Japán déli részén, a tengerben megbújva található egy kis sziget, amely a múlt egyik legmegdöbbentőbb történetét hordozza. Hashima, vagy ahogyan sokan ismerik, Gunkanjima („Csatahajó-sziget”), ma már csak egy elhagyatott betondzsungel, de egykor egy pezsgő bányásztelep volt, amely kulcsszerepet játszott Japán ipari fejlődésében és katonai törekvéseiben.
Az 1800-as évek végén Japán hatalmas ipari forradalmon ment keresztül, amely megváltoztatta az ország gazdaságát és társadalmát. Az iparosodás megkövetelte az energiatermelés fellendítését, amelyhez egyre több szénre volt szükség volt. Az 1800-as évek közepén Hashima szigete alatt gazdag szénmezőket fedeztek fel, ami rögtön felkeltette a gyorsan növekvő Mitsubishi Corporation figyelmét. A vállalat hamarosan megvásárolta a szigetet, és 1890-ben megkezdte a szénbányászatot — számolt be róla neo.
A termelés gyorsan nőtt: Japán szénkitermelése 1874-ben 208 000 tonna volt, amely 1890-re 3 millió tonnára, 1919-re pedig 31 millió tonnára emelkedett. Hashima ebben az időszakban a japán ipar egyik legfontosabb erőforrásává vált.
A sziget terjeszkedése és a csúcsidőszak
Mivel a bánya termelése egyre nőtt, a munkaerő iránti igény is folyamatosan emelkedett. Mitsubishi nemcsak munkásokat toborzott, hanem a sziget területe is folyamatosan növekedett. A bányászat során keletkezett salakanyagokat felhasználva mesterségesen kibővítették a szigetet, majd védőbetonfalakat építettek a viharok és a hullámok ellen. A sziget látványa ekkor kezdte felvenni jellegzetes alakját, amely egy csatahajóra emlékeztetett.
A csúcsidőszakban, 1959-ben Hashima lakossága elérte az 5 259 főt, ami a világ egyik legnagyobb népsűrűségű településévé tette.
A sötét múlt – Kényszermunka Hashimán
Japán terjeszkedésével az 1930-as években egyre nőtt a konfliktusok száma, különösen Kínával. Az ország katonai és ipari igényeinek kielégítésére hatalmas szén szükség merült fel. A munkaerőhiány megoldására Japán erőszakkal toborzott kényszermunkásokat Koreából és Kínából, akik Hashima szigetén is dolgoztak. A borzalmas munkakörülmények miatt sokan haltak meg a szigeten.
A kényszermunkások egyik túlélője, Suh Jung-woo, elmondta, hogy mindössze 14 éves volt, amikor erőszakkal Hashimára vitték. A bánya fullasztóan meleg volt, néhol 37 fokos hőséggel és elviselhetetlen párával. Az alagutakban alig lehetett mozogni, az emberek naphosszat görnyedve dolgoztak. A biztonsági előírások minimálisak voltak, gyakoriak voltak az omlások és a halálos balesetek.
Az elhagyatottságtól a vitákig
A szénbányászat hanyatlásával Hashima sorsa is megpecsételtetett. A 1970-es évek elején Japán energiaforrásként áttért a petróleumra, ami a szén iránti kereslet drasztikus csökkenését eredményezte. 1974-ben a Mitsubishi bejelentette a bánya bezárását, és mindössze három hónap alatt a teljes lakosságot evakuálták.
Az ezt követő évtizedekben a szigetet teljesen elhagyták, az épületek lassan omladozni kezdtek. Csak 2009-ben nyitották meg a turisták előtt, ekkor Japán kérelmezte a UNESCO védett kulturális örökségének listájára történő felvételét. Dél-Korea és Kína tiltakozásokat nyújtotta be a kényszermunka miatt, így a viták azóta is tartanak.
Hashima ma már nem csupán egy elhagyatott sziget, hanem a japán iparosodás, a háborúk és az emberi jogsértések emlékhelye is.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Veszélybe került a Szent Korona állapotának megtartása, így elköltöztetik
Ez a 3 hiba állítólag bizonyítja, hogy a holdraszállás átverés volt
