Megoldódott a Notre-Dame alatt talált szarkofágok rejtélye

Miután a párizsi Notre-Dame-székesegyház 2019-ben leégett, a felperzselt romok alól számos hihetetlen lelet került elő. Például az a két ólomszarkofág, amelyek évszázadokkal ezelőtt kerültek a katedrális alá. Egy régészcsoport most pedig úgy véli, hogy végre megoldották az ólomszarkofágok rejtélyét.

A Toulouse-i Egyetem kutatói két gazdag férfi maradványait találták meg, akiknek igencsak nehéz sorsuk lehetett. Az egyik holttestet könnyen azonosították, köszönhetően egy nagyrészt érintetlenül maradt sírfeliratnak. A koporsó azért készült ólomból, hogy megőrizze a testet, ami akkoriban csak a tehetőseknek volt opció, írja az IFLScience.

Forrás: Wikimedia Commons/Dietmar Rabich

Megoldódott a Notre-Dame alá temetett személyek rejtélye

Sajnos azonban maga a koporsó sem volt ép, így a test jelentősen bomlott, mindössze a csontok, a haj és néhány textildarab maradt meg. A csontjain a mozgásszegény életmód, valamint a köszvény, a mértéktelen evés és ivás által okozott betegség nyomai látszottak.

A felirat szerint Antoine de la Porte kanonok az egyik eltemetett személy, aki 1710 december 24-én hunyt el életének 83. évében.

A kutatók a Live Science-nek nyilatkozva elmondták, hogy de la Porte kanonok volt, ami magyarázatot ad arra, hogy a kereszthajó egy központi, fontos személyek számára fenntartott része alatt helyezték örök nyugalomra. Életében befolyásos és gazdag volt, több olyan festményt is megrendelt, amelyek ma a Louvre-ban vannak kiállítva, és a Notre-Dame kórusát is jelentős összegekkel támogatta.

A második szarkofágban talált test személyazonosságát egészen mostanáig rejtély övezte. A korai elemzések szerint a holttest egy 25-40 éves férfié lehetett, aki a medencecsontjának állapotából ítélve valószínűleg már fiatal korától kezdve lovagolt.

A csontokon ezenkívül krónikus betegség jelei mutatkoztak, míg a fogainak nagy része már a halála előtt kihullott. Koponyája ráadásul deformálódott is, valószínűleg csecsemőként fejdíszt vagy fejpántot viselt.

Mindezek mellett a testén a sérüléseit követően csontképződés jelei mutatkoztak, ami arra utal, hogy a halál oka tuberkulózisból eredő krónikus agyhártyagyulladás lehetett. A koponyáját a halála után lefűrészelték, ami a 16. századi nemesek körében általános gyakorlat volt.

A további elemzéseket követően a csoport szerint a holttest Joachim du Bellay francia költőhöz tartozhat, aki 1522 és 1560 között élt. Du Bellay leírása számos helyen megegyezik a holttesten talált különleges vonásokkal.

Bár a csapat úgy véli, hogy a holttest du Bellay-é, továbbra is rejtély, hogyan kerülhetett a holttest oda, ahová került, mivel a feljegyzések szerint du Bellay holttestét egy oldalkápolnában temették el.

A kutatók szerint két elképzelés lehetséges, „egy ideiglenes temetés vált véglegessé, vagy koporsójának áthelyezése egy másik temetés során, 1569-ben, műveinek kiadása után.”

Érdemes elolvasni:

• Mennyire volt szörnyű valójában a spanyol inkvizíció?
• Régészek olyan ősi emlékműre bukkantak Franciaországban, amelyet még sosem láttak azelőtt