Már az ókori egyiptomiak is ismerték a Tejútrendszert
Az ókori Egyiptom nemcsak monumentális építményeiről és gazdag vallási hagyományairól híres, hanem arról is, hogy meglepően fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek.
Egy frissen közzétett kutatás most új megvilágításba helyezi azt, hogy miként látták és értelmezték a Tejútrendszert, különös tekintettel a Nut égistennő ábrázolásaira, amelyek több ezer éves sírokban és koporsókon maradtak fenn.
Az ég istennője és a csillagos égbolt
Nutot, az ég istennőjét gyakran ábrázolták meztelen, csillagokkal borított nőként, aki boltívet formálva hajol a földisten Geb fölé. Az egyiptomi mitológia szerint Nut minden este elnyeli a Napot, majd hajnalban újra megszüli azt, ezzel szimbolizálva a nappalok és éjszakák örök körforgását. Az ilyen ábrázolások nemcsak vallási jelentőséggel bírtak, hanem a kozmosz megértésének vizuális lenyomatai is voltak, írja a Discover Magazine.
Hogyan ábrázolták a Tejútrendszert az ókori Egyiptomban?
Dr. Or Graur, a Portsmouth-i Egyetem asztrofizikusa több mint 550 ókori egyiptomi koporsó díszítését vizsgálta meg, és ezek közül 125-ön találta meg Nut istennőt. A legérdekesebb felfedezést egy Kr. e. 1000 körül élt papnő koporsóján tette, ahol Nut testét egy hullámzó, fekete vonal szeli ketté, amely feltűnően hasonlít a Tejútrendszerben látható Nagy Hasadékra – arra a sötét sávra, amely a Tejút fényes sávját átszeli.
Graur szerint ez a hullámzó vonal nem véletlen díszítőelem, hanem tudatos vizuális ábrázolása annak a galaktikus jelenségnek, amelyet ma is megfigyelhetünk a tiszta éjszakai égbolton. Hasonló motívumok megjelennek más jelentős sírokban is, például I. Széthi, illetve IV., VI. és IX. Ramszesz fáraók sírjainak mennyezeti festményein.
A Kanyargó Vízút
A kutatás egyik fontos következtetése, hogy az ókoriban valószínűleg „Kanyargó Vízút” néven illették a Tejútrendszert, amely elnevezés más kultúrákban – például egyes amerikai őslakos törzseknél – is ismert volt. Ez a párhuzam azt mutatja, hogy a Tejút mint égi folyó, univerzális szimbólumként jelent meg az emberi kultúrákban.
A felfedezés nemcsak a Tejútrendszer ábrázolásának első vizuális bizonyítékát szolgáltatja az ókori Egyiptomból, hanem azt is sugallja, hogy a Nut-ábrázolások nem csupán mitológiai, hanem csillagászati jelentéssel is bírnak. Graur kutatása rámutat arra, hogy a Nut testét átszelő hullámzó sáv a Tejútrendszer sötét sávját jeleníti meg, és az egyiptomiak kozmikus térképének fontos eleme lehetett.
Az új kutatás révén világosabbá vált, hogy az ókori egyiptomiak nemcsak megfigyelték a Tejútrendszert, hanem azt vallási és művészeti ábrázolásaikban is megörökítették. A Nut testét átszelő hullámzó vonal a Tejútrendszer sötét sávját, a Nagy Hasadékot jeleníti meg, amely ezer évekkel ezelőtt is lenyűgözte az emberi szemlélőt. Ez a felismerés új fejezetet nyit az egyiptomi csillagászat kutatásában, és közelebb visz minket ahhoz, hogy megértsük, miként látták és értelmezték az univerzumot az ókori civilizációk.
Érdemes elolvasni:
