Egy tudós szerint már 50 éve találtunk életet a Marson – és rögtön meg is semmisítettük

A Berlini Műszaki Egyetem egyik asztrobiológusa szerint a NASA  az 1970-es években a Marsra küldött űrszondáinak leszállóegységei már találkozhattak idegen életformával, anélkül, hogy ezt bárki is tudta volna. A tudós elmélete szerint azonban ez az első találkozás enyhén szólva sem volt sikertörténet.

Bár sok más tudós érthető módon fenntartásokkal kezeli a furcsa elméletet, Dirk Schulze-Makuch szerint azonban a NASA Viking-programjában a leszállóegységek nemcsak hogy kontaktba kerültek idegen életformával, hanem rögtön el is pusztították azt – írja a Space.com.

Az elmélet szerint miután 1976-ban leszálltak a Marson, a NASA Viking leszállóegységei valószínűleg apró, szárazságtűrő életformákból vettek mintát, amelyek a marsi sziklák belsejében rejtőzködtek. Dirk Schulze-Makuch azt állítja, hogy a szóbanforgó életformák valóban léteztek és az akkor végzett kísérletek elpusztíthatták őket, mielőtt azonosításra kerültek volna, mert az akkor elvégzett tesztek túlterhelték ezeket az esetleges mikrobákat.

Ez történt a Viking-programban

A Viking leszállóegységek – a Viking 1 és a Viking 2 – 1976-ban négy kísérletet hajtottak végre a Marson. Ebből az egyik az anyagcserét vizsgálta radioaktív nyomjelzéssel követett tápanyagok talajba juttatásával, a másik szerves, azaz széntartalmú vegyületeket keresett a marsi talajban, a harmadik a potenciális fotoszintetikus szervezetek szénmegkötését vizsgálta, a negyedik pedig az anyagcserét az élet szempontjából kulcsfontosságú gázok (például oxigén, szén-dioxid és nitrogén) változásának megfigyelésével az izolált talajminták körül.

A Mars látványa a Viking II-ből
Forrás: Wikimedia Commons

Az eredmények azonban kissé meglepőek voltak: a gázok koncentrációja két kísérletben is megváltozott, ami valamilyen anyagcserefolyamatra utalt. A négy kísérlet közül a legfontosabbnak tartott gázcsere-kísérlet eredménye azonban negatív volt, így a legtöbb tudós végül arra a következtetésre jutott, hogy a Viking-kísérletek alapján nincs bizonyíték a marsi életre.

A dolgokat tovább bonyolította, hogy az egyik kísérlet klórozott szerves vegyületek nyomait is kimutatta, de akkoriban úgy vélték, hogy ezek a vegyületek a Földön használt tisztítószerekből származó szennyeződések (azóta azonban bebizonyosodott, hogy ezek a szerves vegyületek tényleg természetes módon előfordulnak a Marson).

Schulze-Makuch Mars-elmélete

A berlini tudós azonban úgy tűnik, ezt mind meg tudja magyarázni. Szerinte ugyanis a furcsa eredmények annak tudhatók be, hogy túl sok vizet használtak hozzájuk.

A Földön, ahol a víz az élet forrása ésszerűnek tűnhet, hogy a víz hatására megmutatkozhat az élet a rendkívül száraz marsi környezetben – érvel Schulze Makuch. A probléma azonban az, hogy a túl sok víz adott esetben halálos lehet ezekre az apró organizmusokra. Hogy ezt alátámassza, az asztrobiológus a Földről hozott példát: egy 2018-as tanulmány szerint az Atacama-sivatagban szélsőséges áradások elpusztították az őshonos mikrobák akár 85%-át, mivel ezek nem tudtak alkalmazkodni a nedvesebb körülményekhez.

Arról, hogy az elméletnek mennyi valóságalapja van, egyelőre megoszlanak a vélemények. Ugyan sokan már ezt elegendő bizonyítéknak gondolják, jónéhányan vannak, akik továbbra is szkeptikusok maradnak. Az egyik legfőbb ellenvetésük az, hogy a Viking-program eredményeit bármilyen más tényező is befolyásolhatta.

Ez azonban nem az első ilyen jellegű elmélet: 2018-ban egy másik kutatócsoport azzal állt elő, hogy amikor a talajmintákat felmelegítették, egy váratlan kémiai reakció elégethette és elpusztíthatta a mintákban élő mikrobákat, ami megmagyarázná a furcsa eredményeket.

Akiket a Viking-program bővebben is érdekel, azok az alábbi videóban megtalálják a NASA 40. évfordulós összefoglalóját a projektről:

Ezeket is érdemes elolvasni:

Ennek a törpebolygónak a kérge akár 90 százalékban is vízből állhat, ráadásul nincs is olyan messze

Galaxisunk egy sokkal nagyobb vonzásmedence része lehet