Csirkével melegített nukleáris akna? Csak egy szokványos hidegháborús őrült projekt

A Kék Páva (Blue Peacock), amelyet eredetileg Barna Nyúlnak (Brown Bunny) hívtak, majd átneveztek Kék Nyúlra (Blue Bunny), egy brit taktikai nukleáris fegyverprojekt volt az 1950-es években. A projekt célja tíz kilotonnás nukleáris aknák tárolása volt Németországban, amelyeket a szovjet invázió esetén robbantottak volna fel. A fegyverek a Északnémet-síkságra kerültek volna, és vezetékes vagy időzítős detonációval léptek volna működésbe.

A Kék Páva a korábbi, szabadon ejthető Blue Danube bombára épült, de jelentősen eltért attól. A fegyver súlya 7,2 hosszú tonna (kb. 7 300 kg) volt, és két fő részből állt: a burkolatból és a robbanófejből. A masszív acélburkolat miatt a bombát egy elárasztott kavicsbányában tesztelték, Sevenoaks közelében, Kentben.

Mivel a fegyvereket hosszú időn át felügyelet nélkül kellett volna tárolni, számos anti-szabotázs eszközzel látták el. A burkolat nyomás alatt volt tartva, és nyomás- és billenésérzékelő kapcsolókat is beépítettek. A Kék Pávát három különböző módszerrel lehetett működésbe hozni:

1. Egy, a bombától három mérföldre lévő vezetéken keresztül.
2. Egy nyolcnapos időzítő segítségével.
3. Az anti-szabotázs eszközök aktiválásával, például ha a burkolat nyomása csökkent, ha megmozdították, vagy víz került a bombába.

Amint a fegyver élesített állapotba került, tíz másodpercen belül robbant, ha bármilyen sérülés érte vagy manipulálták.

A projekt története

A Kék Páva projektet 1954-ben indították el a Royal Armament Research and Development Establishment (RARDE) kutatóintézetében, amely a Fort Halstead bázison működött Kentben. 1957 júliusában a brit hadsereg tíz Kék Páva fegyver megrendelését adta le, ám az akciót fedősztorival takarták el: a bombákat állítólag „mezőn működő katonai erőműveknek” nevezték.

1958 februárjában azonban a brit Védelmi Minisztérium leállította a projektet. Ennek oka az volt, hogy a nukleáris fallout és a szövetséges területek szándékos pusztítása túl nagy kockázatot jelentett, politikai és emberi szempontból egyaránt.

Csirkék és nukleáris bombák: egy szokatlan megoldás

A Kék Páva fejlesztése során komoly technikai problémák merültek fel. Az egyik legfontosabb az volt, hogy télen a talajba temetett eszközök gyorsan lehűlhettek, ami a bombák mechanizmusának működésképtelenségéhez vezetett volna. Számos megoldási javaslat született, például az, hogy a bombákat szigetelő takarókkal vonják be.

A legkülönösebb javaslat szerint azonban élő csirkéket helyeztek volna el a bombák burkolatában, elegendő élelemmel és vízzel ellátva. A csirkék testhője körülbelül egy hétig biztosíthatta volna a bombák megfelelő működési hőmérsékletét.

Amikor a Kék Páva dokumentációját 2004. április 1-jén nyilvánosságra hozták, sokan azt hitték, hogy ez csupán egy áprilisi tréfa. Azonban Tom O’Leary, a brit Nemzeti Archívum oktatási és értelmezési részlegének vezetője, kijelentette: „Úgy hangzik, mint egy áprilisi tréfa, de ez egyáltalán nem az. A brit közigazgatás nem csinál vicceket.”

A Kék Páva öröksége

A Kék Páva egyike volt azon bizarr katonai projekteknek, amelyek az 1950-es évek hidegháborús paranoiájából születtek. Bár végül soha nem került sor a bombák tényleges telepítésére, a projekt jól példázza, hogy a nukleáris fegyverek tervezésében milyen kreatív – és néha groteszk – ötletek merültek fel.

A csirkék használatára vonatkozó javaslat különösen emlékezetessé tette ezt a projektet, amely egyszerre mutatja be a korszak technológiai kihívásait és a mérnökök problémamegoldó képességeit.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Arkhimédész elveszett műveit segített felfedezni egy részecskegyorsító
Megfejtették a narancssárga macskák titkát: Egy gén, amely 60 éve tartotta izgalomban a genetikusokat