Friss kutatások szerint egyes óriási emlősök, amelyekről korábban azt gondoltuk, hogy az utolsó jégkorszak végén kihaltak, sokkal tovább élhettek. Brazíliában talált fogtöredékek radiokarbonos kormeghatározása alapján kiderült, hogy egyes fajok még 3 500 évvel ezelőtt is jelen lehettek Dél-Amerikában.
Megdőlhet az eddigi elmélet a megafauna kihalásáról
Az IFLScience beszámolója szerint a paleontológusok hosszú ideig azt feltételezték, hogy a mamutokhoz, óriáslajhárokhoz és kardfogú tigrisekhez hasonló óriási emlősök a holocén korszak elején, kb. 11 700 évvel ezelőtt haltak ki. Azonban az új kutatási eredmények, különösen egy 4 ezer éves gyapjas mamut felfedezése miatt a kutatók elkezdték megkérdőjelezni ezt az elméletet, most pedig a brazil Itapipoca és a Rio Miranda völgyeinek területén feltárt óriási emlősök fosszíliái tovább erősítik ezt a revizionista nézetet.
A kutatócsapat, amelyet Fábio Henrique Cortes Faria geológus vezetett a Río de Janeirói Szövetségi Egyetemen, nyolc megafauna-fogmaradványt elemzett radiokarbonos kormeghatározással. Két fog, méghozzá a Palaeolama major nevű, lámaszerű állaté, és a Xenorhinotherium bahiense nevű, tapírszerű állaté a vártnál sokkal fiatalabbnak bizonyult.
Az emberek és a megafauna hosszabb ideig élhettek együtt, mint eddig gondoltuk
A kutatás szerint, ha ezek az állatok még 3 500 évvel ezelőtt is éltek Brazíliában, akkor hosszabb ideig oszthatták meg élőhelyüket az emberrel, mint korábban gondolták. A jelenlegi ismeretek szerint az első emberek kb. 17-20 ezer évvel ezelőtt érkeztek Dél-Amerikába, így az ember és az óriási emlősök közös élete több ezer évig tarthatott.
Korábbi kutatások már kimutatták, hogy egyes megafauna-fosszíliák 6 ezer évesek vagy még fiatalabbak lehetnek, de a mostani felfedezés tovább erősíti azt a nézetet, hogy a kihalás folyamata nem volt egységes, és egyes fajok társaiktól eltérő időpontban pusztulhattak ki.
Nem az emberi vadászat vezetett az óriási emlősök kihalásához?
Az új eredmények további kérdéseket vetnek fel a megafauna kihalásának okairól. Korábban az Overkill és Blitzkrieg teóriák azt feltételezték, hogy az emberi vadászat és a természeti környezet változása vezetett ezen fajok kihalásához. Azonban a legújabb leletek és a kutatás eredményei szerint ez a feltevés nem feltétlenül állja meg a helyét. A kutatók szerint az óriási emlősök kihalását nem egyetlen esemény váltotta ki, hanem egy hosszabb folyamat részeként zajlott le, amelyet különböző környezeti változások és emberi hatások is befolyásolhattak.
Dimila Mothé, a Río de Janeirói Szövetségi Egyetem paleoökológusa szerint a brazil intertrópusi terület (Brazilian Intertropical Region) egyfajta menedékként szolgálhatott azoknak a fajoknak, akik társaiknál tovább maradtak fenn. Az akkori klímaváltozások hatására a nyílt mezők erdős tájjá alakulhattak, ami korlátozta az állatok élőhelyét, és valószínűleg hozzájárult a végső kihalásukhoz, írja a Science News.
Fábio Faria szerint a brazil tudósok sokáig a domináns észak-amerikai nézőpontot fogadták el, miszerint a megafauna kíméletlen vadászata okozta a pusztulásukat. “Olyan biztosak voltunk benne, hogy a mi megafaunánk is csak a holocén elejéig élt, hogy nem is vettük a fáradságot a fosszíliák pontos kormeghatározására,” mondta Faria. “Most viszont rengeteg munka vár ránk,” tette hozzá.
Íme egy videó arról, hogy mi a különbség a mamut és a masztodon között:
Érdemes elolvasni:
- 9000 éves sziklarajzok szerint már az őskori emberek is tudhattak a dinoszauruszokról
- Román és magyar kutatók a dinoszauruszok nyomában: újabb érdekességek derültek ki Erdélyben
- Ezek az állatfajok látták a dinoszauruszok kihalását
Source: