Még sincs sötét energia? Egy új tanulmány nélküle magyarázza az univerzum tágulását
A sötét energiáról úgy tartják, hogy ez az univerzum gyorsuló tágulása mögött álló láthatatlan erő, amely az összes kozmikus energia közel 70 százalékát teszi ki. Egy új tanulmány azonban rácáfolna a jelenség létezésére, ugyanis lehet, hogy a világegyetem „darabosan” tágul, ami azt jelenti, hogy a sötét energiát talán ki is dobhatjuk.
A tudósok csaknem egy évszázada azt feltételezik, hogy a kozmosz minden irányban egyenletesen terjed, és a sötét energiának tulajdonítják, hogy gyorsítja ezt a tágulást. Az elképzelést azután fogadták el, hogy a kutatók a vártnál távolabb megjelenő szupernóvákat láttak. Amikor a számítások azt mutatták, hogy a galaxisok túl gyorsan távolodnak egymástól, a sötét energia könnyen helytállóvá vált a tágulást megmagyarázva, írja az Earth.com.
Az új-zélandi Canterbury Egyetem professzora, David Wiltshire viszont kutatócsoportjával a szupernóvák fénygörbéit elemezte, és arra jutottak, hogy az univerzum sokkal egyenetlenebb lehet, mint azt eddig feltételezték. Megközelítésük új magyarázathoz vezet a fényben észlelt változásokra, amely arra összpontosít, hogy az idő különböző gravitációs körülmények között másképp telik, ahelyett, hogy egy láthatatlan anyagra hivatkozna.
De miért ilyen fontos a sötét anyag?
A jelenséget az úgynevezett Lambda-CDM modellhez (ΛCDM, vagy Lambda hideg sötét anyag) modellhez kötötték. Ez a modell évtizedek óta a modern kozmológia alapját képezi. A tudósoknak nem volt közvetlen eszközük a sötét energia kimutatására vagy mérésére, ezért a távoli szupernóvákban megfigyelhető látszólagos távolodásra támaszkodtak. Emellett a kozmikus mikrohullámú háttérben lévő mintákat is figyelték, amelyet gyakran az ősrobbanás halvány utófényének neveznek.
Az évek során egyre több adat utalt arra, hogy feszültség lehet a korai és a közelmúltbeli tágulási sebesség között, ami komoly kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy a kutatók vajon kihagytak-e egy fontos darabot a kirakósból. Az új munka az úgynevezett timescape modellt támogatja, amelynek nincs szüksége sötét energiára a kozmikus gyorsulás magyarázatához. Eszerint helyette a helyi fizika változhat az univerzum sűrűségétől függően, ugyanis például egy óra, amely a kozmosz egy ritkás régiójában sodródik, gyorsabban ketyeghet, mint egy nagyobb gravitációval rendelkező galaxisban.
David Wiltshire professzor, a kutatás vezetője elmondta, hogy eredményeik azt mutatják, hogy nincs szükségünk sötét energiára ahhoz, hogy megmagyarázzuk, miért tűnik úgy, hogy az univerzum gyorsuló ütemben tágul. Úgy látja, hogy ez a megközelítés lehetőséget ad arra, hogy újragondoljuk a kozmikus tágulás átlagát. „Az évtized végére megoldódhat a világegyetem legnagyobb rejtélye.”
Mi lesz a sötét anyag sorsa?
Ha a világegyetem valóban tele van sűrű és szinte teljesen üres régiókból, akkor a helyi gravitációs hatások elferdíthetik azokat a számításokat, amelyek a sötét energiának helyet adtak a kozmikus elméletben. A tágulás leírására használt hagyományos egyenleteket csaknem száz évvel ezelőtt vezették be először, ezért egyes kutatók azzal érvelnek, hogy nem vették figyelembe az univerzum összetett struktúráit. Ez az új tanulmány kitart amellett, hogy az egyenletes tágulás talán nem a teljes történet. Ha figyelembe vesszük a különböző gravitációs hatásokat, a sötét energia választhatóvá válik.
Összefoglalva mindezt, az Univerzum sokkal bonyolultabb, mint amennyire bármilyen térkép be tudná mutatni. Ha a timescape-modell további vizsgálatoknak is megállja a helyét, az széleskörű hatással lehet a kozmikus modellekre, különösen azokra, amelyek a sötét energiára, mint kulcsfontosságú összetevőre támaszkodnak.
A közeljövőben csillagászok, fizikusok és kozmológusok szorosan figyelemmel követik majd a legmodernebb felmérésekből és műszerekből érkező adatokat. Az eredmények pedig tisztázhatják a Hubble-feszültséget, vagy új nyomokat fedezhetnek fel a körülöttünk lévő dolgok szerkezetéről és történetéről. A tudományos közösségen belül nincs hiány szkepticizmusból, de a régi rejtélyek váratlan megoldásaival gyakran bővítjük a világegyetemről alkotott képünket. Ha ez az új megközelítés kiállja a friss megfigyelések próbáját, akkor könnyen lehet, hogy a jövő tankönyvei talán kicsit másképp fognak kinézni.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Szakértők szerint „szellemrádiók” oldhatják meg az eltűnt maláj gép rejtélyét
Földönkívüli technológiát fedezhetnek fel az exobolygók oxigénszintje alapján
Ritka fekete holddal ér véget az év
Növeli a NATO a katonai jelenlétet a Balti-tengeren
Kiderülhetett, mikor lett a kutya az ember legjobb barátja
Leonardo da Vinci 500 évvel ezelőtt tervezett önhordó hídja még ma is csodaszámba megy
