Horogkeresztet ábrázoló pörgettyűt találtak Norvégiában
A vaskori eszközre négy horogkeresztet véstek fel.
2024 nyarán és őszén a Norsk Institutt for Kulturminneforskning (NIKU), a kulturális örökséggel foglalkozó független kutatóközpont régészei a Tønsbergben lévő helyszínen ásatásokat végeztek néhány utcai csatorna korszerűsítésével kapcsolatos munkálatok előtt. Az ásatás során a csapat egy olyan épület maradványaira bukkant, amelyről úgy vélik, hogy egy „vevstue” volt, ahol textilipari munkák folytak – közölte a NIKU az IFLScience-szel.
Kézműves műhely
A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez egy olyan helyiség volt, ahol kézműves tevékenységek folytak, és ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a tevékenységek valamilyen nagyszabású vagy professzionális ipar részei voltak.
Az épületben, amelyet a Kr. u. 13. század környékére datáltak, a régészek több, szövéssel és textíliával kapcsolatos tárgyat találtak, köztük öt szövőszéki súlyt, amelyek egy láncfonalas szövőszékhez tartoztak. Ez egy olyan ősi szövőszék, amely a szövés közben tartja a feszültséget, miközben a szövő dolgozik. feltártak továbbá hat fonókereket, egy rézötvözetből készült gyűszűt és egy agancsból készült díszített tárgyat, amely egy szövőkard, vagy más néven szövőléc része lehetett.
De ezek között a tárgyak között volt a feltűnő forgó pörgettyű, egy súlyozott tárgy, közepén egy lyukkal. Ezeket a pörgettyűket egy orsó tetejére helyezték, ami lendületet adott neki, amikor pörgött. Ez tette lehetővé, hogy állati és növényi szálakból egyaránt fonalat készítsenek, és lényegében ez volt minden textil kiindulópontja. Ezeket az eszközöket a vaskortól kezdve egészen a 17. századig használták a fonal fonására, amíg a fonókerék el nem terjedt.
A Tønsbergből származó, vörös homokkőből készült fonókeréknek lapos az alapja és a teteje, az oldalai pedig lekerekítettek. Egyik oldalán azonban négy jól kivehető horogkeresztet véstek bele, amelyek közül három jobbra, egy pedig balra néz.
A horogkereszt jelentését a nácik rontották el
A náci Németországban a horogkereszt az óramutató járásával megegyező irányba fordított, ferde karokkal nemzeti jelképpé vált, írja a Britannica. Egy költő és nacionalista ideológus, Guido von List 1910-ben javasolta a horogkeresztet minden antiszemita szervezet szimbólumaként, és amikor 1919-20-ban megalakult a Nemzetiszocialista Párt, átvette azt. 1935. szeptember 15-én a fekete horogkereszt fehér körön, vörös alapon lett Németország nemzeti zászlaja. A horogkeresztnek ez a használata a második világháborúban, a németek 1945. májusi kapitulációjával véget ért, bár a horogkeresztet a neonáci csoportok még mindig kedvelik.
Csakhogy már évezredekkel korábban is használták a horogkeresztet, sokkal pozitívabb kontextusban. A szvasztika mint a jólét és a szerencse szimbóluma széles körben elterjedt az egész ókori és modern világban. A szó a szanszkrit svastika szóból származik, melynek jelentése „jólétet elősegítő”. A szvasztika a korai keresztény és bizánci művészetben is megjelent és előfordult Dél- és Közép-Amerikában a majáknál és Észak-Amerikában főként a navahóknál.
Indiában a szvasztika továbbra is a hinduk, dzsainák és buddhisták legszélesebb körben használt szerencsehozó szimbóluma. A hinduk a szvasztikát használják a számadáskönyveik nyitó lapjainak, küszöböknek, ajtóknak és áldozatoknak a jelölésére. Világos különbséget tesznek a jobb oldali szvasztika, amely az óramutató járásával megegyező irányban mozog, és a bal oldali szvasztika között. A jobb oldali horogkeresztet napszimbólumnak tekintik, és karjainak forgásával a Nap napi útját utánozza. A bal oldali szvasztika az éjszakát, a félelmetes Kālī istennőt és a mágikus gyakorlatokat jelképezi.
A buddhista hagyományban a szvasztika Buddha lábát, vagyis lábnyomát szimbolizálja. Gyakran feliratok elején és végén helyezik el, és a modern tibeti buddhisták ruhadíszként is használják. A buddhizmus elterjedésével a horogkereszt átkerült Kína és Japán ikonográfiájába, ahol a sokaság, a bőség, a jólét és a hosszú élet jelzésére használták.
Mit jelképez a lelet?
A skandinávoknál a szimbólumot már a vaskorban is használták, és a régészeti leletek szerint az arany karkötőktől kezdve az ágytámlákig mindenhol megjelent. Skandináviában a bal oldali szvasztika Thor isten kalapácsának jele volt.
„Horogkereszteket találtak például a stryni Kårstad-faragásnál, az agderi Snartemóban talált sírleletekből származó textíliákon, és a tønsbergi Oseberg-lelet textilbe szőve. Ezek mindegyike a vaskorból származik” – mondta Hanne Ekstrøm Jordahl, a NIKU régésze és projektvezetője egy nyilatkozatban.
Más kontextusban horogkeresztek graffitiként jelentek meg templomok falain Kaupanger, Røldal, Ringebu és Reinli stave templomaiban.
Bár ez egyelőre viszonylag egyedi lelet – mivel egy díszítéssel ellátott fonókörmösről van szó -, a szimbólum gyakran előfordul vaskori és középkori textiltárgyakon.
Ez is érdekelhet:
