Ezért lehet a szonár hangja az utolsó, amit búvárkodás közben hallasz

A szonártechnológia (sound navigation and ranging, vagyis hanggal való navigáció és felderítés) az egyik leghasznosabb találmány az emberiség történetében, amelynek segítségével felfedeztük az óceánok fenekét, és számtalan hajóroncsot azonosítottunk a mélyben.

Akár azt is mondhatnánk, hogy a mélytengeri kutatócsoportok meg nem énekelt hőséről van szó, ugyanis példaként ezt használták, amikor a kutatócsapatok tavaly a milliárdosokkal teli Titan tengeralattjárót is keresték. De még azok is a szonár segítségéhez fordultak, akik a Loch Ness-i szörnyet keresték.

A szonár egy remek találmány, de jobb, ha a fedélzeten tartózkodunk, amikor működik

De mivel ez egy ennyire kifinomult eszköz, azt gondolhatnánk, hogy  egyúttal teljesen biztonságos. A LadBible szerint ez azonban nem teljesen így van, mivel az aktív szonár jelátalakítók hangimpulzusokat bocsátanak ki a vízbe, abban a reményben, hogy a jelek beleütköznek bármilyen érdekes tárgyba, és visszapattannak azokról. Ilyenkor a kiküldött hang visszaverődik a tárgyról, és egy „visszhangot” küld vissza a rendszerbe, amely így ki tudja számítani a jel erősségét, miközben a kezelőknek ad egy elképzelést arról, hogy mi lehet az.

Az eszköznek azonban nem csak egy változata van. Az aktív szonár a már korábban leírt módon kibocsátja a hangimpulzusokat, és érzékeli a visszaverődő hanghullámokat érzékeli. A passzív változat viszont nem bocsát ki hangokat, egyszerűen csak a többiek által kibocsátottakat figyeli. A felszín alatti dolgok észlelésére azért használunk hangot, mert a fény nem terjed túl jól a víz alatt, míg ez a hanghullámoknak nem okoz problémát, így a hajók az eszközt arra is használják, hogy navigáljanak, és megfelelően „lássák”, mi van az útjukban.

A legtöbb hajó manapság aktív szonártechnológiával van felszerelve, de a legerősebb berendezések természetesen mindig a hadseregnek, jelen esetben a haditengerészetnek jutnak. Egy ausztrál búvárcsapat tavaly novemberben a saját bőrén tapasztalhatta meg ezt, mivel pont a hangimpulzusok vonalában voltak, amikor egy kínai hajó épp a szonárját használta. Ausztrália védelmi minisztere, Richard Marles elmondta, hogy a HMAS Toowoomba nemzetközi vizeken tartózkodott, miután a hajócsavarjai halászhálókba gabalyodtak. A búvárokat kiküldték, hogy orvosolják a problémát, de a kínai PLA-N romboló szintén a közelben tevékenykedett, és annak ellenére, hogy figyelmeztették, hogy művelet van folyamatban, mégis közelebb merészkedett.

Akár szörnyű halált is okozhat

Marles elmondta, hogy „röviddel a merülés kezdete után észlelték, hogy a kínai hajó a szonárját működteti, ezzel pedig veszélyeztette az ausztrál búvárok biztonságát, akik kénytelenek voltak elhagyni a vizet. A búvárok kisebb sérüléseket szenvedtek, valószínűleg azért, mert a hadihajó szonárimpulzusainak voltak kitéve.” Az aktív szonár hanghullámainak való kitettség szédülést, tájékozódási zavarokat, átmeneti memóriazavarokat, koncentrációs problémákat és átmeneti halláskárosodást, súlyos esetekben viszont akár szervi károsodást is okozhat.

Tengeri bioakusztikai tudósok a West Australian című lapnak elmondták, hogy az impulzusok megrepeszthetik a tüdőt, míg a 210 dB-t meghaladó impulzusok halálos agyvérzést okozhatnak. A búvárok a víz alatt valószínűleg közepes és magas hangot hallanának, amikor az aktív szonár kibocsátásra kerül, ami jelzi számukra, hogy komoly veszélyben lehetnek.

Érdemes elolvasni:

• Újfajta reaktorral kísérleteznek kutatók, amely minden eddiginél hatékonyabb
• A Csillagok háborúja filmekben lehet a megoldás a gyors űrutazásra
• Ez történne, ha a Föld összes vulkánja egyszerre törne ki