Saját magában ejthette csapdába prédáját a darázsfaj, amely a dinoszauruszok korában élt
A tudósok egy egészen különleges, mintegy 100 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok korában élt parazita darázsfajt fedeztek fel, melynek a zsákmányszerzési módszere a Vénusz légycsapójára emlékeztetett.
A Sirenobethylus charybdis névre keresztelt darázs fosszíliáit mianmari borostyánban találták meg, és a rovar különlegessége a potroha végén található, fogószerkezetre emlékeztető képződmény. A dániai Természettudományi Múzeum kutatója, Lars Vilhelmsen szerint a darázs potrohán lévő, apró sörtékkel szegélyezett, lapos lebenyek egyfajta “kis medvecsapdát” képeztek. Ezt a szerkezetet a darázs valószínűleg arra használta, hogy megragadja és rögzítse a kiszemelt áldozatot, majd petéket helyezzen el benne. A lárvák később belülről fogyasztották el a gazdatestet. Ez a módszer lehetővé tette a darázs számára, hogy biztosítsa utódainak a táplálékellátást, miközben minimalizálta a saját kockázatát, számolt be az Earth.com.
A Sirenobethylus Charybdis különleges eszköze a zsákmány megragadására. Qiong Wu/BMC Biology
A kutatók szerint a darázs nem gyilkolásra, hanem a zsákmány ideiglenes rögzítésére használta ezt a különös szerkezetet. A Sirenobethylus charybdis valószínűleg repülő rovarokra vadászott, melyek hasonló méretűek voltak, mint ő maga. A fogószerkezet a Vénusz légycsapójára hasonlít, de a darázs esetében a cél nem a zsákmány összeroppantása, hanem a lefogása volt. Ez a technika lehetővé tette a darázs számára, hogy hatékonyan kezelje a különböző méretű és fajtájú áldozatokat. A felfedezés azért is jelentős, mert a mai rovarvilágban nem találunk hasonló képződményt. A CBS cikke szerint a Sirenobethylus charybdis egyedülálló a maga nemében, és a tanulmányozása segíthet a tudósoknak jobban megérteni a rovarok evolúciós lehetőségeit és sokféleségét. A leletek arra is rávilágítanak, hogy a múltban is léteztek rendkívül különös és szokatlan élőlények, amelyek alkalmazkodtak a környezetükhöz.
Bár a mianmari borostyánban talált fosszíliák rendkívül értékesek a tudomány számára, a lelőhely etikai kérdéseket is felvet. Mianmar politikai helyzete és a katonai konfliktusok miatt egyes paleontológusok szorgalmazzák a leletek tanulmányozásának felfüggesztését mindaddig, amíg a származásukkal és a kereskedelmükkel kapcsolatos problémák nem rendeződnek. Mindazonáltal a Sirenobethylus charybdis felfedezése remek lehetőséget nyújt a dinoszauruszok korának ökoszisztémájába, és jól mutatja, milyen kreatív is tud lenni a természet, ha a túlélésről, és gyilkolásról van szó. A darázs különleges zsákmányszerzési módszere egyedülálló példája annak, hogy az evolúció milyen kreatív és hatékony stratégiákat fejleszt ki az élőlények számára a környezetükben való boldoguláshoz.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
