Vajon mi lehetett az ‘izraeli Stonehenge-nek’ nevezett kőkör valódi célja?
A régészek és történészek régóta próbálják megfejteni a korai bronzkorban (kb. Kr. e. 3000–2700) épült, az izraeli Golán-fennsíkon található Rujum al-Hiri nevű, megalitikus kőkörökből álló építmény valódi jelentését és célját. Mivel ezek a koncentrikus körök rendkívüli módon hasonlítanak a világ más tájain lévő megalitikus körökhöz, például a Stonehenge-hez, sok szakértő feltételezte, hogy a Rujum al-Hiri kőkörei is csillagászattal kapcsolatosak. Azonban egy új kutatás szerint ez a feltételezés téves. Míg más kőmonumentumok valóban az éjszakai égbolt szerkezetével és mozgásaival állnak kapcsolatban, úgy tűnik, hogy a Rujum al-Hiri nem illeszkedik ebbe a mintába.
A Remote Sensing tudományos folyóiratban megjelent új cikkben a Tel-avivi Egyetem és a Ben-Gurion Egyetem kutatói bemutatják, miért hibás az az elképzelés, hogy a Rujum al-Hiri egy ősi obszervatórium lenne. Korábban azt hitték, hogy a kőfalak és bejáratok a Nap, a Hold, a csillagok vagy a bolygók bizonyos pozícióival és mozgásaival vannak összhangban. A kutatók azonban bebizonyították, hogy ez nem igaz. A tanulmányban a Kr. e. 2500–3500 közötti égbolt térképe alapján végeztek számításokat, összevetve azokat a Rujum al-Hiri jelenlegi elhelyezkedésével és szimmetriájával, de az eredmények szerint a kőkörök bejáratai és sugárirányú falai teljesen máshogyan helyezkedtek el az építés idején.
A kőkörök darabjai mozogtak az elmúlt 5 ezer év során
A távérzékelés, amely műholdfelvételeket, légi fotókat és a LIDAR-rendszer adatait használja, pontosabb és részletesebb méréseket tesz lehetővé, mint a közvetlen terepvizsgálatok. A kutatók arra jöttek rá, hogy az elmúlt 5000 év során a Rujum al-Hiri kövei az óramutató járásával ellentétes irányban elmozdultak. Ez azt jelenti, hogy az eredeti csillagászati kapcsolatok véletlenszerűek lehetnek. Dr. Olga Khabarova, Prof. Lev Eppelbaum és Dr. Michal Birkenfeld geomágneses adatok és múltbeli tektonikus mozgások elemzésével kiszámolták, hogy a Golán-fennsíkon a talaj évi 8-15 millimétert mozdul el. Ez elegendő ahhoz, hogy a kövek több métert is elmozduljanak eredeti helyükről.
Az eredmények új kérdéseket vetnek fel a Rujum al-Hiri célját illetően. Az arab név jelentése „vadmacska kőrakása”, míg a héber elnevezés, a Gilgal Refaim jelentése „óriások kereke”. Az Ancient Origins beszámolója szerint a kőkör négy koncentrikus körből és egy központi sírdombból (tumulus) áll, összesen pedig több mint 42 ezer bazaltkőből. A teljes átmérője 160 méter, a legmagasabb falai 2,4 méteresek, a középső tumulus pedig 4,6 méter magas. A közelben több korai bronzkori település is található.
Több ősi épület maradványát is megtalálták a környéken
A kutatás során a távérzékelés segítségével 30 kilométeres körzetben térképezték fel a területet, és ősi épületek, falak és sírdombok nyomaira bukkantak. Bár elvetették a csillagászati obszervatórium elméletét, a kutatók megjegyzik, hogy a Rujum al-Hiri hasonlóságot mutat más mediterrán korabeli szerkezetekkel. A koncentrikus körök és a sugárirányú falak szerkezete további interdiszciplináris kutatást tesz szükségessé, hogy jobban megértsük e monumentumok eredetét és célját. A rejtély megoldása valószínűleg nem magából a Rujum al-Hiriből, hanem a korabeli regionális kultúra tanulmányozásából fog kiderülni.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Képesek lennénk egy űrszondát egy másik csillagrendszerbe küldeni?
Megrendítő kiállítás nyílik Budapesten a város 1944-45-ös ostromáról
A Szaturnusz gyűrűi néhány héten belül eltűnnek
Sztálin legszörnyűbb Gulag-tábora, amit lakói csak Kannibálszigetnek neveztek
A matematika bizonyította be a korábban figyelmen kívül hagyott részecskék létezését
Mi történne, ha megállna a Föld magjának forgása?