Olyan csillagokat találtak fekete lyukak körül keringeni, amelyeknek nem kellene ott lenniük

A Gaia katalógusban két, meglehetősen furcsa rendszert is megtalálunk, ahol a Naphoz hasonló csillagok körül fekete lyukak keringenek, amit a csillagászok sokáig lehetetlennek tartottak.

Nemrégiben egy csapat javaslatot tett arra, hogyan jöhetnek létre ilyen ritka jelenségek.

Napszerű csillagok is keringhetnek fekete lyukak körül?

A Gaia BH1 és BH2 névre keresztelt fekete lyukak egyenként majdnem tízszer akkora tömegűek, mint a Nap. Ez nem hír az ilyen objektumok világában, ami viszont furcsává teszi ezeket a rendszereket, az az, hogy mindegyiknek van egy-egy kísérőcsillaga.

Ezek nagyjából akkorák és olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a Nap. Ráadásul a szóban forgó csillagok nagyon nagy pályán keringenek körülöttük, írja a Universe Today.

Illusztráció. A legközelebbi naptömegű fekete lyuk mindössze 1600 fényévre van tőlünk, így egyedülálló lehetőséget kínál a csillagászok számára. International Gemini Observatory/NOIRLab/NSF/AURA/J. da Silva/Spaceengine/M. Zamani

A probléma ezzel a felállással az, hogy a Naphoz hasonló csillagok általában nem élik túl a kísérő csillag fekete lyukká válását, mivel az óriáscsillagok életüket a fő műsorszámukkal zárják.

Amikor meghalnak, általában vagy teljesen kilökik kisebb kísérőjüket a rendszerből, vagy egyenesen elnyelik azt, így a kutatók egyáltalán nem számítottak arra, hogy a kis csillagok fekete lyukak körül keringenek.

Azonban most kidolgoztak egy lehetséges megoldást a problémára

A kutatók nyomon követték a Nap tömegénél legalább 80-szor nehezebb csillagok fejlődését, és azt találták, hogy életük végén erőteljes napszeleket löknek ki, amelyekkel hatalmas mennyiségű anyagot vonnak ki magukból.

Ez pedig megakadályozza, hogy a csillag annyira felduzzadjon, hogy egyszerűen elnyelje kisebb társát. Végül a csillag szupernóvává válik, és egy fekete lyukat hagy maga után.

Ezután a kutatók megvizsgálták, hogy mennyire gyakori ez a jelenség. Számos olyan esetet találtak, amikor egy napszerű csillag elég nagy pályával túlélheti ezt az átmeneti fázist.

Ennek a kulcsa az, hogy a nagyobb csillagból érkező szeleknek elegendő anyagot kell magukkal vinniük, hogy visszafogják a haldokló csillag vehemenciáját, ugyanakkor elég gyengének is kell lenniük ahhoz, hogy ne érintsék a kisebb csillagot.

A kutatók úgy találták, hogy ez egy meglepően gyakori forgatókönyv, és könnyen megmagyarázhatja a BH1 és a BH2 létezését.

Ezen eredmények alapján a kutatók úgy vélik, hogy a Gaia adathalmazában több száz ilyen rendszer lehet, amelyeket még nem fedeztek fel. Kiderült, hogy az univerzum mindig meglep minket, és mindig sokkal okosabb, mint azt valaha is gondolnánk.