Jégcső: vigyázz „a halál jeges ujjaival” a sarkvidéken

Ha esetleg valaki mostanában jeges vízi merülést tervez, nem árt tisztában lennie a jégcsövek működésével.

Amikor a tudósok a sarki jég alatt kutattak, felfedezték, hogy ez a fagyos környezet meglepően sok életnek ad otthont. A „halál jeges ujja” ugyanakkor még az extrém körülményekhez szokott helyi élővilágot is komoly veszéllyel fenyegeti, ha egyszer kialakul.

A BBC Earth’s Great Seasons című sorozatának alábbi klipjében a filmeseknek sikerült megörökíteniük az egyik ilyen ujj kialakulását, amint kísértetiesen kúszik a tengerfenék felé, és amint megérinti, mindent megfagyaszt, ami az útjába kerül.

Bár az ilyen felvételek olyan hangulatot keltenének, mint egy film, amelyben baljós, hosszú ujjú földönkívüliek invázióját láthatjuk, szerencsére itt nem földönkívüli tevékenységről van szó – ez egy egy jégcső, amely néhány óra alatt nő lefelé, és sós vizet tartalmaz. Angol nevét is erről kapta: a brine szó telített sósvizet jelent, amelyet az icicle, azaz jégcsap szóval kombináltak, így született a brinicle elnevezés.

Hogyan alakulnak ki a jégcsövek?

Amikor a tengeri jég kialakul, a tengervízben lévő sók nem válnak a szerkezet részévé; ehelyett a jégen belül hideg sósavval teli zsebeket képeznek, amelyek a magas sótartalom miatt nem fagynak meg. Ha esélyt kapnak arra, hogy a lenti vízbe kerüljenek, ez a sós víz végül süllyedni kezd – a sótartalom miatt sokkal sűrűbb, mint a víz, amelybe kerül.

A jég alatti víz alapvetően kellemes és relatív értelemben meleg, legalábbis a kinti levegőhöz képest. A sóoldat viszont sokkal, de sokkal hidegebb is. Így, ahogy a sós víz lefelé ereszkedik, megfagyasztja a körülötte lévő tengervizet, és íme, máris megvan a jégcső, írja az IFLScience.

A tengeri élet kegyetlen hóhérja

A jégcső átmérője akár 25 cm is lehet, és naponta több métert nőnek, írja a Guardian. Amikor eléri a tengerfeneket, a tengerfenékhez tapadó jégtáblává, úgynevezett horgonyjéggé terül szét. Ez a jég elég gyorsan nő ahhoz, hogy elkapja a tengeri csillagokat, sünöket és más lassan mozgó tengeri élőlényeket, elnyelje és halálosan megfagyassza őket.

De mennyire kell tartanunk tőlük? Bár a jégcsövek rendkívül veszélyesek az élővilágra, ugyanakkor hihetetlenül érzékenyek, akár a legkisebb érintésre is. Ezért viszonylag nyugodt tengeri körülményekre van szükségük a növekedésükhöz, így nem is túl gyakoriak, írja a How Stuff Works.

Hogy sikerült felvenni?

A képződési folyamatot könnyű elmagyarázni, de annál nehezebb előre megjósolni. Bár a tudósok már évtizedek óta megfigyelik a jégcsöveket, csak 2011-ben sikerült először lefilmeznie a Frozen Planet című sorozat stábjának, ahogyan egy jégcső kialakul.

„A nagy hidegben és a légtartályok cseréjének szükségessége miatt a búvárok nem tudtak elég sokáig lent maradni ahhoz, hogy egy teljes eseményt megörökítsenek” – magyarázta a sorozat producere, Kathryn Jeffs a kulisszák mögött készült klipben.

A megoldás? Egy víz alatti kamera, amely képes időzített felvételt készíteni. A probléma? Ilyen felszerelés nem létezett. Szerencsére Hugh Miller víz alatti operatőr éppen a munkában volt, és miután éjjel-nappal dolgozott egy prototípus elkészítésén, a stábnak sikerült sikerrel járnia ott, ahol senki másnak nem sikerült.

Ez is érdekelhet:

• A Feröer-szigeteken lévő tó, amely az óceán felett lebeg
• Mit használtak az emberek a vécépapír előtt?