Valódi természeti katasztrófa inspirálhatta a Ragnarököt, a vikingek világvégéjét

Dán régészek egy 1500 évvel ezelőtti, olyan éghajlati katasztrófára utaló bizonyítékot tártak fel, amely a Ragnarök legendáját is inspirálhatta.

A legenda először az Edda-énekekben, illetve az izlandi Regius kódexben jelent meg írásban, és egy sor természeti katasztrófát ír le, amelyben Midgardot – vagyis az emberek által lakott földet – elárasztják, és olyan istenek vesznek oda, mint Odin, Thor és Loki.

Az Ancient Origins beszámolója szerint a Völuspá, az Edda-énekek legismertebb darabja az északi mitológia tanulmányozásának egyik elsődleges forrása, amely bibliai katasztrófákkal meséli el a világ teremtését, végét és végső újjászületését.

A Journal of Archaeological Science Reports legújabb számában megjelent kutatás azt állítja, hogy a Ragnarök mítoszát egy valós éghajlati katasztrófa ihlette, amely mintegy tizenöt évszázaddal ezelőtt Dániában népességcsökkenéshez vezetett.

Természeti katasztrófa ihlette a legendás mitológiai csatát

A Regius kódex lapjai. Wikimedia

A tanulmány szerzői „a dániai bronz-, vas- és viking korszakokból 39 lelőhelyről származó növényi maradványokat elemeztek, hogy megvizsgálják a mezőgazdasági gyakorlatok fejlődését és ellenálló képességét.” Különösen az 1250 évig tartó vaskor eredményeire voltak kíváncsiak.

A Kr. u. 6. század közepén két hatalmas vulkánkitörés történt az amerikai kontinensen, amelyek során hatalmas mennyiségű hamu és kén-dioxid került a légkörbe. Ez pedig az északi félteke éghajlatának jelentős lehűlését váltotta ki.

Kínai történelmi források egy olyan időszakról számolnak be, amikor a Nap halványan és hidegen ragyogott, a termés nem érett be, és a csillagok egy teljes évig rejtve voltak a vastag vulkáni por miatt.

Egy hatalmas vulkánkitörés inspirálhatta a Ragnarököt. Fotó: Dominick Vietor/Pixabay

A dán nemzeti múzeum kutatói dendrokronológia – a fák évgyűrűinek elemzése, amely napjainkban is az egyik, ha nem a legpontosabb kormeghatározási mód – segítségével vizsgálták a dán tölgy mintákat, hogy nyomon kövessék a klímaváltozás hatását a fák növekedésére Kr. u. 300 és 800 között.

Eredményeiket összevetették a grönlandi jégmagok adataival, amelyek a régi csapadékban lévő kénsav mennyiségét mérik, így egyszerűen kimutatják a jelentős vulkánkitöréseket.

539 és 541 között a fak évgyűrűinek növekedése hirtelen lelassult, ami egy globális lehűlési eseményre utal, amely valószínűleg nagy változásokat hozott a földhasználatban, illetve számos terület elhagyásához és újraerdősítéséhez vezetett.

A kutatás rámutat arra, hogy ezek a környezeti változások magyarázhatják a régészeti feljegyzésekben megfigyelt társadalmi átalakulásokat, ideértve a településszerkezet átalakulását, az erdők visszatérését és a vallási gyakorlatok megváltozását.

Morten Fischer Mortensen, a Dán Nemzeti Múzeum munkatársa elmagyarázta, hogy „amikor a fák nem növekedtek, a mezők termése sem. Egy mezőgazdaságra épülő társadalomban pedig ez katasztrofális következményekkel járt.

A gabonatermelés hirtelen visszaesett, az emberek elhagyták otthonaikat, és az erdők visszahódították az elhagyott mezőket.

A mai Norvégia és Svédország területén élt lakosság akár fele is meghalhatott ebben az időszakban, és valószínű, hogy Dániában is hasonló volt a halálozási arány.

A vikingek úgy érezhették, karnyújtásnyira vannak a Ragnaröktől

Mortensen elmondta, történészként szörnyű belegondolni abba, „mennyi szenvedést, halált és katasztrófát jelentenek a vékony évgyűrűk.”

Az ebből az időszakból származó régészeti leletek emellett értékes tárgyak és kincsek felhalmozódásának növekedésére utalnak Dániában.

Ezek valószínűleg olyan rituális felajánlások voltak, amelyekkel vissza akarták csalogatni a Napot, mivel az emberek valószínűleg úgy hitték, hogy a híres Fimbulwinter köszöntött be, amely közvetlenül a Ragnarök előtt jön.

A vaskor (Kr. e. 500 – Kr. u. 750) során Dánia társadalmi, gazdasági és technológiai téren is jelentős változásokon ment keresztül, amiben jelentős szerepet játszott a klímaváltozás mellett a Római Birodalom hanyatlása és a népvándorlások, illetve a pusztító vulkánkitörés utáni késő antik kis jégkorszak is.

A korai vaskori települések nagyobb, központosított közösségek megjelenését mutatják, valószínű társadalmi hierarchiával. Míg egyes gazdaságokat kerítéssel vették körül, ami háztartási szintű termelésirányítást jelez, a késő római vaskorban az állattenyésztés felé tolódott el a gazdaság, amelyet egyre nagyobb istállók megjelenése jelzett, és ez a tendencia folytatódott a germán vaskorban (400-800).

Mortensen bízik abban, hogy még többet megtudhatunk, „hogyan alkalmazkodtak az emberek ilyen katasztrófákhoz. vajon háborúkhoz, társadalmi átalakulásokhoz vezettek-e? És ha igen, hogyan élték túl? Az akkor szerzett tudásuk akár ma is hasznos lehet, amikor szembenézünk a klímaváltozással és a jövőbeli természeti katasztrófákkal.”

Érdemes elolvasni:

• Felfedezték a világ egyik legrégebbi keresztény templomát
• Az 5000 éves temetőben kétszer annyi nő volt, mint férfi