Oázisban bukkantak egy több mint 4 ezer éves erődített városra

A Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) régészcsoportja bejelentette, hogy egy 4 több mint ezer éves erődített várost fedeztek fel a mai Szaúd-Arábia egyik oázisában.

A Guillaume Charloux vezette régészeti projekt során a Hájbár-oázisban fedezték fel al-Natah-t, egy figyelemre méltó bronzkori erődített települést. Hájbár fallal körülvett oázisa az Arab-félsziget északnyugati részén található sivataggal körülölelt zöld és termékeny folt, sokáig eltakarta az al-Natah néven ismert város maradványait. A kutatások szerint egy 2,6 hektáros, erődített városról van szó, amely Kr. e. 2400-2000 körül épült, és legalább K. e. 1500-ig, de valószínűleg Kr. e. 1300-ig állt fenn, számolt be az Arkeonews.

Erődített város, amely a térség urbanizációját mutatja be

Az olyan régészetileg gazdag régiók, mint Levante és Mezopotámia megkönnyítették a városiasodás, így az emberi civilizációk történelmének tanulmányozását is. Mivel azonban Észak-Arábiában nem sok jól megőrzött lelőhely található, a kutatóknak nehezebb dolguk volt a bizonyítékok vizsgálata során. Északnyugaton most először fordul elő, hogy egy harmadik-második évezredbeli, nagy területű település jellemzőit elemezhették.

Így nézhetett ki al-Natah fénykorában. AFALULA-RCU-CNRS, 2024

A mintegy 500 lakosú al-Natah kialakítása alapján könnyen védhető volt, mivel egy központi negyedet, lakóövezeteket és egy temetőt foglalt magában. A területen ráadásul egy 14,5 kilométer hosszú ősi falat is felfedeztek. A kutatók szerint ez a település egy köztes szakaszt képvisel a nomadizmus és a más ókori közel-keleti régiókban megfigyelhető komplex városi települések között. A korai és középső bronzkorban, amikor a világ más részein már nagyobb fokú társadalmi és építészeti komplexitás volt megfigyelhető, Arábia északi részén ez a fajta erődített település volt elterjedt.

Al-Natah felfedezése azért is jelentős, mert ez alapján a régió kis erődített városai egy szélesebb kereskedelmi hálózat részei lehettek. A tömjénút – amely főként a fűszerek, tömjén és mirha a Földközi-tenger felé irányuló szállítását jelentette – akár ilyen csereforgalomra is épülhetett. Guillaume Charloux az AFP-nek úgy fogalmazott, hogy ezeken a hatalmas sivatagos terüeteken valószínűleg „más út vezetett az urbanizáció felé”, mint a hatalmas városállamok. Ez egy „szerényebb, sokkal lassabb, és egészen sajátos, Arábia északnyugati részére jellemző mód”.

Érdemes elolvasni:

• Visegrádi régészeti feltárás: találtak egy megrázó középkori temetkezési szokásra utaló gyermeksírt – KÉPEK
• A görögtűz a középkor legrettegettebb fegyvere, amelynek receptjét soha sem fogunk tudni megfejteni
• 5 ezer éves királyi sírt találhattak egy kínai lelőhelyen