Az iráni Jazd tartományban található Abarkuh városából újabb szenzációs régészeti leletek kerültek elő. A történelmi jelentőségű településen, öt régebbi korokban épült ház alatti ásatások során kutatók egy elveszett föld alatti város maradványaira bukkantak. A kezdeti leletek titkos szobákra utaltak, de hamarosan kiderült, hogy ezek egy sokkal kiterjedtebb rendszer részei.
Hoszein Hatami, Abarkuh polgármestere az IRNA iráni hírügynökségnek elmondta, hogy a házak alatti kőszobák a múltban különleges funkciót tölthettek be. Ezek miatt indultak a kutatások, amelyek során egy föld alatti település nyomaira bukkantak. A polgármester szerint a felfedezés egy gyönyörűen faragott, kőből épült vízvezetéket is feltárt, amely a város vízgazdálkodásában játszhatott kulcsszerepet, írja az Ancient Origins.
Hogyan és miért épült a föld alatti város?
A kőzetbe vájt átjárók és járatok hálózata alkalmas lehetett lakhatásra, rejtett közlekedésre vagy akár védelemre háborúk és inváziók idején. A járatok mellett egy precízen megtervezett vízvezeték-rendszerre is rábukkantak, amely különleges mérnöki megoldásokról tanúskodik. A régészek szerint a helyszín tanulmányozása segíthet jobban megérteni az ősi építési technikákat, vízgazdálkodási módszereket és a mindennapi életet. A felfedezett szerkezetek építési stílusa a kádzsárokhoz köthető, akik 1794-ben egyesítették újra Iránt. A Kádzsárok eredetileg a mai Azerbajdzsán területéről származó türkmén törzs voltak, akik már a 10–11. században megjelentek a térségben. Az ő technikai és építészeti örökségük köszön vissza a most feltárt föld alatti városban.
Abarkuh történelmi jelentősége
Abarkuh Jazdtól mintegy 140 kilométerre délnyugatra található, és az ókori Irán egyik legfontosabb városának számított. A város a „gazdasági aranyháromszög” központjában helyezkedik el Jazd és Iszfahán mellett, és hosszú ideje fontos kereskedelmi és vallási központ. A föld alatti város építése során a kádzsárok sziklás kiemelkedésekre építették házaikat, és a közöttük lévő tereket kertekké alakították.
A vízvezeték-rendszer, amelyet gyönyörűen faragott kőből készítettek, fontos szerepet játszott a város vízellátásában. Ehhez lépőkövekkel biztosították a hozzáférést, és hagyományos qanat-rendszerekkel kombinálva vezették a vizet.
A vízvezeték nemcsak praktikus célt szolgált, hanem a föld alatti járatok nyáron hűs menedéket is biztosítottak a lakosok számára, amikor a felszíni hőmérséklet elviselhetetlenné vált. A tágasabb kamrák és fülkék az extrém hőség elleni védelem mellett a háborús
időkben is nagyon hasznosnak bizonyultak.
A további kutatások lehetőségei
Jelenleg a föld alatti járatok a város felszíni struktúráinak egyharmada alatt húzódnak. Sajnos a múltbeli építkezések és a szennyvíz miatt egyes részek elárasztódtak, ami bonyolítja a rendszer feltárását. A régióban eddig 400 történelmi helyszínt azonosítottak, ezek közül 147-et nemzeti örökségként jegyeztek be. A legismertebb ezek közül egy 4 ezer éves ciprusfa, de a föld alatti város felfedezése most új dimenziót ad Abarkuh kulturális és történelmi jelentőségének.
A kutatók remélik, hogy további járatokat és kamrákat találnak, esetleg régészeti leleteket is, amelyek tovább gazdagíthatják az iráni történelem megértését.
Érdemes elolvasni:
- Te sem szeretnél visszautazni az időben, és a középkorban szerencsét próbálni
- Hátborzongató fejlemények derültek ki a Vezúv pusztító kitöréséről
- 2000 éves agyaghadsereg: a kutatók új, bámulatos felfedezést tettek
Forrás: