A Ming-kincshajók, vagyis a világ legnagyobb ismert faépítésű hajói, a 15. század elején uralták az óceánokat – ezek a monumentális hajók nemcsak technológiai csodák voltak, hanem a kínai birodalmi hatalom kiterjesztésének és presztízsének szimbólumai is.
A történet kezdete egy tízéves fiúval indul, aki Jünnan tartományban, a mongolok által uralt vidéken élt. Miután apját elvesztette, a fiú a Ming hadsereg kezébe került, majd kasztrálták, hogy eunuchként szolgálhasson a császári udvarban. Ezt követően nőtt fel a Ming-dinasztia alapítójának fiával, aki később Yongle császár néven vált ismertté. A fiú, akit később Zheng Hének neveztek el, közel két méteres magasságával és lojalitásával kiemelkedett társai közül, így lett a világ legnagyobb hajóflottájának parancsnoka — számolt be róla a Hoog.
A Yongle-császár nagyratörő tervei
A Ming-dinasztia kezdetén a császár célja a birodalom hatalmának megerősítése és a környező államok meghódoltatása volt. A konfuciánus világkép szerint Kína volt a „Középső Királyság”, a világ közepe, amelyhez a környező országoknak tisztelettel kellett viszonyulniuk. Ennek érdekében Yongle hatalmas flottát építtetett: több száz szállító-, hadihajót és ellátóhajót, de mindenekelőtt 36 kincshajót – ezek a hajók voltak a flotta ékkövei.
A kincshajók mérete és felépítése
A kincshajók mérete szinte hihetetlen: körülbelül 136 méter hosszúak és 56 méter szélesek voltak, négy fedélzettel és kilenc, közel 30 méter magas árbóccal. Ezek a hajók hatalmas mennyiségű árut, lovakat, katonákat és egzotikus ajándékokat szállítottak. Fedélzeteik különböző funkciókat láttak el: az alsó szintek ballasztsúlyokat és raktárakat tartalmaztak, míg a felső szintek konyháknak, lakótereknek és harcállásoknak adtak helyet, bronzágyúkkal felszerelve.
A világ körüli expedíciók
Zheng He irányításával a flotta hatalmas utakat tett meg: eljutottak Malajziába, Indonéziába, Srí Lankára, Indiába, Iránba és egészen Afrika keleti partjáig, a mai Kenya területéig. Minden kikötéskor a helyi uralkodók ajándékokat adtak át, és elismerték Kína felsőbbrendűségét, cserébe védelmet és kereskedelmi előnyöket kaptak.
Az aranykor vége és a feledésbe merülés
A Yongle-császár halála után utódai már nem tekintettek jó szemmel a költséges tengeri expedíciókra. A konfuciánus bürokrácia is ellenezte az eunuchok megnövekedett befolyását, így a flotta expedíciói megszűntek, a hajókat szétszerelték, és Kína befelé fordult, elszigetelődve a külvilágtól.
A modern kor kérdései: legendák vagy valóság?
A történészek között máig vita folyik arról, hogy a kincshajók valóban elérték-e az általuk feltételezett hatalmas méreteket. Egyes szakértők szerint a kínai ácsok technológiai tudása a Ming-korban nem tette volna lehetővé ekkora hajók biztonságos megépítését. Ráadásul nincs elegendő bizonyíték a hatalmas mennyiségű fa felhasználásáról sem. Ugyanakkor egy 1957-ben Nanjing közelében feltárt 11 méteres farönk azt sugallja, hogy legalább részben igaz lehet a legenda.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Hunyadi János zseniális harcmodora – Stratégia a túlerő ellen
Amit még a magyarok sem tudtak az 1848-as forradalomról
