Ez a halálos gomba már évezredek óta veszélyt jelent az emberekre

A történelem szerint Nero római császár trónra kerüléséhez anyja, Agrippina, saját férje meggyilkolásához egy különleges fegyvert használt: egy maréknyi gyilkos galócát. A gyilkos galóca (Amanita phalloides) mérgező tulajdonságai már évezredek óta ismertek, ám ez a halálos gomba továbbra is veszélyt jelent a gombászokra világszerte. Ma a gyilkos galóca felelős az összes gombával kapcsolatos haláleset több mint 90%-áért, évente több mint 100 ember halálát okozva. De mi teszi ezt a gombafajtát ilyen veszélyessé?

A gyilkos galóca első ránézésre ártalmatlannak tűnhet. A gomba egy fehér, tojásszerű burokban jelenik meg, amely megreped, és egy csészeszerű zsákot hagy a tönk alján. Érett állapotban a gomba fehér vagy zöldessárga kalapja 4 és 16 centiméter közötti átmérőjű lehet. Azonban még egy fél kalap is elegendő toxint tartalmazhat ahhoz, hogy egy felnőtt embert megöljön — számolt be róla a TED-Ed.

A gyilkos galóca többféle toxint termel, de ezek közül az amatoxinok a legveszélyesebbek. Ezek az anyagok rendkívül ellenállóak, és nem pusztulnak el sem főzés, sem fagyasztás, sem szárítás hatására. Ha az amatoxinok a szervezetbe kerülnek, könnyen áthatolnak a bélfalon, és bekerülnek a véráramba, ahol több rendszert is tönkretehetnek.

Az amatoxinok legfőbb módszere az, hogy blokkolják az RNS-polimerázok működését, amelyek nélkülözhetetlenek a sejtek fehérjetermeléséhez. Ezen enzimek gátlása különböző súlyos következményekkel járhat, például megakadályozza a véralvadási faktorok termelését, ami súlyos vérzésekhez vezethet. A vesék működését is lassítja, ami megzavarja a szervezet folyadékháztartását és vizelettermelését. A legnagyobb károkat azonban a májban okozza, ahol a méreganyagok természetes módon felhalmozódnak, és a májsejtek pusztulásához, végső soron pedig májelégtelenséghez vezetnek.

Miért mérgező a gyilkos galóca?

Bár az amatoxinok halálosak lehetnek, a tudósok még mindig nem tudják pontosan, hogy ezek a toxinok milyen előnyökkel járnak a gombák számára. Az amatoxinok másodlagos metabolitok, vagyis nem nélkülözhetetlenek a gombák növekedéséhez vagy túléléséhez. Ezenkívül más gombafajok, például a Galerina és a Lepiota is termelnek amatoxinokat, ám ezek a fajok jóval kevesebb halálesetet okoznak.

Ennek egyik oka az, hogy a Galerina és a Lepiota gombák könnyebben megkülönböztethetők más ehető fajoktól, míg a gyilkos galóca, különösen fiatal korában, könnyen összetéveszthető például a szalma- vagy pöfeteggombákkal. Továbbá a gyilkos galóca elterjedése is széleskörű: bár eredetileg Európából származik, ma már minden kontinensen megtalálható, kivéve az Antarktiszt.

Hogyan kezelhető a gyilkos galóca mérgezés?

Szerencsére, ha a gyilkos galóca által okozott mérgezést időben felismerik és megfelelően kezelik, a betegek akár 90%-a is túlélheti. A kezelés nem igényel speciális ellenmérget; egy folyamatos, intenzív intravénás folyadékbevitel gyakran elegendő a toxinok eltávolításához a szervezetből. Azonban sok orvos nem ismeri fel időben a mérgezést, mivel a kezdeti tünetek könnyen összetéveszthetők az ételmérgezés tüneteivel. Az amatoxinok lassan halmozódnak fel a májban, így a legsúlyosabb tünetek gyakran csak napokkal a fogyasztás után jelentkeznek.

Hogyan lehet elkerülni a gyilkos galócát?

Ahogy az orvosi tudás bővül, egyre többen ismerik fel a gyilkos galóca veszélyeit. Azonban a gombaszedőknek világszerte érdemes megtanulniuk, hogyan lehet azonosítani és elkerülni ezt a halálos fajt. Ha valaha is gombát gyűjtesz az erdőben, mindig legyél óvatos, és ha nem vagy biztos benne, hogy mit találtál, a legjobb, ha inkább kidobod.

A gyilkos galóca évszázadok óta jelent veszélyt az emberiségre, és bár sokat tanultunk már róla, továbbra is óriási figyelmet igényel, különösen a gombászok és természetkedvelők részéről.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

7 nevetséges amerikai törvény, amiért börtönbe mehetsz
Így fest a Föld alkonyata a napfordulókkal az űrből