetime' photo: Perseid meteors, northern lights and rare glowing arc shine over 11th-century castle https://t.co/B8qx8vrao6 pic.twitter.com/7wG5Q6V0pv
— SPACE.com (@SPACEdotcom) August 19, 2024
Az Andromédát és a Triangulumot már nehezebb kiszúrni. A jobbra tartó meteorok közül az a kettő „fogja közre” az Androméda-galaxist, amely legközelebb látható a Tejúthoz: ha jobban megnézzük, a köztük lévő fehér pont se nem egy gyenge fényű meteor, se nem egy csillag, hanem egy elliptikus galaxis. A Triangulum egy kicsivel lejjebb, a hosszú fénycsík közepe fölött helyezkedik el, és egy laikus valószínűleg csillagnak nézné.
Perseida meteorraj
A Perseida meteorraj egy éves zápor, amely július közepe és augusztus vége között fordul elő, írja a NASA. A Föld keresztül halad a Swift-Tuttle üstökösből hátra maradt törmeléken, amely 1992-ben múlta felül a Földet. Amikor a törmelék a Föld légkörébe kerül, fénykitörésekben ég el. Úgy tűnik, hogy ezek a meteorok a Perseus csillagképből sugároznak, amelyről a zápor a nevét kapta. A Perseida meteorraj augusztus 11. és augusztus 12. között éri el a csúcsot, amikor a Föld áthalad a törmelék legsűrűbb részén.
Sarki fény
Az északi fények (aurora borealis), vagy a déli féltekény déli fények (aurora australis) egy színes show, amely megmutatja a Földet körülvevő mágneses mező működését.
Amikor a Nap kitöréseiből származó részecskéi becsapódnak a Föld magnetoszférájába (a Föld mágneses mezeje által uralt térterületbe), bolygónk mágneses tere a pólusok felé irányítja a részecskéket. Amikor kölcsönhatásba lépnek a légkörünkkel, energiát adnak le, ami a légkör fluoreszkálását okozza.
SAR-ív
A furcsa mélyvörös sávot Stable Auroral Red (SAR) ívnek hívják, ami egy kicsit félrevezető, mivel a SpaceWeather.com szerint nem fényes és nem is stabil. A SAR-íveket csak 1956-ban fedezték fel, és azóta is lenyűgözik a tudósokat. Körülbelül 450 kilométeres tengerszint feletti magasságban, és jellemzően erős (legalább G3 szintű) geomágneses viharokat kísérő SAR-ívek akkor keletkeznek, amikor hőenergia szivárog a szubaurális felső légkörbe a Föld gyűrűáram-rendszeréből.
A gyűrűáram egy nagy elektromos áram, amelyet a Földet körülvevő ionok (töltött részecskék) hordoznak. A SAR-ok mélyvörösen világítanak a felső légkörben lévő atomi oxigén miatt. Az emberi szem ezen a hullámhosszon meglehetősen érzéketlen a fényre, ezért a SAR-ok általában túl halványak ahhoz, hogy láthassák. Ez megmagyarázza, hogy Dury miért nem vette észre, hogy ott van, amíg el nem jött, hogy feldolgozza a képeit.
A SAR-ívek némi hasonlóságot mutatnak egy másik szubaurális optikai jelenséggel, a STEVE-vel (Strong Thermal Emission Velocity Enhancement – erős hőkibocsátási sebességnövelés), amelyet 2016 körül fedeztek fel. Még arról is beszámoltak, hogy egy SAR-ív STEVE-vé alakul át.
Ez is érdekelhet:
- Fokozódik a Nap aktivitása, váratlanul erős napviharok közeledhetnek
- 100 évvel ezelőtt a Marsot kutató csillagászok egy ma is megmagyarázhatatlan jelet észleltek
Forrás: