Megtalálták az eddig észlelt legkisebb galaxist, ráadásul itt van a szomszédban
A csillagászok egy apró galaxiscsoportot fedeztek fel, amely körülbelül 3 millió fényévnyire található, és amely magában foglalja a valaha látott legkisebbet és leghalványabbat.
Az Androméda XXXV névre keresztelt égitest és társai, amelyek a szomszédos Androméda galaxis körül keringenek, megváltoztathatják a kozmikus evolúcióról alkotott elképzeléseinket, mivel az ilyen kis törpegalaxisoknak a korai univerzum forróbb és sűrűbb körülményeinek hatására el kellett volna pusztulniuk. Valahogy azonban ez az apró példány túlélte anélkül, hogy megsült volna. Eric Bell, a Michigani Egyetem professzora elárulta, hogy „ezek teljesen működőképes égitestek, de körülbelül egymilliomod része a Tejútrendszernek. Olyan, mintha egy tökéletesen működőképes ember rizsszem méretű lenne.”
A Live Science beszámolójából kiderül, hogy a törpegalaxisok önmagukban nem jelentenek újdonságot, hiszen a Tejútrendszert is több tucat ilyen veszi körül, amelyeket a nagyobbak gravitációja tart fogva. Azonban a kutatóknak még sok kérdésük ezekkel az objektumokkal kapcsolatban. Mivel kisebbek, sokkal halványabbak, mint a nagyobb társaik, ami megnehezíti a megfigyelésüket és a tanulmányozásukat nagy távolságokban. Bár a csillagászoknak sikerült meghatározniuk a Tejút körül keringő számos törpegalaxist, a fényes galaktikus szomszédaink körüli törpegalaxisok azonosítása hihetetlenül nehéz. Ez azt jelenti, hogy a Tejút útitársai jelentették az egyetlen információforrást.
Ez a feladat valamivel egyszerűbb a Tejút szomszédja, az Androméda esetében. Más törpegalaxisokat is észleltek már az Androméda körül, de ezek nagyok és fényesek voltak, így csak megerősítették azokat az információkat, amelyeket a csillagászok a Tejút körüli törpegalaxisokról gyűjtöttek. Annak érdekében, hogy felfedezzék ezeket a kisebb és halványabb törpegalaxisokat, Marcos Arias, a Michigani Egyetem csillagásza és kollégái különböző hatalmas csillagászati adathalmazokat vizsgáltak át. A csapatnak ráadásul sikerült rátennie a kezét a Hubble űrtávcsőre is. Kiderítették, hogy az Androméda XXXV nemcsak egy egyszerű kísérő, hanem elég kicsi ahhoz, hogy megváltoztassa a galaxisok evolúciójának elméleteit.
Az Androméda XXXV a fő galaxis mellett látható körben helyezkedik el. M. Arias et al. Astrophys. J. Lett. (2025)
A galaktikus evolúció egyik kulcsfontosságú aspektusa, hogy mennyi ideig tart a csillagképződési időszakuk. Úgy tűnik, hogy ez a fő különbség a Tejút kísérői és az Androméda társai között. Míg a legtöbb Tejútrendszer körül keringő objektum nagyon ősi csillagpopulációval rendelkezik és körülbelül 10 milliárd éve leállt a csillagképződés, addig az Androméda kísérői között akár 6 milliárd évvel ezelőttig is képezhettek csillagokat.
A csillagképződéshez folyamatosan kell gázt és port biztosítani, hogy összeomoljanak és csillagtesteket szüljenek. Amikor ez a gáz eltűnik, a csillagképződés leáll, és az objektum “elpusztul”. Bell konkrétan gyilkosságnak nevezte a kisebbek körüli helyzetet. Vajon a csillagképződés akkor ért véget, amikor a kísérők gázkészlete magától kimerült, vagy amikor ezeket a gázokat elvonta tőlük a fő objektum? A Tejút esetében úgy tűnik, hogy a csillagképződéshez szükséges gáz magától kimerült, de az Androméda körüli kisebb példányok esetében úgy tűnik, hogy az anyagalaxisuk “ölte meg” őket.
Az Androméda XXXV által tapasztalt elhúzódó csillagképződési időszak még ennél is furcsább. Ennek megértéséhez vissza kell utazni az időben az első példányok születéséig. A korai univerzum hihetetlenül forró és sűrű volt, majd az ősrobbanás által kezdett inflációs időszak folytatódott, és az univerzum szétszóródott és lehűlt. Ez lehetővé tette az első hidrogénatomok kialakulását, megszülve az első csillagokat, amelyek az elsőkben gyűltek össze.
Ezek a csillagok és galaxisok energiát sugároztak ki, ahogy az első táplálkozó fekete lyukak is, amelyek felmelegítették a kozmoszt. Ez a nagyon kis galaxisok halálát jelezte, és a tudósók azt feltételezik, hogy ez a hő “lefőzte” a csillagképződéshez szükséges gázt az ilyen csillagcsoportokban.
Azonban az Androméda XXXV túlélte, de hogy hogyan, az még mindig rejtély. A NASA és más űrügynökségek olyan küldetéseket terveznek, amelyek további kísérőket fedezhetnek fel más nagy objektumok körül, és segíthetnek megoldani ezt a rejtélyt. Azonban könnyen lehet, hogy jó esély van arra, hogy a megoldás csak új kérdéseket vet fel, ahogy az Androméda XXXV felfedezése is tette.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
