Egy túrázó nő az olasz Alpokban véletlenül egy 280 millió éves ökoszisztéma nyomaira bukkant, köztük fosszilizált hüllőlábnyomokra és növényi maradványokra.
A perm korszakból származó lenyomatok egy ősi tóparti környezet élővilágát tárják fel, egyúttal pedig a mai klímaváltozás hatásaira is figyelmeztetnek. A felfedezést a kutatók szerint a fosszíliákat megőrző iszapos-homokos üledék tette lehetővé.
A tavaly a lombardiai Valtellina Orobie-hegység Nemzeti Parkban sétálgató Claudia Steffensen egy különös, cementlaphoz hasonlító kőre lépett. Közelebbről megvizsgálva észrevette, hogy a felszínén kör alakú minták és hullámos vonalak vannak, melyek később kiderültek, hogy ősi hüllők lábnyomai, számolt be a Live Science.
A Föld legnagyobb kihalási eseménye előttről származnak
A tudósok megerősítették, hogy ezek a lábnyomok egy 280 millió évvel ezelőtti, perm korszakbeli ökoszisztéma részét képezik. Az ekkoriban gyorsan melegedő klíma végül a perm-triász kihalási eseménynek nevezett katasztrófával zárult, amely az élőlények 90%-át eltörölte a Föld színéről.
Az ökoszisztéma maradványai között nemcsak hüllők és más állatok fosszilizált nyomvonalai találhatók, hanem ősi növényi maradványok – magok, levelek és szárak –, valamint esőcseppek és hullámok lenyomatai is, írták a kutatók közleményükben.
Ezek a fosszíliák a terület völgyek kőtörmelékeitől kezdve egészen 3 ezer méteres magasságig találták meg, amelyeket földcsuszamlások szállítottak az idők során.
Hogyan maradhatott fenn egy ilyen régi ökoszisztéma lenyomata?
A kivételes állapotukat az ősi tavak és folyók közelsége tette lehetővé. A nyomok akkor keletkeztek, amikor a homok és iszap kiszáradt, majd a következő vízréteg agyagot hordott rájuk, megvédve a lábnyomokat az eltűnéstől. Ez a finom homok és iszap olyan részleteket őrzött meg, mint az állatok karomnyomai és hasmintázatai.
A kutatók szerint legalább öt különböző állatfajtól származnak a lenyomatok, köztük olyanoktól, amelyek akár 2-3 méter hosszúak is lehettek, Cristiano Dal Sasso, a milánói természettudományi múzeum gerinces paleontológusa szerint a legnagyobb lábnyomokat hagyó állatok jelentős méretűek lehettek, noha dinoszauruszok akkoriban még nem léteztek.
A fosszíliák nemcsak egy letűnt világról mutatnak be látványos pillanatképet, hanem a jelenkorra vonatkozóan is figyelmeztetőül szolgálnak. Az Alpok egyre csökkenő jég- és hórétegeinek köszönhetően kerültek napvilágra ezek a lenyomatok, melyeket a kutatók a mai klímaváltozással is párhuzamba állítottak.
A szakértők hangsúlyozták, hogy a múlt rengeteg tanulságot mutathat a jelenünk számára, amelyek segítségével talán végre megérthetjük, milyen kockázatokkal nézhet szembe a világ, ha a globális felmelegedés folytatódik.
Érdemes elolvasni:
- Mentális térkép a levegőben: így használják a vándormadarak a Föld mágneses terét GPS-ként
- Antarktisz: mindent megváltoztathat a 90 millió éves, döbbenetes felfedezés
- 24 év után azonosították a kutatók ezt a rejtélyes tengeri csigafajt
Forrás: