Amikor két férfi betört egy elhagyatott kórházban radioaktív anyagokat lopni és katasztrófát okozott vele

1987. szeptemberében egy radioaktív katasztrófa rázta meg a braziliai Goiânia városát, amely máig az egyik legsúlyosabb sugárzással összefüggő balesetként ismert. A tragédia akkor kezdődött, amikor két férfi betört az elhagyatott Instituto Goiano de Radioterapia (IGR) klinikára, remélve, hogy értékes fémeket találhatnak a hulladék között. Tudtukon kívül egy olyan, radioaktív cézium-137 anyagot tartalmazó berendezést vittek magukkal, amelyet az intézet nem jelentett be és nem biztosított megfelelően.

A férfiak eltávolították a cézium-137-tartalmú sugárforrást, amelyet egy acél- és ólomtok védett a sugárzás ellen. Néhány nappal később mindketten a sugárzásmérgezés tüneteit kezdték észlelni magukon, beleértve a szédülést, hányingert és égési sérüléseket, amelyeket tévesen ételmérgezésnek tulajdonítottak. A sugárforrás különös, kékes fényt bocsátott ki, amely kíváncsiságot keltett bennük, bár nem tudták, hogy ez a fény súlyos sugárveszélyt jelez — írja az Argon Electronics.

Néhány nap múlva a két férfi eladta a sugárforrást egy helyi fémhulladék-kereskedőnek, aki mit sem sejtve tovább bontotta a gépet. A kékesen világító por, amely az anyagból kiszabadult, lenyűgözte a kereskedőt és családját, így elosztottak belőle a barátok, szomszédok és rokonok között. Tragikus módon a kereskedő még a hatéves unokahúgának is adott belőle, aki dekorációként használta fel. Napokkal később a gyermek anyja észrevette, hogy több családtag és barát is megbetegedett, és orvosi segítséget kért. Az orvosok gyorsan megállapították, hogy súlyos sugárfertőzés történt, de ekkorra a cézium-137 már széles körben elterjedt a városban.

Kiterjedt radioaktív szennyezés és egészségügyi válság

A szennyezés híre gyorsan elterjedt, és a goiâniai lakosok pánikszerűen árasztották el a helyi kórházakat, tartva a sugárzásnak való kitettségtől. Több mint 100 000 embert vizsgáltak meg a szennyezés miatt, és végül 1000 személy esetében mutattak ki emelkedett sugárzási szintet, míg 249-nél súlyos szennyezést azonosítottak. Negyvenkilenc embert kellett kórházba szállítani, közülük 21 főt intenzív osztályon kezeltek. Összesen négy ember, köztük a kisgyermek, halt meg a sugárfertőzés következtében.

A közvetlen emberi áldozatokon túl a város számos területe – köztük több mint 40 ház – súlyosan szennyezettnek bizonyult. Az érintett lakóházakat lebontották, és a közterületeken is hatalmas földterületeket kellett eltávolítani. A szennyezett földet betonnal fedték le, hogy elzárják a sugárzást. Ennek ellenére egy 2001-es tanulmány megállapította, hogy a talajban 10–40 cm mélységben még mindig sugárzás nyomai találhatók, ami a környezet és a vízkészletek tartós veszélyeztetettségét jelezte.

Hosszú távú pszichológiai és társadalmi következmények

A Goiânia-incidens nemcsak fizikai, hanem súlyos pszichológiai hatással is járt. A sugárzástól való félelem széles körben elterjedt, sok lakos mentális egészsége megsínylette a szennyezéstől való tartós aggodalmat. Ezenkívül a környező városok is elhatárolódtak Goiâniától, elutasítva annak lakóit és termékeit, attól tartva, hogy ők maguk is szennyeződnek. Ez a szociális megbélyegzés további stresszt és elszigeteltséget okozott a város lakóinak.

Jogi és szabályozási változások

A katasztrófa után a brazil hatóságok szigorú szabályozásokat vezettek be a radioaktív anyagok tárolására vonatkozóan, és a Goiânia-incidenst az International Nuclear Event Scale (INES) alapján ötös fokozatú eseményként sorolták be. A bíróság felelősségre vonta az IGR klinika három tulajdonosát, akiknek 24 000 dollárnak megfelelő bírságot kellett fizetniük az elhanyagolt épületért. A két férfi, akik eredetileg elvitték a sugárforrást, végül nem kaptak büntetést.

Ez az eset rávilágított arra, milyen fontos a radioaktív anyagok megfelelő tárolása és ellenőrzése, különösen sűrűn lakott területeken. A tragédia nagysága ellenére az érintett lakosság hosszú távú egészségügyi hatásairól nem végeztek átfogó tanulmányokat, ami miatt sok fontos adat elveszett. A hatéves kislány, aki a katasztrófa egyik legtragikusabb áldozata volt, egy ólommal zárt koporsóban, betonnal elzárva nyugszik.

A Goiânia-incidens fájdalmas tanulsága maradt annak, hogy milyen súlyos következményei lehetnek a radioaktív anyagok nem megfelelő kezelésének. Az eset hangsúlyozza a szigorú szabályozás, az alapos kármentesítés és a lakosság egészségügyi utánkövetésének fontosságát a hasonló katasztrófák elkerülése érdekében.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Így fejtették meg a világ első számítógépének bonyolult rejtélyét
A spanyol Stonehenge: Egy 5000 éves emlékmű előbukkanása a víz alól