Az axolotl butus tekintete mögött a természet egyik legelképesztőbb képessége rejlik

Az axolotlok talán a világ talán legjellegzetesebb kétéltűi. Aranyos, kissé butácska tekintetük, jellegzetes, mosolyra hajló szájuk miatt kedvelt háziállatok, egyedi biológiai tulajdonságaik miatt azonban gyakran brutális állatkísérletek áldozatai.

Az axolotlok a szalamandrák közé tartoznak, és mindössze a Mexikóváros környéki Xochimilco és a Chalco-tó vízeiben és csatornáiban élnek. Ezek a lények pont olyan különlegesek, mint amilyen könnyen mosolyra fakasztanak. A többi szalamandrától eltérően az axolotlok a neoténiának nevezett jelenség során nem alakulnak át teljesen életük során, így bár kétéltűek, életük nagy részét víz alatt töltik.

Miközben vízi életmódot folytatnak, az axolotlok megőrzik fiatalkori vonásaikat, amely folyamatot neoténiának hívják, írja a Discover Magazine. Fejlesztenek tüdőt, és jellegzetes, fülszerű kopoltyúikkal lélegeznek a víz alatt. Vadon élve akár 15 évig is élhetnek, és átlagosan 23 centiméteresre őnek. Étrendjük változatos, kagylókat, apró halakat és rovarokat is fogyasztanak.

Alig van belőle vadon élő példány

Az axolotlok valójában képesek az átalakulásra – a tudósok mesterségesen is előidézték már fogságban tartott állatokon –, és az átalakulás után olyan tulajdonságokat fejlesztenek, amelyek lehetővé tennék számukra a szárazföldi életet. A vadonban azonban még ismeretlen okokból ez nem történik meg. Luis Zambrano, a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem biológusa és igazgatója szerint az ok az, hogy a faj különleges élőhelyén nem váltakoznak a száraz és nedves időjárási körülmények.

Zambrano szerint néhány harántfogúgőte-félének el kell hagynia a vizet, részben azért, mert a nedves élőhely, ahol élnek, a száraz évszakban kiszárad. Hozzátéve, hogyegy feltételezés szerint az axolotlok azért nem hagyják el a vizet, mert a vízben maradás evolúciós előnyei felülmúlták a szárazföldi élet kockázatait, ahol nagyobb lehet a rájuk leselkedő ragadozók kockázata. Azonban egyelőre ez is csak egy elmélet.

Az axolotlok emellett híresek hihetetlen regenerációs képességükről, amely segítségével szöveteket, szerveket és akár teljes testrészeket is újranöveszthetnek. A tudósok szeretnék jobban megérteni a folyamatot, mivel végső céljuk az, hogy ezt az emberi gyógyászatban is hasznosítsák.

axolotl Mexikó állatvilág természetvédelem állatvédelem

Hát nem jópofa? Kiemelt kép: depositphotos.com

Az axolotl legendája

Bár lenyűgözőek egyedi biológiai tulajdonságaik miatt, kulturális jelentőségük is van Mexikóban. A legenda szerint Xolotl, a tűz és a villámlás azték istene, egyben Ketzalkóatl, vagyis Tollaskígyó ikertestvére különféle formákat öltött, többek között egy szalamandráét is, hogy elkerülje, hogy feláldozzák. Végül elfogták, és az axolotl is csemegévé vált, amit még ma is fogyasztanak Mexikóban.

Kulturális jelentősége ellenére a faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint kritikusan veszélyeztetett. Úgy gondolják, hogy a vadonban kevesebb mint 1000 egyed maradt fenn. Zambrano szerint ez elsősorban annak köszönhető, hogy az axolotlok fennmaradásához létfontosságú vízi élőhelyek degradálódnak és szennyezettek. Zambrano egy csapattal azon dolgozik, hogy helyreállítsa a megmaradt populációk élőhelyét, hogy ez a különleges faj továbbra is víz alatt, Mexikóváros környékén élhesse örökké fiatal életét.

„Az axolotlok megőrzéséhez meg kell őrizni az élőhelyet. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy vissza kell térnnünk ahhoz, ahogyan 50 évvel ezelőtt használtuk a földet.”

Annak ellenére, hogy számos axolotl él fogságban – háziállatként, ételként, vagy kutatási célokra tartva –, a faj vadonbeli veszélyes helyzete miatt Zambrano professzor és kollégái felhívást intéztek a megmentésük érdekében, mielőtt végleg eltűnnének. „Az axolotlt akváriumokban megmenteni olyan, mintha jegesmedvéket próbálnánk hűtőszekrényben megőrizni. Az állatok és élőhelyük megóvásával egy nagyon fontos, kultúránk részét képező fajt őrzünk meg, ezzel együtt pedig sok más fajt is megvédhetünk.”