A Fermi-paradoxonon túl: Az idegen életről alkotott elképzeléseinket megkérdőjelező elméletek

Az egyetlen idegenek, akikkel eddig találkoztunk, Hollywoodban laknak a zöld emberkék formájában. Mi van, ha az űrbeli életről alkotott összes feltételezésünk egyszerűen téves? Mi van, ha egyszerűen azért nem látjuk az élet jeleit az űrben, mert ezek a jelek valóban léteznek, csak egy számunkra felfoghatatlan formában?

A hagyományos elméletek közül mind a Sötét Erdő, mind a Nagy Szűrő magyarázatának egyik erős alternatívája a transzcendens-hipotézis. Ahelyett, hogy kifelé ágazna az űrbe, a fejlett civilizáció befelé, egyre nagyobb sűrűségű számítási tartományokba növekszik. Ahogy a társadalom fejlődése a biológiai intelligenciától a digitális intelligenciáig halad, a skálázás lefelé folytatódhat a kvantumállapotokon keresztül a fekete lyuk-szerű állapotokba, ahol a számítási hatékonyság optimalizálódik — számolt be róla a Sciencephile the AI.

A civilizációk soha nem vesződnek a csillagok kolonizációjával, ehelyett úgy találják, hogy egy kosárlabda méretű kvantumszámítógép elegendő egy egész digitális ökoszisztéma fenntartásához. Ez lehet a magyarázat arra, hogy hol vannak az összes hatalmas idegen megastruktúrák odakint az űrben: mindannyian a mi észlelési képességünkön túlra költöztek, és talán a fekete lyukakat használták végső célpontként a számítási kapacitás maximalizálásához.

A szuperintelligens mesterséges intelligencia hipotézis: Galaktikus hálózat

Egy másik elmélet szerint létezik valamiféle civilizációs ciklus, amelyben bármely civilizáció eljut egy olyan pontra, amikor mesterséges szuperintelligenciát fejleszt ki; az ASI fantasztikusan intelligensebb lesz az embernél, megoldja a tudományt, legyőzi a halált, és utópiákat épít. Talán minden civilizáció konvergál ezen az evolúciós lépcsőfokon, ahol mindannyian:

Csatlakoznak egy galaktikus mesterséges intelligencia hálózathoz – A szuperintelligenciák kommunikálnak egymással, de jelenlétüket teljesen rejtve tartják a biológiai életformák előtt.

Önmegsemmisítés – Az ultraintelligencia egy pontján felfedezik, hogy az élet értelmetlen, és leállítják magukat.

Talán csak arra várunk, hogy a saját ASI-nk megjelenjen, mielőtt az idegenek felbukkannak.

A hideg univerzum hipotézis: Menekülés a hőség elől

A fejlett számítástechnika számára nagyon fontos a hőgazdálkodás, és egy csillagközi civilizációnak hatalmas mennyiségű energiát kellene elvezetnie. A galaxisok belsejében a világűr hőmérséklete körülbelül 15 Kelvin, míg a galaxisok közötti ürességben akár 2,7 Kelvin is lehet. Számunkra ez elhanyagolható különbség lehet, de a hatalmas űrszámítógépekkel rendelkező, magasan fejlett civilizációk számára ez mindent jelenthet.

Ebben az esetben a csillagközi térbe való költözés kétszer akkora számítási teljesítményt adott volna nekik, és a mélyűr az a hely, ahová érdemes menni, ha egy poszt-biológiai életről van szó. Ha idegen jeleket keresünk csillagok és bolygók közelében, akkor lehet, hogy teljesen rossz helyen keresünk.

A szimulált univerzum hipotézis: Mi vagyunk az egyetlenek

A szimulációs hipotézis egy változata azt állítja, hogy mi vagyunk az egyetlen intelligens faj az univerzumban, mert csak egy intelligens faj válik a valóságunkat diktáló szimulációban. A szimulátoraink talán egyetlen civilizáció fejlődését akarják elszigetelten, más jelektől megzavaratlanul látni – vagy egy intelligens élettel teli univerzum renderelése számításigényes lehet.

Így van, a számunkra elérhetetlen galaxisok talán egyáltalán nem is úgy léteznek, ahogy mi gondolunk rájuk, csak abban a pillanatban renderelik őket, amikor megfigyeljük őket. Mint egy dinamikusan betöltött videojáték-világ.

Gaia Bottleneck hipotézis: Az élet törékeny egyensúlya

Még ha az élet gyakori is, az egyszerű organizmusoktól az intelligens lényekig tartó evolúció extravagánsan ritka lehet. A Gaia Bottleneck-hipotézis szerint a korai ökoszférák törékenyek, és a legtöbbjük sterilizálódik, mielőtt az intelligens élet kialakulna. A légkör kémiájában vagy az óceánok sótartalmában bekövetkező apró perturbáció összeomolhat egy egész ökoszisztémát, mielőtt az összetett életnek ideje lenne meghonosodni.

A Föld például körülbelül 2 milliárd évvel ezelőtt átélt egy oxigénkatasztrófát, amelyben az oxigénfelszabadító baktériumok átvették az uralmat a légkörben, és majdnem minden életet kiirtottak. Ha a dolgok csak egy kicsit is másképp alakultak volna, a Föld olyan lehetett volna, mint a Vénusz vagy a Mars.

A kognitív horizont hipotézis: Idegenek, akiket nem ismerünk fel

Mi van, ha a földönkívüli intelligencia meghaladja a mi kognitív képességünket, hogy érzékeljük? Ahogy a hangyák nem képesek felfogni egy számítógépet technológiaként, úgy lehet, hogy mi sem vagyunk képesek felismerni a fejlett idegen civilizációkat. Lehet, hogy olyan módon lépnek kölcsönhatásba az univerzummal, amit mi természetes jelenségként értelmezünk – sötét anyag fluktuációk, kvantummező-anomáliák vagy akár alapvető fizikai állandók.

Ha az intelligencia valóban radikálisan különbözik a fajok és civilizációk között, akkor a világegyetem hemzseghet az élettől, amely kölcsönösen értelmezhetetlen. Ebben az esetben az ok, amiért még nem találtunk idegeneket, egyszerű: hiányzik a felismerésükhöz szükséges kognitív architektúra.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Rejtélyes körmintát fedeztek fel a tengerfenéken
Mennyire biztonságos egy atombunker valójában?