Hatalmas óceán lehet az Uránusz apró holdjának felszíne alatt
A Naprendszer több száz holdja közül az egyik legérdekesebb a Miranda, az Uránusz 28 ismert kísérőinek egyike. Kicsi, mindössze 471 km átmérőjű, de szokatlan felszíni formái miatt a kutatók célkeresztjébe került. Új vizsgálatok szerint ez a távoli hold egy rejtett, felszín alatti óceánt rejthet.
A Miranda felszíne kaotikus, tele van kráterekkel, sziklafalakkal és barázdált területekkel, ahol a Naprendszer legmagasabb sziklafala is található, a 20 km-es Verona Rupes. A tudósok szerint ez az egyedülálló felszín az Uránusz más holdjaival való gravitációs kölcsönhatások eredményeként kialakult belső melegedés következménye lehet, írja a Universe Today.
A Planetary Journal legújabb számában Caleb Strom és csapata a hold rejtélyes geológiáját elemzi. A kutatók számítógépes modellekkel térképezték fel annak felszínét, és a visszafejtés során kiderült, hogy egy vékony, 30 km-es jégkéreg alatt egy akár 100 km mélységű óceán is lehetett mintegy 100-500 millió évvel ezelőtt.
Az Uránusz kis holdja lehet az egyik legérdekesebb a kutatók számára
Bár a korábbi árapály rezonanciák következtében felmelegedett, ez a kölcsönhatás már megszűnt, így a belső óceán valószínűleg már elvékonyodott, de még nem fagyott meg teljesen.
Az Uránusz apró holdja, a Miranda a Voyager 2 mozaikfelvételén. zelario12
A kutatás vezetője, Tom Nordheim szerint figyelemreméltó, hogy egy olyan kicsi, távoli égitest, mint a Miranda, belső óceánnal rendelkezhet. Ez a felfedezés arra utal, hogy az Uránusz több holdján is találhatóak hasonló óceánok, melyek akár az életet is hordozhatják.
Az óceánjának létezését az árapály jelenségek magyarázzák, ugyanis az Uránusz más holdjaival való gravitációs kölcsönhatás során keletkező erők periodikus alakváltozásokat okoznak, amelyek hőt termelnek és melegen tartják az óceánokat.
Hasonló jelenséget figyeltek meg az Enceladus estében is, ahol a Cassini űrszonda megerősítette, hogy egy meleg óceán húzódik meg a jégkéreg alatt. Enceladushoz hasonlóan a Miranda is anyagokat bocsáthat ki az űrbe.
A tudósok úgy vélik, hogy a Jupiterhez tervezett ESA és NASA szondák az Europa, illetve más potenciális óceánnal rendelkező égitestek kutatására alkalmasak lehetnek a távoli Uránusz kísérőinek esetében is. További adatgyűjtés nélkül azonban nem lehetünk biztosak a Miranda óceánjának meglétében, de a Voyager 2 korlátozott adatai és a modern modellezés ígéretes lehetőségeket vet fel.
A kutatás összegzéseként a szerzők hangsúlyozzák, hogy valószínűleg egy erőteljes fűtési eseményen ment keresztül, amely vékony kéreg kialakulását és egy vastag óceán létrejöttét eredményezte. Ezen tényezők jelentős felszíni geológiai változásokat okoztak, amik a jövőbeni részletesebb vizsgálatát.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
