A kutatók végre rájöttek, mi áll a korai univerzum óriási galaxisainak hátterében

A James Webb olyan, hatalmas galaxisokat fedezett fel a korai univerzumban, amelyekre a csillagászoknak nem volt észszerű magyarázatuk, legalábbis egészen mostanáig. Korábban már beszámoltak arról, hogy hatnál több, hatalmas példányt fedezett fel a legmodernebb űrtávcső, amelyek sokkal nagyobbak voltak, mint azt várták.

Ezek az óriásgalaxisok már akkor a Tejútrendszernél is nagyobbak lehettek, amikor az univerzum a kutatók legnagyobb meglepetésére még csak a jelenlegi korának mintegy 3 százaléka volt, írja az Indy100. Erre pedig két lehetséges magyarázat van. Az első szerint nem rendelkezünk elég ismerettel ezek kialakulásáról. A második azonban alaposan felrúgná az eddigi ismereteinket, ugyanis aszerint az univerzum sokkal idősebb a becsültnél.

Átejtették a kutatókat a korai univerzum galaxisai?

Az új kutatás szerint azonban a korai galaxisok nem is olyan masszívak, mint amilyennek látszanak. A The Astrophysical Journalban közzétett, a Texasi Egyetemen végzett kutatás megállapította, hogy a fekete lyukak miatt a korai példányok némelyike nagyobbnak és fényesebbnek tűnt, mint amilyenek valójában, mivel azok villámgyorsan falták az anyagot. Ennek következtében a gázrészecskék gyors mozgása több hőt és fényt generált, így a galaxisok sokkal fényesebbnek tűntek a távcsőben.

Az SPT2349-56 egy összeolvadó galaxiscsoportot mutat a korai világegyetemben. ESO/M. Kornmesser

Dr. Steven Finkelstein, a tanulmány társszerzője szerint „nincs válság a kozmológia standard modellje szempontjából. Ha van egy elmélet, amely ilyen sokáig kiállta az idő próbáját, akkor elsöprő bizonyítékokra van szükségünk ahhoz, hogy valóban elvethessük.” Az áttörést hozó kutatás ellenére viszont maradt néhány példa a korai világegyetemben óriásokról, amelyeket az új tanulmány sem tud megmagyarázni.

Erre a kérdésre a csillagok adhatják meg a választ, mivel a tudósok szerint van egy általunk nem ismert folyamat, amely szabályozta a csillagok kialakulását a korai világegyetemben. A kutatók szerint a csillagok keletkezési folyamata sokkal gyorsabb lehetett a korai világegyetemben a nagyobb sűrűség és gravitáció miatt, így ezek változások megmagyarázhatják a megfigyelések egy részét.

Katherine Chworowsky társszerző vélekedése szerint „a korai univerzumban a galaxisok hatékonabban alakíthatták a gázt csillagokká. Még mindig több galaxist látunk, mint amennyit előre jeleztek, viszont egyikük sem olyan masszív, hogy újra kelljen gondoljuk eddigi ismereteinket.”

Érdemes elolvasni:

• A Hold felszínét egykor teljesen beboríthatta a magma
• Egy izgalmas elmélet: így használhatnánk fekete lyukakat energiaforrásként