Öt rovar, amely megváltoztatta a világot

Gyakran hajlamosak vagyunk a rovarokat egyszerűen csak kártevőként elkönyvelni, ám érdemes megvizsgálni, mennyire pozitív hatással voltak életünkre. Ha meg kellene neveznünk azt az öt rovart, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolták az emberiségre az eszközkészítés és a tűz megszelídítése óta, vajon melyeket választanánk?

A 1,1 millió leírt faj és tíz kvintillió egyedi példány között való választás nehéz lehet. Először azok a rovarok jutnak eszünkbe, amelyek betegséget hordoznak vagy valamilyen módon kárt okoznak. A patkánybolha például a Fekete Halált idézte elő, amely a világ népességének harmadát pusztította el. A malária évente több mint félmillió ember életét követeli, és az emberi történelem számos háborúját és infrastruktúráját is befolyásolta, mint például a Panama-csatorna építését. A tetvek Napoleon moszkvai hadjáratát döntötték meg az általuk terjesztett tífuszjárvány révén. Vannak, amelyek termést pusztítanak, konyhákat fertőznek, vagy éppen kellemetlen csípéssel védekeznek írja a Smithsonian Mag.

Azonban a minket hátrányosan érintő rovarfajok csak kis ágak a rovarok életfáján, és eltörpülnek a számos olyan hatlábú csoda mellett, amely pozitív hatással van életünkre – például a beporzás és lebontás révén, vagy kultúránk alakításában. A rovarok hatással vannak arra, hogyan öltözködünk, mit eszünk, hová utazunk, és hogyan érzékeljük a világot. Végtelen számú biomimikri-alkotás tárgyai, amelyek mérnököket, építészeket, divattervezőket és művészeket inspirálnak. Akár elismerjük és kedveljük őket, akár borzongunk jelenlétükben, szomszédaink és közvetlen társaink. Számos ökológiai szerepet töltenek be, más fajokat táplálnak, és csodálatos dolgokat visznek véghez. Nélkülük nemcsak a kultúránkat gazdagító elemek vesznének el, hanem maga a természet szövete is bomlásnak indulna, és mi csupán egy rövid lábjegyzetként maradnánk meg a Föld történelmében.

Íme az öt rovar akinek sokat köszönhetünk

1. Házi selyemlepke (Bombyx mori)

Fotó: Depositphotos.com

A legenda szerint Kína császárnője, Leizu több mint ötezer évvel ezelőtt kezdte el a selyemhernyók tenyésztését, miután egy selyemhernyó gubó beleesett a forró teájába, és kibomlott egy ragyogó szálként. A selyem olyan értékes lett, hogy a Selyemút alapvető árucikkévé vált, amely gazdaságokat alakított át, és újításokat, nyelvet, vallást, és anyagi javakat juttatott el a világ távoli pontjaira. A selyemhernyók tenyésztését Kína évszázadokon át szigorúan titokban tartotta, és halállal vagy száműzetéssel büntettek mindenkit, aki megpróbálta kicsempészni a titkot. Japán selyemexportja révén gazdasági és katonai hatalommá vált. A selyem anyagának rugalmassága, könnyedsége, légáteresztése és simasága nemcsak a divatvilágot, de a mérnököket is megihlette, akik olyan szintetikus megoldásokkal kísérleteznek, amelyek elősegíthetik a szövetmérnöki, gyógyszeradagolási, sebészeti varratok és biológiai érzékelők területeit. Múzeumokat, divatházakat tölt be, sőt, kultúránkban annyira mélyen gyökerezik, hogy a háziasított selyemlepke mára már repülésre képtelenné vált.

2. Nyugati mézelő méh (Apis mellifera)

Fotó: Depositphotos.com

Egy mézelő méh a potrohából távozó viaszból építi fel a rendkívül könnyű és tartós méhsejtet, míg a virágok nektárját energiában gazdag mézzé alakítja. Az ember számára a méhsejt minden része kincset jelent, táplálékként és hasznos anyagként egyaránt. A méhviaszt gyertyák, kozmetikumok, élelmiszer-bevonatok, gyógyszerek, ragasztók alapanyagaként használják. A méz gyógyító tulajdonságai és tartósításra való képessége jóval túlmutat az egyszerű édességen. Az ősi barlangrajzok megmutatják, hogy az emberek már több mint 7500 évvel ezelőtt is gyűjtötték a mézet, megalapozva ezzel a méhészet mai kultúráját.

3.Kármin (Dactylopius coccus)

Fotó: Depositphotos.com

Az azték és maja kultúrák évszázadokon át gondosan tenyésztették a tökéletes vörös színt adó kármin bogarat, amíg a spanyol hódítók tonnaszám exportálták ezt a pigmentet Európába, ahol a gazdag és élénk árnyalat elkápráztatta a közönséget. Hosszú ideig titok maradt, hogy ez a bíbor színű anyag nem gyümölcsből, hanem egy apró rovarból származik. A kármin festék történelmileg az európai arisztokrácia és az egyházi vezetők ruháit díszítette, és a brit „redcoats” vörös kabátjait színezte. Ma az élelmiszeriparban, italok és kozmetikumok színezésére használják ezt a természetes vörös színt, amely a szenvedély, veszély és szeretet ikonikus árnyalata.

4.Lakktetű (Kerria lacca)

Fotó: Wikimedia Commons

Hány almát és édességet ettünk, padlóra léptünk, vagy bútort használtunk, amelyet a lakktetű által termelt, védelmező, fényes bevonat borít? A lakktetű a növények nedvein él, és a testét körülvevő kemény védőréteget termeli. Az emberek összegyűjtik a lakkal borított ágakat, majd feldolgozzák az anyagot pelyhekké, végül folyékony lakkot készítenek belőle. A hajlakkoktól a cipőápoló szerekig és a bútorlakkokig mindenhol ott van, még ha nem is tudunk róla. A lakktetű által előállított lakk az egyetlen állati eredetű gyanta a kereskedelemben, amely csendesen és láthatatlanul is jelen van mindennapjainkban.

5. Közönséges gyümölcslégy (Drosophila melanogaster)

Fotó: Depositphotos.com

1946-ban a White Sands rakétakilövő állomásról egy új korszak első űrutazója indult el, hogy az űr korábban ismeretlen veszélyeivel szembesüljön. Ki volt ez a (kényszerű) hősként ünnepelt utazó? Nem majom, nem kutya, és végképp nem ember. Gyümölcslegyek – azok a mindennapjainkat kísérő apró rovarok, amelyek gyakran köröznek a gyümölcsök körül – lettek az első sugárzásnak kitett, űrutazó elődeink.

Ezt is érdemes elolvasni:

Ez a csöppség a világ leghalálosabb macskaféléje

Az ember kártékony hatása még az evolúciót is képes felgyorsítani

Kiemelt kép: Depositphotos.com