Egyedi módszerrel alkotják újra a dinoszaurusz hangját – így szól
Milyen hangja volt a Parasaurolophus nevű dinoszaurusznak?
Ugyan csontvázukból viszonylag pontosan meg lehet határozni az elpusztult állatok testfelépítését, sok más már távolról sem ilyen egyértelmű. Például a bőrük, hogy voltak-e tollaik, illetve a hangjuk. Egy új kutatásban utóbbit vizsgálták.
Honnan tudják a tudósok, hogy adtak-e ki hangot az állatok?
A válasz viszonylag egyszerű, bár nem bombabiztos: anatómia. A dinoszauruszoknak ugyanolyan vagy hasonló zajkeltő szerkezete volt, mint a mai hüllőknek és madaraknak, ezért úgy gondolják, valamilyen hangot valószínűleg adtak ki.
Sok dinoszauruszról feltételezik, hogy rendelkezett gégeszerű szerkezettel vagy más átmeneti szervvel, amely lehetővé tette számukra a hangképzést. Bár sok tudós kételkedik abban, hogy a dinoszauruszok ezt üvöltő hangok kibocsátására használták volna, szerintük a hangszeren (vagy akár az állat nyelőcsövén) áthaladó levegőt morgásra, sziszegésre vagy dudálásra használhatták, írja a Britannica enciklopédia.
Ezenkívül egyes dinoszauruszok, valószínűleg a theropodák csoportjából, vagyis abból a csoportból, amelyből a madarak származnak, rendelkezhettek syrinxszel, amely a légcső tövében helyezkedik el. Ez a szerkezet lehetővé teszi az énekesmadarak számára, hogy dallamos hangokat adjanak ki. A syrinxre utaló bizonyítékok szerint azonban csak nem sokkal a dinoszauruszok kihalása előtt alakulhatott ki, így a tudósok nem biztosak abban, hogy rendelkeztek ezzel a szerkezettel.
Más dinoszauruszok más hangképző struktúrákkal rendelkeztek. Egyesek képesek voltak felfújható üregekben levegőt befogni, és a nyelőcső-zacskóval rendelkező hüllőkhöz vagy madarakhoz hasonló zúgó hangokat adhattak ki. A hadroszauruszok emellett a fejük tetején lévő különös címerekről és nyúlványokról is ismertek. Ezek a szerkezetek a koponya üreges kitüremkedései voltak, amelyek szinte teljes egészében orrcsontokból álltak, és a tudósok úgy vélik, hogy talán dudáló hangokat adhattak ki belőlük.
És honnan tudják, hogy milyen hangjuk volt?
Még mindig az anatómia, bár kicsit részletesebben. a fosszíliák segítségével modellezve. Egy új kutatási projekt éppen ezt tűzte ki célul a Parasaurolophus esetében, létrehozva egy sor csövet, amelyet „linofon”-nak neveztek el, és amelyet a koponyában lévő kamrák ihlettek.
Az elnevezés az alkotójáról, Hongjun Linről, a New York-i Egyetem munkatársáról származik, aki csövekből álló fizikai elrendezést hozott létre egy olyan matematikai modell ábrázolására, amelyből kiderülhet, hogy mi zajlott akusztikailag e dinoszauruszok bizarr gerincében.
A kipróbáláshoz a fizikai modellt hoztak létre, amely egy Parasaurolophus koponyában lévő rezonanciakamrákon alapul. Ezt cérnákkal függesztették fel, és egy kis hangszóróval gerjesztették, hogy egy mikrofon felvehesse a frekvenciaadatokat.
„A készülék linofonja a matematikai modell fizikai reprezentációja, hogy a modellt kísérleti úton ellenőrizhessük” – mondta Lin az IFLScience-nek. „Az eredmények azt mutatják, hogy a legjobban az 581 Hz, 827 Hz és 1056 Hz körüli frekvenciákat erősíti, ami arra utal, hogy a Parasaurolophus hangjának viszonylag mélynek kell lennie. A linofon 1:1,5 méretarányban van egy kifejlett Parasaurolophus címerrel, így egy valódi dinoszaurusz hangjának még alacsonyabb spektrumára számítunk.”
„Feltámasztja” a dinoszauruszt
Egy kifejlett Parasaurolophus tekintélyes méretű állat volt, körülbelül 4,9 méter magas és akár 3629 kilogrammos is lehetett. Kacskacsőrű óriások voltak, amelyek 70-80 millió évvel ezelőtt éltek, de hamarosan a modern korban is hallhatjuk éneküket – legalábbis megközelítőleg.
A projekt egy kicsit olyan, mint a Jurassic Park III cselekménye, és ez nem véletlen. Lint a híres kalandfilm inspirálta, miután megtudta, hogy az olyan híres filmekben, mint a Jurassic Park, a dinoszauruszok hangjait állati hangok keverékéből állították össze.
A modell készenlétben várja az új fosszíliákat
Lin az Amerikai Akusztikai Társaság 2024. november 18-22. között zajló virtuális 187. ülésén, az Acoustical Society of America (Amerikai Akusztikai Társaság) találkozóján mutatta be a Parasaurolophus hangképző szerve fizikai modelljének akusztikai jellemzőiről szóló eredményeket. A projekt még folyamatban van, de izgalmas zenei együttműködések várhatók a jövőben.
Lin végső célja, hogy újraalkossa a Parasaurolophus hangját, de egyelőre a linofon egy jól megalapozott kiindulópontot jelent. A remény az, hogy ha az elkövetkező években jobb állapotban fennmaradt fosszíliákat találnak, akkor frissíteni lehet, és ha ez megtörténik, „akkor lehetőségünk lesz arra, hogy meghallgassuk a dinoszauruszok valódi hangját a 21. században.”
„Remélem, hogy a projektem arra inspirálja az embereket, hogy mélyebben felfedezzék az akusztika lenyűgöző világát, akár tudományos kutatással, akár kreatív alkalmazásokkal, vagy egyszerűen csak a hangok összetettségének megbecsülésével a természetben.”
Ez is érdekelhet:
Kiemelt kép: depositphotos.com
