Tudtad, hogy a becsapódás után másért haltak ki a dinoszauruszok?

Nem a becsapódást követő kénes porfelhő okozta a kihalást, amely sötétséget és fagyot hozott – mert ez nem így történt egy új tanulmány szerint.

1980-ban Luis Walter Alvarez Nobel-díjas fizikus és geológus fia, Walter közzétette elméletét, amely szerint az irídiumban gazdag történelmi agyagréteget egy nagy aszteroida Földdel való ütközése okozta. Erre a becsapódásra vezették vissza a dinoszauruszok kihalását, írja a National History Museum.

Csakhogy a gyakori tévhittel szemben nem maga az aszteroida irtotta ki az élővilág nagyját, hanem annak következménye: a hamutól és portól a Föld sötétbe borult, napfény híján nem termett elég növény, a nagyobb állatok pedig éhen haltak. Viszont eláruljuk, hogy ebben a formában a második verzió is pontatlan.

A Chicxulub zuhanórepülését követő drámai lehűlésért nagyrészt a kén masszív felszabadulását okolják, de vajon tényleg úgy történt, ahogyan azt gondoltuk? A Nature Communications folyóiratban megjelent új tanulmány kérdéseket vet fel azzal a régóta fennálló hiedelemmel kapcsolatban, hogy egy kénkitörés váltotta ki a súlyos és tartós „becsapódási telet”, és azt állítja, hogy talán túlbecsültük, hogy valójában mennyi szabadult fel.

A Chicxulub mintegy 66 millió évvel ezelőtt csapódott a bolygóba, és egy 200 kilométer széles krátert hozott létre a Yucatán-félszigeten, a mai Mexikó területén. Ami ezután következett, az kiirtotta a Földön élő fajok 75 százalékát, köztük a dinoszauruszokat is.

A Chicxulub-kráter a Yucatán-félszigeten. NASA/JPL-Caltech

De mi volt a halálos katalizátor?

Amikor egy óriási űrszikla ilyen módon becsapódik a Földbe, por, korom és más földi dolgok felhőjét küldi fel a légkörbe, ami a szélsőséges sötétség és hideg beköszöntével úgynevezett becsapódási telet hoz létre. A növények nem tudnak fotoszintetizálni, az állatok pedig nem tudnak fejlődni, ami a Chicxulub esetében az állatok rendjének teljes átrendeződéséhez vezetett.

Ebben a pusztító porfelhőben a tudósok egy különösen bűnös felet találtak a földi élet nagy részének pusztulásában: a ként. Hogy pontosan mennyi kén szabadult fel, azóta is vita tárgyát képezi. A becslések elég drasztikusan eltérőek, mert túl sok kérdés maradt megválaszolatlanul. Sok kénnel teli kőzet volt a becsapódás helyén? Pontosan milyen gyorsan és milyen szögben csapódott be az aszteroida? És mit jelenthet ez a kén későbbi terjedésére nézve?

Nem szabadított fel annyi ként a becsapódás

Egy új tanulmány a mexikói Chicxulub becsapódási helyről származó kőzetekből vett fúrómagok segítségével elsőként becsülte meg empirikusan, hogy mennyi kén szabadult fel az aszteroida becsapódásakor. Következtetéseik? Azt, hogy a becsléseket jócskán túlbecsültük.

„Ahelyett, hogy magára a becsapódási eseményre koncentráltunk volna, a becsapódás utóhatásaira összpontosítottunk” – magyarázta Katerina Rodiouchkina kémikus egy nyilatkozatában. „Először a kráter térségében lévő kőzetek kénes ujjlenyomatát elemeztük, amelyek a légkörbe jutott szulfátos (ként és oxigént tartalmazó) aeroszolok forrásai voltak.”

Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com

„Ezek a szulfátaeroszolok globálisan elterjedtek, és végül a becsapódást követő hónapokban-években a légkörből visszahullottak a Föld felszínére. A kén a K-Pg határréteg körül rakódott le az üledékprofilokban szerte a világon. A kén izotópos összetételének megfelelő változását használtuk arra, hogy megkülönböztessük a becsapódással kapcsolatos ként a természetes forrásoktól, és a felszabadult kén teljes mennyiségét tömegmérleggel számoltuk ki.”

A csapat munkája alapján a korábbi becslések túllőttek a célon, a becslések ötször nagyobbak voltak, mint amit a vizsgálatuk kimutatott. Számításaik szerint összesen 67 ± 39 milliárd tonna kén szabadult fel, ami arra utal, hogy a korábban feltételezettnél enyhébb becsapódási tél követte.

A hőmérséklet még mindig csökkent volna, de nem ilyen drasztikusan, és az éghajlat sokkal hamarabb visszaállt volna a normális szint közelébe. A kutatók szerint ez az áramlási mintázat magyarázatot adhat arra, hogy a drámai események ellenére a földi élet egynegyede miért élte túl a kataklizmát.

Ez is érdekelhet:

• Őseink rejtett képessége: A Homo erectus sokkal szélsőségesebb körülmények között is túlélt, mint gondoltuk
• Videó: Most először rögzített biztonsági kamera egy meteoritbecsapódást

Kép: depositphotos.com