Így néz ki a sarki fény a világűrből nézve

A sarki fény már földről nézve is lenyűgöző élmény, de vajon milyen lehet madártávlatból nézve? Don Pettit, a NASA veterán űrhajósa megosztotta, milyen az aurorát a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetéről szemlélni.

A felvételen az űrállomás szerkezeti elemei sötét sziluettként láthatók a sarki fény ragyogó zöldjében. Míg az északi fény 100–300 km magasságban alakul ki, az ISS közel négyszer magasabban, 370 és 460 km között kering a Föld körül. Don Pettit, aki 69 évesen a NASA legidősebb aktív űrhajósa, harmadik küldetése során újra lenyűgöző fotókat és videókat mutat be. Több mint 300 napos űrbeli tartózkodása alatt különösen híressé vált a Földet és az északi fényt megörökítő művészi képeiről, írja a Daily Mail.

Flying over aurora; intensely green. pic.twitter.com/leUufKFnBB

— Don Pettit (@astro_Pettit) January 6, 2025

Sarki fény akkor jön létre, amikor a Napból érkező töltött részecskék összeütköznek a Föld légkörében található gázmolekulákkal, amelyek ennek hatására ragyogni kezdenek. Az ISS azért képes az aurora fölött áthaladni, mert az alsó rétegei mindössze 100–130 km magasan találhatók. Ugyanakkor a legerősebb geomágneses viharok alkalmával az aurora több ezer kilométer magasba is felnyúlhat, elérve az űrállomás pályáját.

Pettit videójában a fénylő városok és a zöld fény különleges látványt nyújtanak. A zöld színt az oxigénmolekulák gerjesztése okozza, míg a kék és rózsaszín árnyalatokat a nitrogén adja. Az aurora általában a sarkkörök közelében látható, mivel a Föld mágneses mezeje a töltött részecskéket az északi és déli pólus felé tereli. Azonban amikor a Napból koronakidobódások történnek, hatalmas részecskefelhők érkeznek a Földre, és látványos aurorák jelennek meg a délebbi szélességeken is.

Január elején rendkívüli koronakidobódások és X-osztályú napkitörések okoztak szokatlanul erős geomágneses viharokat. A NASA figyelmeztetett, hogy ezek a napkitörések hatással lehetnek a rádiókommunikációra, az elektromos hálózatokra és az űrhajókra, de jelentős zavarokra szerencsére nem került sor. A Nap jelenleg 11 éves aktivitási ciklusának csúcspontján van, így a napfoltok, napkitörések és ragyogó aurorák száma továbbra is magas maradhat. Ez az intenzív napszél pedig számos lehetőséget teremt arra, hogy az űrhajósok még több lenyűgöző felvételt készítsenek bolygónk egyik legcsodálatosabb jelenségéről, a sarki fényről.