1962-ben különös és nyugtalanító jelenség söpört végig Tanganyikán (ma Tanzánia). Nem a hagyományos értelemben vett betegségről volt szó, hanem egy nevetés járványról, amely futótűzként terjedt, közel 1000 embert érintett, és 14 iskola ideiglenes bezárását eredményezte. Bár humorosnak vagy akár szürreálisnak is hangozhat, ez az eset rávilágít a tömeges pszichogén betegségek összetettségére, egy olyan pszichológiai állapotra, amely gyakran krónikus stresszel teli környezetben alakul ki.
A nevetési járvány Kashasha falu egyik lányiskolájában kezdődött. Az egyik diáklány, akit valószínűleg a szorongás vett erőt rajta, fékezhetetlen nevetésben tört ki. Ami egyetlen epizódnak indult, gyorsan kicsúszott az irányítás alól, és a többi diák tükrözte a nevetést, míg végül az egész iskolára átterjedt. Hamarosan a járvány a szomszédos közösségeket is elérte, és több száz embert érintett — írja az Atlas Obscura.
A szenvedők nemcsak nevetőgörcsöket, hanem sírást, nyugtalanságot és időnként erőszakot is mutattak. Egyesek órákon át, mások akár 16 napig is elszenvedték ezeket a tüneteket. A járvány riasztó jellege ellenére soha nem találtak szerves okot. Christian Hempelmann, a Texasi A&M Egyetem kutatója az eseményt a tömeges pszichogén vagy szociogén betegségek esetének minősíti, amikor a pszichológiai stressz fizikai tünetekben nyilvánul meg, gyakran csoportos keretek között.
A tömeges pszichogén betegség megértése
Tömeges pszichogén betegségről (MPI) akkor beszélünk, amikor emberek csoportjai, gyakran jelentős stressz hatására, hasonló fizikai tüneteket kezdenek mutatni, anélkül, hogy ennek azonosítható fizikai oka lenne. A Tanganyika nevető járvány az egyik legismertebb példa, de hasonló eseteket a történelem során és világszerte dokumentáltak.
A tanganyikai járványhoz vezető körülmények megérettek egy ilyen járvány kitörésére. Az iskoláslányok szokatlan nyomást éreztek a brit irányítású oktatási rendszerben, amihez társultak Tanganyika nemrég elnyert függetlenségének bizonytalanságai. Ilyen stresszes környezetben az MPI eluralkodhat, különösen a fiatalabb, sérülékenyebb népességcsoportok körében.
Hempelmann szerint az MPI-t átélő emberek nem egyszerűen viselkedést másolnak, hanem tudat alatt fizikai tünetekkel fejezik ki szorongásukat. A tanganyikai járvány esetében a nevetés nem az öröm kifejezése volt, hanem inkább a mélyen gyökerező szorongás megnyilvánulása.
Modernkori példák és tévhitek
Bár a Tanganyika-ügy lezárult, a tömeges pszichogén megbetegedések továbbra is felbukkannak különböző formákban szerte a világon. A legújabb példák közé tartozik a megmagyarázhatatlan hányinger és szédülés diákok körében az angliai Lancashire-ben, valamint a légzési zavarok az Indiana állambeli Lafayette-ben lévő DMV dolgozói körében. Mindegyik esetben az alapos vizsgálatok nem mutattak ki környezeti mérgeket vagy szerves okokat, ehelyett a tünetek pszichológiai természetére mutattak rá.
Az MPI-t a gyakorisága ellenére gyakran félreértik és megbélyegzik. Az érintetteket néha „hisztérikusnak” vagy „őrültnek” minősítik, ami csak fokozza szenvedésüket. Ahogy Hempelmann megjegyzi, az MPI-ben szenvedő személy megbélyegzése problematikus lehet, mert azt sugallja, hogy tünetei nem érvényesek vagy nem komolyak. Ez a megbélyegzés megnehezíti, hogy az érintettek megkapják a szükséges empátiát és gondoskodást.
A nevetés szerepe a gyógyulásban: Kétélű kard
A Tanganyika incidens megkérdőjelezi a nevetésről mint általánosan pozitív erőről alkotott általános felfogást is. Míg a zselotológia (a nevetés tanulmányozása) modern fejlődése olyan terápiákhoz vezetett, mint a nevetésjóga és a nevetésmeditáció, ahol a színlelt nevetés a pszichológiai és fizikai jólét elősegítésére szolgál, a Tanganyika-ügy arra emlékeztet, hogy a nevetés a baj tünete is lehet.
Hempelmann kritikával illeti a humor freudi elméletét, amely szerint a nevetés a felgyülemlett pszichés nyomás levezető szelepe. A Tanganyika-járvány esetében a nevetés nem hozott megkönnyebbülést vagy gyógyulást, hanem a könyörtelen stressz és szenvedés kifejeződése volt. A járvány kiemeli az emberi érzelmek összetettségét és azt, hogy ezek milyen módon nyilvánulhatnak meg fizikailag.
A figyelmeztető mese
A tanganyikai nevetésjárvány több mint egy különös történelmi esemény – erőteljes példája annak, hogy a pszichológiai stressz milyen hatással lehet a szervezetre. Arra emlékeztet bennünket, hogy a gyakran az öröm szimbólumának tekintett nevetés mélyebb, megoldatlan problémák jele is lehet. Ahogy a kutatók folytatják az MPI és kiváltó okainak tanulmányozását, a Tanganyikából levont tanulságok továbbra is relevánsak maradnak, és betekintést nyújtanak abba, hogy elménk és testünk hogyan kapcsolódik egymáshoz mind az egészség, mind a betegség terén.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Nagy magyarok a történelemben: Négy személyiség, akik formálták Magyarország sorsát
A praetorianus gárda, a római császárok őrző-védői, vagy éppen gyilkosai
