Mérgező örökség: A piramisépítők rejtett veszélyei a Gízai-fennsíkon

A legújabb kutatások rávilágítottak a piramisépítők előtt álló veszélyes körülményekre az egyiptomi Gízai-fennsíkon. Bár az építési technikák részletei még mindig homályosak, egyértelmű, hogy a munka nem csupán fizikailag volt megterhelő, hanem mérgező is. Miért volt mérgező?

Az Ancient Origins szerint a felfedezések a kairói ásatásokból származnak, ahol üledékmintákat gyűjtöttek a régi Khufu-kikötő területéről. Ez a terület, amely egykor a piramisok közelében lévő forgalmas kikötő volt, aggasztó mértékű réz- és arzénszennyeződést mutatott. Az egészségügyi kockázatokkal járó fémek jelenléte arra utal, hogy a szennyezés forrása valószínűleg a fémmegmunkálás volt.

Történelmi visszatekintés

A szennyeződést a Kr. e. 26. századra, a negyedik dinasztia uralkodói, Khufu, Khafre és Menkaure idejére datálják. A kutatók szerint a fémfeldolgozás jelentős mértékben hozzájárult a helyi szennyezéshez ebben az időszakban. Fejlett technikák, mint a plazma-tömegspektrometria és a szén-14 kormeghatározás alkalmazása megerősítette, hogy a szennyezés szintje rendkívül magas volt, a rézkoncentráció ötször-hatszorosan meghaladta a természetes szintet.

Meglepő módon a bizonyítékok arra utalnak, hogy a fémmegmunkálás Gízában már i. e. 3265 körül megkezdődött, ami korábban feltételezetteknél jóval korábbi időszakra tehető. Ez a korai fémmegmunkálás körülbelül 2000 évig tartott, és az arzén hozzáadásával növelték a réz szerszámok tartósságát. A létesítmények közvetlenül a piramisok tövében helyezkedtek el, ami miatt a munkások ezrei voltak kitéve a mérgező körülményeknek.

Forrás: Pixabay

A mérgező anyagokkal való érintkezés valószínűleg súlyos egészségügyi problémákat okozott a piramisépítésben részt vevő munkások számára. Becslések szerint a piramisok építésében 5 000 és 20 000 közötti munkás vett részt, és sokukat súlyosan érintette a közeli fémmegmunkálásból származó veszélyes környezet.

A fémfeldolgozás a Nílus i. e. 2200 körüli apadása után is folytatódott, ami a kikötő zsugorodását eredményezte. A folyamatos tevékenységet a megnövekedett mezőgazdasági igények ösztönözték, mivel a termékeny árterekben elterjedt földműveléshez egyre több fémszerszámra volt szükség.

A kutatás jelentősége

Ez a tanulmány nemcsak a nem “elit” munkások kemény valóságát tárja fel, hanem megkérdőjelezi az ókori Egyiptom elitjére való hagyományos fókuszálást is. Azáltal, hogy rávilágít a többség által elszenvedett veszélyes körülményekre, átfogóbb képet nyújt a piramisépítés társadalmi és környezeti hatásairól. Az eredmények hangsúlyozzák, milyen jelentős és gyakran elhanyagolt áldozatokat hoztak a monumentális építmények munkásai.

Ez is érdekelhet:

Ha szeretnéd segíteni a HellóMagyar munkatársainak munkáját és a független újságírást,
itt tudod támogatni az oldalunkat