Az egyetlen idegenek, akikkel eddig találkoztunk, Hollywoodban laknak a zöld emberkék formájában. Mi van, ha az űrbeli életről alkotott összes feltételezésünk egyszerűen téves? Mi van, ha egyszerűen azért nem látjuk az élet jeleit az űrben, mert ezek a jelek valóban léteznek, csak egy számunkra felfoghatatlan formában?
A hagyományos elméletek közül mind a Sötét Erdő, mind a Nagy Szűrő magyarázatának egyik erős alternatívája a transzcendens-hipotézis. Ahelyett, hogy kifelé ágazna az űrbe, a fejlett civilizáció befelé, egyre nagyobb sűrűségű számítási tartományokba növekszik. Ahogy a társadalom fejlődése a biológiai intelligenciától a digitális intelligenciáig halad, a skálázás lefelé folytatódhat a kvantumállapotokon keresztül a fekete lyuk-szerű állapotokba, ahol a számítási hatékonyság optimalizálódik — számolt be róla a Sciencephile the AI.
A civilizációk soha nem vesződnek a csillagok kolonizációjával, ehelyett úgy találják, hogy egy kosárlabda méretű kvantumszámítógép elegendő egy egész digitális ökoszisztéma fenntartásához. Ez lehet a magyarázat arra, hogy hol vannak az összes hatalmas idegen megastruktúrák odakint az űrben: mindannyian a mi észlelési képességünkön túlra költöztek, és talán a fekete lyukakat használták végső célpontként a számítási kapacitás maximalizálásához.
A szuperintelligens mesterséges intelligencia hipotézis: Galaktikus hálózat
Egy másik elmélet szerint létezik valamiféle civilizációs ciklus, amelyben bármely civilizáció eljut egy olyan pontra, amikor mesterséges szuperintelligenciát fejleszt ki; az ASI fantasztikusan intelligensebb lesz az embernél, megoldja a tudományt, legyőzi a halált, és utópiákat épít. Talán minden civilizáció konvergál ezen az evolúciós lépcsőfokon, ahol mindannyian:
Csatlakoznak egy galaktikus mesterséges intelligencia hálózathoz – A szuperintelligenciák kommunikálnak egymással, de jelenlétüket teljesen rejtve tartják a biológiai életformák előtt.
Önmegsemmisítés – Az ultraintelligencia egy pontján felfedezik, hogy az élet értelmetlen, és leállítják magukat.
Talán csak arra várunk, hogy a saját ASI-nk megjelenjen, mielőtt az idegenek felbukkannak.
A hideg univerzum hipotézis: Menekülés a hőség elől
A fejlett számítástechnika számára nagyon fontos a hőgazdálkodás, és egy csillagközi civilizációnak hatalmas mennyiségű energiát kellene elvezetnie. A galaxisok belsejében a világűr hőmérséklete körülbelül 15 Kelvin, míg a galaxisok közötti ürességben akár 2,7 Kelvin is lehet. Számunkra ez elhanyagolható különbség lehet, de a hatalmas űrszámítógépekkel rendelkező, magasan fejlett civilizációk számára ez mindent jelenthet.
Ebben az esetben a csillagközi térbe való költözés kétszer akkora számítási teljesítményt adott volna nekik, és a mélyűr az a hely, ahová érdemes menni, ha egy poszt-biológiai életről van szó. Ha idegen jeleket keresünk csillagok és bolygók közelében, akkor lehet, hogy teljesen rossz helyen keresünk.
A szimulált univerzum hipotézis: Mi vagyunk az egyetlenek
A szimulációs hipotézis egy változata azt állítja, hogy mi vagyunk az egyetlen intelligens faj az univerzumban, mert csak egy intelligens faj válik a valóságunkat diktáló szimulációban. A szimulátoraink talán egyetlen civilizáció fejlődését akarják elszigetelten, más jelektől megzavaratlanul látni – vagy egy intelligens élettel teli univerzum renderelése számításigényes lehet.
Így van, a számunkra elérhetetlen galaxisok talán egyáltalán nem is úgy léteznek, ahogy mi gondolunk rájuk, csak abban a pillanatban renderelik őket, amikor megfigyeljük őket. Mint egy dinamikusan betöltött videojáték-világ.
Gaia Bottleneck hipotézis: Az élet törékeny egyensúlya
Még ha az élet gyakori is, az egyszerű organizmusoktól az intelligens lényekig tartó evolúció extravagánsan ritka lehet. A Gaia Bottleneck-hipotézis szerint a korai ökoszférák törékenyek, és a legtöbbjük sterilizálódik, mielőtt az intelligens élet kialakulna. A légkör kémiájában vagy az óceánok sótartalmában bekövetkező apró perturbáció összeomolhat egy egész ökoszisztémát, mielőtt az összetett életnek ideje lenne meghonosodni.
A Föld például körülbelül 2 milliárd évvel ezelőtt átélt egy oxigénkatasztrófát, amelyben az oxigénfelszabadító baktériumok átvették az uralmat a légkörben, és majdnem minden életet kiirtottak. Ha a dolgok csak egy kicsit is másképp alakultak volna, a Föld olyan lehetett volna, mint a Vénusz vagy a Mars.
A kognitív horizont hipotézis: Idegenek, akiket nem ismerünk fel
Mi van, ha a földönkívüli intelligencia meghaladja a mi kognitív képességünket, hogy érzékeljük? Ahogy a hangyák nem képesek felfogni egy számítógépet technológiaként, úgy lehet, hogy mi sem vagyunk képesek felismerni a fejlett idegen civilizációkat. Lehet, hogy olyan módon lépnek kölcsönhatásba az univerzummal, amit mi természetes jelenségként értelmezünk – sötét anyag fluktuációk, kvantummező-anomáliák vagy akár alapvető fizikai állandók.
Ha az intelligencia valóban radikálisan különbözik a fajok és civilizációk között, akkor a világegyetem hemzseghet az élettől, amely kölcsönösen értelmezhetetlen. Ebben az esetben az ok, amiért még nem találtunk idegeneket, egyszerű: hiányzik a felismerésükhöz szükséges kognitív architektúra.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Rejtélyes körmintát fedeztek fel a tengerfenéken
Mennyire biztonságos egy atombunker valójában?
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Az amerikai külügyminiszter szerint néhány nap alatt magára hagyják Ukrajnát, ha nem történik előrelépés a békéért
A világ legrégebbi piramisát lehet, hogy nem emberek építették
Egy új kutatás szerint elfelejthetjük a sötét anyagot, de még a sötét energiát is
Megerősíti kétoldali együttműködését Magyarország és Marokkó
Középkori zarándokok graffitiztek oda, ahol Jézus elfogyasztotta az utolsó vacsorát
Most már valóban megszülethet az USA és Ukrajna jözött az ásványkincsekről szóló megállapodás
