Sokkal hosszabb ideig élhetett együtt az ember az óriási emlősökkel, mint eddig gondoltuk
Friss kutatások szerint egyes óriási emlősök, amelyekről korábban azt gondoltuk, hogy az utolsó jégkorszak végén kihaltak, sokkal tovább élhettek. Brazíliában talált fogtöredékek radiokarbonos kormeghatározása alapján kiderült, hogy egyes fajok még 3 500 évvel ezelőtt is jelen lehettek Dél-Amerikában.
Megdőlhet az eddigi elmélet a megafauna kihalásáról
Az IFLScience beszámolója szerint a paleontológusok hosszú ideig azt feltételezték, hogy a mamutokhoz, óriáslajhárokhoz és kardfogú tigrisekhez hasonló óriási emlősök a holocén korszak elején, kb. 11 700 évvel ezelőtt haltak ki. Azonban az új kutatási eredmények, különösen egy 4 ezer éves gyapjas mamut felfedezése miatt a kutatók elkezdték megkérdőjelezni ezt az elméletet, most pedig a brazil Itapipoca és a Rio Miranda völgyeinek területén feltárt óriási emlősök fosszíliái tovább erősítik ezt a revizionista nézetet.
Dél-Amerikában sokféle megafauna élt, amelyek közül néhány még pár ezer évvel ezelőtt is életben volt, mint az új kutatásokból kiderült. Fotó: Jorge González
A kutatócsapat, amelyet Fábio Henrique Cortes Faria geológus vezetett a Río de Janeirói Szövetségi Egyetemen, nyolc megafauna-fogmaradványt elemzett radiokarbonos kormeghatározással. Két fog, méghozzá a Palaeolama major nevű, lámaszerű állaté, és a Xenorhinotherium bahiense nevű, tapírszerű állaté a vártnál sokkal fiatalabbnak bizonyult.
Az emberek és a megafauna hosszabb ideig élhettek együtt, mint eddig gondoltuk
A kutatás szerint, ha ezek az állatok még 3 500 évvel ezelőtt is éltek Brazíliában, akkor hosszabb ideig oszthatták meg élőhelyüket az emberrel, mint korábban gondolták. A jelenlegi ismeretek szerint az első emberek kb. 17-20 ezer évvel ezelőtt érkeztek Dél-Amerikába, így az ember és az óriási emlősök közös élete több ezer évig tarthatott.
Korábbi kutatások már kimutatták, hogy egyes megafauna-fosszíliák 6 ezer évesek vagy még fiatalabbak lehetnek, de a mostani felfedezés tovább erősíti azt a nézetet, hogy a kihalás folyamata nem volt egységes, és egyes fajok társaiktól eltérő időpontban pusztulhattak ki.
Nem az emberi vadászat vezetett az óriási emlősök kihalásához?
Az új eredmények további kérdéseket vetnek fel a megafauna kihalásának okairól. Korábban az Overkill és Blitzkrieg teóriák azt feltételezték, hogy az emberi vadászat és a természeti környezet változása vezetett ezen fajok kihalásához. Azonban a legújabb leletek és a kutatás eredményei szerint ez a feltevés nem feltétlenül állja meg a helyét. A kutatók szerint az óriási emlősök kihalását nem egyetlen esemény váltotta ki, hanem egy hosszabb folyamat részeként zajlott le, amelyet különböző környezeti változások és emberi hatások is befolyásolhattak.
Dimila Mothé, a Río de Janeirói Szövetségi Egyetem paleoökológusa szerint a brazil intertrópusi terület (Brazilian Intertropical Region) egyfajta menedékként szolgálhatott azoknak a fajoknak, akik társaiknál tovább maradtak fenn. Az akkori klímaváltozások hatására a nyílt mezők erdős tájjá alakulhattak, ami korlátozta az állatok élőhelyét, és valószínűleg hozzájárult a végső kihalásukhoz, írja a Science News.
Fábio Faria szerint a brazil tudósok sokáig a domináns észak-amerikai nézőpontot fogadták el, miszerint a megafauna kíméletlen vadászata okozta a pusztulásukat. “Olyan biztosak voltunk benne, hogy a mi megafaunánk is csak a holocén elejéig élt, hogy nem is vettük a fáradságot a fosszíliák pontos kormeghatározására,” mondta Faria. “Most viszont rengeteg munka vár ránk,” tette hozzá.
Íme egy videó arról, hogy mi a különbség a mamut és a masztodon között:
Érdemes elolvasni:
