Őseink rejtett képessége: A Homo erectus sokkal szélsőségesebb körülmények között is túlélt, mint gondoltuk
Az emberi evolúció kutatásában jelentős áttörést hozott egy új tanulmány, amely szerint a Homo erectus, az emberiség egyik korai őse, képes volt sivatagos környezetben is túlélni és fejlődni. Ez a felfedezés megkérdőjelezi azt a korábbi elképzelést, miszerint csak a Homo sapiens volt képes ilyen szélsőséges körülmények között élni.
A kutatás helyszíne és módszerei
A tanulmány középpontjában az Olduvai-szurdok áll, amely a mai Tanzánia északi részén található. Ez a terület az emberi evolúció kutatásának egyik legfontosabb lelőhelye. A kutatók az Engaji Nanyori nevű lelőhelyen végeztek részletes vizsgálatokat, ahol Homo erectus fosszíliákat, kőeszközöket és megkövesedett pollenszemcséket találtak. A tudósok különböző módszereket alkalmaztak a múltbeli környezet rekonstruálására: régészeti leleteket elemeztek, geológiai vizsgálatokat végeztek és paleoklimatológiai adatok sokaságát gyűjtötték össze, írja a France24.
Illusztráció: depositphotos.com
A Homo erectus alkalmazkodóképessége
A kutatás eredményei szerint az Olduvai-szurdok környezete körülbelül egymillió évvel ezelőtt drasztikusan megváltozott. A korábban nyílt erdős terület rendkívül száraz, félsivatagos tájjá alakult. A Homo erectus azonban képes volt alkalmazkodni ehhez az új, kihívásokkal teli környezethez: az ősemberek rendszeresen visszatértek a folyók és patakok közelébe, kihasználva az ott elérhető erőforrásokat; élesebb kőeszközöket készítettek, feltehetően a hatékonyabb vadászat és dögevés érdekében; magukkal vitték eszközeiket új helyszínekre, felkészülve a váratlan lehetőségekre; a talált állatcsontok vágásnyomai pedig arra utalnak, hogy maximálisan kihasználták a rendelkezésre álló táplálékforrásokat.
A felfedezés jelentősége
Ez a kutatás több szempontból is jelentős, hiszen egyrészt bizonyítja, hogy nem csak a Homo sapiens volt képes szélsőséges környezetekben élni, másrészt pedig rávilágít a Homo erectus hosszú távú túlélésének és széles földrajzi elterjedésének okaira. Érdekesség még, hogy a felfedezés alapján a Homo erectus potenciális élőhelyei kiterjedhettek Afrika szaharo-szindiai régiójára és Ázsia hasonló környezeteire (A szaharo-szindiai regionális övezet magában foglalja Észak-Afrika sík és száraz területeit, az Arab-félszigetet, Irán déli részét, valamint Pakisztán és Nyugat-India sivatagjait).
Ez a tanulmány arra ösztönzi a kutatókat, hogy újragondolják az emberi evolúcióról alkotott elképzeléseiket, és elismerjék a Homo erectus figyelemre méltó alkalmazkodóképességét. A faj több mint 1,5 millió éven át létezett, jóval hosszabb ideig, mint a modern ember eddigi története, ami alátámasztja kivételes túlélési képességeit.
Érdemes elolvasni:
