A világ sokféle félelmetes fegyvert látott már, de ehhez foghatót még nem: a Nehéz Gusztáv, egy hatalmas vasúti ágyú, amely még mindig a valaha épített legnagyobb tüzérségi darab. Az Adolf Hitler megbízásából a Krupp Acélművek által kifejlesztett monstre ágyú 1350 tonnát nyomott, majdnem 50 méter hosszú volt, és több ezer fős személyzetet igényelt a működtetéséhez. Elsődleges célja: áttörni az ellenséges erődítményeket, amelyeken a hagyományos fegyverek nem tudtak áthatolni.
1937-ben Adolf Hitler teljes háborús készülődésben volt, de a francia határon állt a nagyon félelmetes, erősen megerősített Maginot-vonal. A németeknek olyan fegyverre volt szükségük, amellyel átjuthatnak rajta. Hitler megbízást adott egy szuperfegyver megtervezésére – egy olyan tüzérségi lövedék, amely képes volt átütni a vasbeton bunkereket és a földalatti erődítményeket. A Krupp mérnökei javasolták a Nehéz Gusztávot, egy 80 cm kaliberű vasúti ágyút, amelynek hatótávolsága soha nem látott, 47 kilométer — számolt be róla a fern.
A mérnöki munka csodája vagy túlméretezett hiba?
Még egy dolog: a Nehéz Gusztáv a mérnöki munka bravúrja volt; a teljes mérete miatt a szerkentyű rendkívül alkalmatlanná vált a munkára: Csak a fegyver felállításához 4000 munkásra volt szükség, míg 1200 katona szervizelte és működtette a darabot. A töltények is gigantikusak voltak – egy-egy példány akár 7 tonnát is nyomhatott, és akár 6 méteres vasbetont is képes volt átütni.
Mire azonban az ágyú elkészült, 1941-ben, a német hadsereg teljesen megkerülte a Maginot-vonalat, és Gustav eredeti célja elavulttá vált. Ez nem akadályozta meg Hitlert abban, hogy máshol is bevetésre rendelje nagyra becsült fegyverét.
Nehéz Gusztáv üzembe helyezése és harci bevetése
1942-ben a Nehéz Gusztávot a keleti frontra küldték Szevasztopol ostromára, amely a szovjetek egyik legjobban védett erődítménye volt. A fegyver szállításához öt vonatra volt szükség, amelyek összesen több mint 100 vasúti kocsit mozgattak. A harctéren 1200 méteres fektetéssel rendelkezett, így a hatalmas váza a harctéren kívül is manőverezni tudott. A csöve nem forgatható, ami azt jelentette, hogy az egész darabot mozdonyokkal kellett a helyére mozgatni, amikor a célzást megváltoztatták.
A nácik szélsőséges intézkedéseket tettek, hogy megvédjék Gustavot az ellenséges észleléstől. Egy különleges álcázócsapat mesterséges dombokat és árkokat épített, míg egy 500 fős „füstcsapatot” rendeltek ki, hogy füstbe borítsa a területet, ha ellenséges repülőgépek közeledtek.
Harci teljesítmény és kudarc
Három napnyi összeszerelés után a Nehéz Gusztáv végre tüzelésre készen állt. Az első célpont: A szovjet bunkerek a Sztálin erődben. Az első lövés azonban több mint 120 méterrel tévesztette el a célt. A második lövedék 150 méterrel tévesztett. Fájdalmasan megmutatkozott, hogy ez az ágyú mennyire tévedhetett, amikor a német erők keményen próbálták elérni kulcsfontosságú célpontjaikat. A 48 kilőtt lövedékből csak egy találatot erősítettek meg – egy szerencsés találatot egy földalatti lőszerraktárba.
A fegyver bevetésére tett kolosszális erőfeszítések ellenére a Nehéz Gusztáv kevés stratégiai hatást gyakorolt. Lassú, pontatlan és drága volt, karbantartása hatalmas munkaerőigényt jelentett. A háború végére a nácik elrendelték a megsemmisítését, nehogy ellenséges kézbe kerüljön.
Bár a Nehéz Gustav mérnöki csoda volt, a történelem egyik legpraktikátlanabb fegyverének bizonyult. Kudarca rámutatott arra a határra, amelyet a szuperfegyverek nem léphettek át, valamint arra, hogy a modern hadviselésben egyre inkább a mobilitásra és a pontosságra támaszkodnak. Az ágyú ma már csak a történelemkönyvekben létezik, a háborús mérnöki munka szélsőségeinek és a grandiózus katonai projektek eredménytelenségének bizonyítékaként.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Tódor Kármán: Egy zseniális elme a repüléstudományban
A párizsi békeszerződés második Trianon lett
