Egészen félelmetes, mekkora az univerzum eddig észlelt legnagyobb struktúrája
A csillagászok nemrégiben felfedezték az univerzum eddig ismert legnagyobb struktúráját, amelyet Quipu névre kereszteltek. Ez a gigantikus képződmény mintegy 1,3 milliárd fényévet ölel fel, és tömege eléri a 200 kvadrillió naptömeget, ami körülbelül 130 000-szerese a Tejútrendszerének. Nevét az inkák által használt írásrendszerről kapta, mivel szerkezete hosszúkás fonalkákból áll, amelyek kisebb mellékágakkal kapcsolódnak össze, hasonlóan a quipuhoz.
Az univerzum legnagyobb ismert struktúrája
A LiveScience beszámolója szerint további négy hatalmas szuperstruktúrát is azonosítottak. Ezek a Serpens-Corona Borealis képződmény, a Hercules-szuperhalmaz, a Sculptor-Pegasus struktúra, valamint a Shapley-szuperhalmaz. Ez az öt óriási szerkezet együttesen tartalmazza az összes ismert galaxishalmaz 45%-át, a világegyetem galaxisainak 30%-át, annak anyagának 25%-át, miközben az ismert univerzum teljes térfogatának 13%-át foglalják el ezek a hatalmas képződmények.
A Shapley-szuperhalmaz. Az egyik abból az öt gigantikus struktúrából, amelyeket egy új tanulmány azonosított a helyi univerzumban. Korábban a világűr legnagyobb szuperstruktúrájának tartották, azonban mostanra legalább négy másik – köztük a Quipu – is megelőzte. Forrás: ESA & Planck Collaboration / Rosat / Digitised Sky Survey
A kutatók a Cosmic Large-Scale Structure in X-rays (CLASSIX) Cluster Survey adatait használták fel, amely röntgensugárzást kibocsátó galaxishalmazokat térképez fel. Ezek a halmazok több ezer galaxist tartalmaznak, és a forró, halmazközi gáz miatt bocsátanak ki röntgensugárzást, írja a Tech Explorist.
Ezek a gigantikus struktúrák nemcsak méretük miatt figyelemre méltóak, hanem azért is, mert aktívan befolyásolják a világegyetem szerkezetét és fejlődését. Hatalmas gravitációs mezejük torzítja a távoli galaxisok fényét, és hatással van a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásra (CMB), azaz az ősrobbanás maradványsugárzására. A Rakéta szerint ez a gravitációs lencsehatás torzítja a távoli galaxisok fényét, és befolyásolja az univerzum tágulási sebességének mérését is, amelyet a Hubble-állandó segítségével számítanak ki.
Bár a Quipu és a hozzá hasonló szerkezetek felfoghatatlanul hatalmasak, az univerzum folyamatos tágulásával ezek a formációk idővel kisebb, gravitációsan kötött részekre eshetnek szét, mostani állapotukban viszont fontos játszanak a világegyetem monumentális képződményeinek alakításában és a kozmológiai kutatásokban.
Érdemes elolvasni:
