Miért nem gyarmatosították a vikingek Amerikát 1021-ben?

Tévhit, hogy Kolumbusz előtt nem jártak európaiak az amerikai kontinensen, a vikingek ugyanis eljutottak oda. De akkor miért nem lett Kanada viking gyarmat?

Miután Kolumbusz Kristóf 1492-ben először átkelt az Atlanti-óceánon, Spanyolország és más európai országok nagyszabású gyarmatosításba kezdtek, az európai telepesek és leszármazottaik a nyugati félteke nagy részét benépesítették.

Nem ők voltak azonban az első európaiak, akik Észak-Amerikába utaztak. Miután az i. sz. 9. és 10. században településeket hoztak létre Izlandon és Grönlandon, a vikingek i. sz. 1021-ben körül elérték a mai Új-Fundlandot, Kanadát, írja a BBC. Építettek egy előőrsöt, és ezt használták Észak-Amerika északkeleti részének más területeinek felfedezésére, majd valamivel később egy másodikat is. Mégsem gyarmatosították nagy léptékben Észak-Amerikát, legalábbis ahhoz képest, amit az európaiak 1492 után tettek.

Miért nem gyarmatosították?

Nem világos, hogy a vikingek gyarmatokká akarták-e bővíteni előőrseiket. Azok gyéren lakottak voltak, amikor konfliktusba kerültek az amerikai őslakosokkal, ez pedig arra késztette őket, hogy mindent hátrahagyjanak. De más tényezők is szerepet játszottak, köztük a fáradságos óceáni útvonal és az urbanizáció akkori szintje mind Európában, mind Észak-Amerikában.

„Az északiak nem voltak érdekeltek Észak-Amerika gyarmatosításában ebben az időben, mivel a grönlandi kolónia új volt és terjeszkedett, de még mindig nagyon kicsi volt” – mondta Birgitta Wallace, a kanadai parkok vezető régésze, aki kiterjedt kutatásokat végzett a vikingek észak-amerikai tartózkodásáról.

A vikingek Új-Fundlandtól délre, az általuk „Vínland”-nak („borvidék”) nevezett területen felfedezőútra indultak. „Az igazi érdekük az volt, hogy olyan erőforrásokat találjanak, amelyek fenntarthatják az új grönlandi kolóniát” – mondta Wallace.

Nem értenek egyet a válaszon

Kevin P. Smith, a Smithsonian Intézet vikingekre szakosodott kutató munkatársa némileg más véleményen volt. Azt mondta, hogy az északi szövegek arra utalnak, hogy „a Kr. u. 11. század első évtizedeiben volt érdeklődés egy kolónia létrehozása iránt a Vínland néven ismert területen. […] Ez lehetőséget kínált a grönlandi kolóniát alapító törzsfőnök második fiainak, hogy saját területeket faragjanak maguknak” – írta a Live Science-nek küldött e-mailben.

Christopher Crocker, az új-fundlandi Memorial Egyetem kutatási ösztöndíjakat segítő munkatársa azt mondta, hogy szerinte nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a vikingek állandó településeket akartak-e létesíteni Észak-Amerikában.

Összetűzés az őslakosokkal

Smith szerint a középkori északi mondák „teljesen egyértelművé teszik, hogy azért mondtak le a Vínlandon való kolóniaalapítási kísérletről, mert a földnek már sokkal több lakosa volt, mint amennyit az északiak magukkal hoztak”. Amikor a vikingek kapcsolatba léptek Észak-Amerika őslakos népeivel, gyorsan kirobbantak a konfliktusok.

A „Vörös Erik sagája” említést tesz a vikingek és az őslakosok közötti összecsapásról, amely azzal végződött, hogy a vikingek a hajóikra vonultak vissza, miután vereséget szenvedtek, és néhány viking meghalt. Az őslakosok ellen harcoló vikingek csoportja „most már azon a véleményen volt, hogy bár a föld válogatott és jó lehet, mindig háború és rettegés lengi körül őket, azoktól, akik előttük ott laktak”.

Utazási körülmények

A vikingek által használt észak-atlanti útvonal is akadályt jelentett. „Viszonylag nézve az Atlanti-óceán északi részének hidegsége és viharai miatt ez a tenger nagyobb akadályt jelentett, mint a délebbre található kedvezőbb körülmények” – mondta Jan Bill, az Oslói Egyetem Kultúrtörténeti Múzeumának viking hajógyűjteményének kurátora.

A Vínland és Grönland közötti távolság szintén komoly problémát jelentett a vikingek számára. „Grönland hetekre volt az áruk piacra jutását illetően, ami megnehezítette a kereskedelmi hálózat működését” – mondta Kevin McAleese, az Új-Fundland és Labrador tartományban található St John’s-i Rooms Tartományi Múzeum kurátora.

Hogyan sikerült a 15. században mégis kolonizálni?

Skandinávia kevésbé volt urbanizált a viking korban, mint Európa a Kolumbusz kihajózása utáni időszakban. „A 15. században az államalakulás sokkal fejlettebb volt, mint a 11. században, különösen ha Skandináviát az Ibériai-félszigettel hasonlítjuk össze” – mondta Bill, aki megjegyezte, hogy „a fejlettebb államok többet tudtak befektetni a gyarmatosításba, mint a nagyon fiatal Dánia, Norvégia és Svédország államai”.

Kolumbusz útjai után számos járvány söpört végig a nyugati féltekén, és megtizedelte az amerikai őslakosok népességét, ami megkönnyítette az európai gyarmatosítók számára a földek és természeti erőforrások elfoglalását. 2009-ben Dr. William Agger és Herbert Maschner kutatók publikáltak egy tanulmányt, amelyben azt javasolják, hogy a vikingek által okozott betegségek járványt okozhattak egy olyan sarkvidéki nép körében, amelyet a régészek ma „dorset”-nek neveznek, de ez a járvány nem terjedt el széles körben Észak-Amerikában.

Emellett a történelmi feljegyzések azt mutatják, hogy az Észak-Amerikába utazó vikingek között is voltak belső nézeteltérések – mondta McAleese. A Vörös Erikről szóló monda vitákat említ a vallásról, arról, hogy milyen irányba kell utazni, és milyen taktikát kell alkalmazni az őslakosok elleni harcban. Mivel a vikingeknek annyi problémával kellett szembenézniük, körülbelül két évtized után elhagyhatták a területet.

Ez is érdekelhet:

• Ellenpápák: amikor az egyháznak egyszerre két vagy akár három feje is volt
• A kém, aki kétszer halt meg, de egyszer sem igazán