Bölcsességfogak: Az evolúció maradványai vagy elavult szükségszerűség?

A bölcsességfogak az emberi evolúció egyik rejtélye. Ezek a harmadik őrlőfogak a legtöbb ember életében későn jelennek meg, gyakran fájdalmasan, és sokak számára szükségessé teszik az eltávolításukat. A többi fogtól eltérően úgy tűnik, hogy a modern embernél kevés célt szolgálnak, így sokan elgondolkodnak azon, hogy miért is vannak egyáltalán.

Az ősöknek nagyobb állkapcsuk és nagyon erős fogaik voltak, amelyek képesek voltak megmunkálni a nyers, kemény ételeket, például a dióféléket, gyökereket és nyers húst. A további őrlőfogak nagyobb rágóerőt biztosítottak. Rokonainknak, a csimpánzoknak és a gorilláknak a mai napig vannak bölcsességfogaik, de ritkán tapasztalnak problémákat, mert állkapcsuk jobban alkalmazkodik a bölcsességfogakhoz. Az evolúció során azonban valami megváltozott az emberi koponyával — számolt be róla a SciShow.

A Homo erectus fajjal kezdődően az agyunk megnőtt, az állkapcsunk pedig összezsugorodott. Az állkapocs zsugorodása miatt kevesebb hely jutott a bölcsességfogaknak. Emiatt ezek a fogak gyakran furcsa szögben jönnek be, az ínyvonal alatt rekednek, vagy a közeli fogak közé szorulnak, ami túl gyakran eredményezi eltávolításukat.

Diéta és életmód

A bölcsességfogak problémássá válásának egyik fő oka a változó étrendünk. A korai emberi étrend durva, rostos ételekből állt, amelyek elég nagy rágási erőfeszítést igényeltek. A főzési és ételkészítési technológiák fokozatosan lágyították étrendünket, ami csökkentette a nagy, erőteljes állkapcsok szükségességét. Így generációk során az állkapcsunk kisebb lett.

Tanulmányok kimutatták, hogy az iparosodott társadalmakban élő egyéneknek több problémájuk van a bölcsességfogakkal, mint a vadászó-gyűjtögető társadalmakban élőknek. A vadászó-gyűjtögetők keményebb ételeket fogyasztanak, amelyek serkentik az állkapocs fejlődését, így helyet hagyva a harmadik őrlőfogaknak. Ez arra utal, hogy bár a genetika szerepet játszhat, a környezeti tényezők, például az étrend és a rágási szokások is befolyásolják a bölcsességfogak fejlődését.

Miért nem fejlődnek ki bölcsességfogak egyeseknél?

Érdekes módon nem mindenkinél fejlődnek ki bölcsességfogak: a népesség körülbelül 20%-ánál hiányzik legalább egy, és vannak, akiknél egyáltalán nem fejlődnek ki. Úgy tűnik, hogy az evolúció fokozatosan kivezeti őket. A korai Homo fajok fosszilis emlékeinek tanulmányozása valóban a harmadik őrlőfogak megjelenésének meglehetősen fokozatos csökkenését mutatja.

Genetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy az öröklött tulajdonságok határozzák meg, hogy kifejlődnek-e a bölcsességfogak. Az ikerkutatások azonban a környezet részvétele mellett érvelnek ebben az anatómiai változásban, és gén-környezet kölcsönhatásokra utalnak.

Vajon az evolúció valaha is kivezeti a bölcsességfogakat? Talán. A bölcsességfogak iránti igény csökkent, és mivel egyre kevesebben fejlődnek ki, a természetes szelekció továbbra is a harmadik zápfog nélküli, kisebb állkapcsokat részesítheti előnyben. De mivel a bölcsességfogak nem befolyásolják lényegesen a túlélést vagy a szaporodást, ez még évezredekig tarthat.

Egyelőre a bölcsességfogak kihúzása továbbra is gyakori, de talán egy napon, a távoli jövőben, leszármazottainknak talán egyáltalán nem kell majd foglalkozniuk velük. Addig is érdekes emléket állítanak evolúciós múltunkról – egy olyan korból származó maradványt, amikor őseinknek a túléléshez szükségük volt plusz fogakra.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Rejtélyes körmintát fedeztek fel a tengerfenéken
Mennyire biztonságos egy atombunker valójában?