Két hónappal ezelőtt szabad szemmel kellett volna látnunk egy csillag robbanását, de mi történt vele?

Az égbolt régóta várt látványossága egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, azonban a csillagászok új információkkal szolgálnak a közelgő kirobbanó eseményről.

Egy gyors összefoglaló: az amatőr és hivatásos az utóbbi időben az Északi Korona csillagkép felé fordították tekintetüket, ahol egy rég halott csillag újjáéledésére számítanak. A robbanás annyira fényes lehet, hogy rövid időre akár a Sarkcsillag ragyogásával is vetekedhet, írja a Space.com.

A T Coronae Borealis (röviden T CrB) egy fehér törpének ad otthont, egy sűrű, kiégett csillagnak, amely anyagot szív el társától, amely egy, az élete végéhez közeledő hatalmas vörös óriástól. Körülbelül 80 évente a fehér törpe elér egy kritikus tömeget, amely nukleáris robbanást indít el. Az esemény során az objektum fényessége olyan mértékben megemelkedik, hogy szabad szemmel is láthatjuk majd.

Illusztráció: NASA/Goddard Space Flight Center/Conceptual Image Lab

A csillagászok becslései szerint az objektumnak legkésőbb szeptemberben robbannia kellett volna. Most, két hónappal később, a rendszer továbbra is a kitörés előjeleit mutatja. Elizabeth Hays asztrofizikus a NASA Fermi gamma-sugár űrtávcsövével naponta figyeli az objektumot. Kollégáival biztosak abban, hogy be fog következni, azt azonban nem tudják, mikor.

A bizonytalanság oka részben az, hogy kevés történeti adat áll rendelkezésre az objektum kitöréseiről. Az utóbbi időkből mindössze két ilyen eseményt jegyeztek fel. Az elsőt 1866. május 12-én, amikor a csillag rövid időre túlragyogta a csillagképe többi tagját, illetve 1946. február 9-én, amikor fényessége 3.0 magnitúdóra nőtt. Ezek az események egy körülbelül 80 éves ciklust követnek, ami alapján a következő kitörés 2026-ban esedékes.

2015 februárjában a rendszer fényessége viszont hirtelen megemelkedett, ami a csillag 1946-os kitörését megelőző viselkedésére emlékeztetett. Ez alapján egyes tudósok 2023-ra várták a következő robbanást. Ezenkívül egy évvel az 1946-os kitörés előtt megfigyeltek egy „rejtélyes halványodást” is, amely hasonlóképp kezdődött 2022 márciusában. Hays szerint most kezdik megérteni, hogy van egy eddig ismeretlen tényező is, amelyet eddig nem vettek figyelembe.

Edward Sion, a Villanova Egyetem kutatója szerint a vörös óriás által leadott anyag mennyisége idővel változhat, ez pedig tovább bonyolítja a robbanás időpontjának kiszámítását. A fehér törpe és társa mindössze 0,5 csillagászati egységre – a Föld–Nap távolság felére – vannak egymástól, és ez a közelség olyan bonyolult folyamatokat eredményez az anyagáramlásban, amelyek még nem teljesen ismertek.

Jelenleg a kutatók arra használják a várakozási időt, hogy minél több adatot gyűjtsenek. Amikor a T Coronae Borealis legutóbb kitört, még nem voltak ilyen fejlett megfigyelő eszközök. Most azonban számos rádiótávcső fogja figyelemmel kísérni az eseményt. A teleszkópok nemcsak a kitörést fogják rögzíteni, hanem annak lecsengését is nyomon követik majd. A szakértők szerint ez az adatmennyiség lehetővé teszi a jövőbeni kitörések pontosabb előrejelzését, és segíteni fog a csillagok működését modellező kutatásokban.

Hays hangsúlyozta, hogy a kitörés előtti időszak a legfontosabb, ugyanis most gyűjtik össze a lehető legtöbb, első kézből származó adatot arról, hogyan viselkedik egy nóva a kitörés előtt.