Ezért nem mennek repülők a Himalája közelébe

A Wright fivérek első repülése óta már 121 év telt el, azóta pedig a repülőgépek globálisan elérhetővé tettek szinte minden úti célt, jelentősen csökkentve a távolságokat a világon. Csak azért szinte, mert vannak olyan területek, amelyeket a légitársaságok és pilóták szándékosan elkerülnek. Ilyen például a Himalája is, amely a világ legmagasabb hegyvonulata, és amely fölött a polgári repülőgépek ritkán repülnek.

Ezért nem repülnek polgári repülőgépek a Himalája környékén

A Himalája több mint 2300 kilométer hosszú, átlagos magassága meghaladja a 6 ezer métert, a Mount Everest csúcsa pedig eléri a 8848 métert. Ez azt jelenti, hogy a kereskedelmi repülőgépeknek legalább az FL310 (Flight Level, azaz a körülbelül 9,4 km magasan húzódó repülési szint) fölött kell maradniuk, hogy biztonságosan átrepülhessenek a térségen. Ez a magasság sok, modern repülőgép számára kihívást jelent, például a Boeing 777-300 típusú gépek nem alkalmasak erre az útvonalra.

Ezen túl a Himalája magasságában a levegő ritka, az oxigénszint pedig alacsony. A repülőgépek általában 9-11 km magasan repülnek, ahol a levegő sűrűsége és oxigéntartalma már csökken, ezért a gépek fedélzetén oxigénmaszkok vannak, amelyek vészhelyzet esetén 20-25 percnyi oxigént biztosítanak az utasoknak és a személyzetnek. Ez az idő elegendő arra, hogy a pilóták leereszkedjenek 2,5-3 km magasságba, ahol már biztonságosabb a légzés.

A Himalája lenyűgöző hegyvonulatai. Nabin K. Sapkota

A Himalája fölött azonban vészhelyzet esetén a repülőgép nem tud gyorsan és biztonságosan leereszkedni, mivel a hegyvidéki terep miatt legalább 500 km-t kellene repülnie, hogy elérje a biztonságosabb, alacsonyabb magasságot. Ez messze meghaladja az oxigénmaszkok által biztosított időtartamot, így a repülés kockázatos lenne. Ezen kívül a hegység magassága és a repülési útvonalak közötti kis magasságkülönbség miatt nagyobb az esély a turbulenciára, ami bár nem veszélyes a gép szerkezetére, kellemetlen és veszélyes lehet az utasok számára.

Emellett a navigációs berendezések sem működnek optimálisan a hegység fölött, ráadásul a kommunikáció is megszakadhat az irányítással, ami tovább növeli a kockázatot. A kínai hatóságok ezért szigorú követelményeket támasztanak, például a fedélzeti oxigénberendezések korszerűsítését, és külön engedélyt kérnek a Tibet fölötti repüléshez. A légitársaságok számára egyszerűbb és gazdaságosabb elkerülni ezt a légteret, mint módosítani a gépeiket és engedélyeket szerezni.

Nemcsak a Himaláját kerülik a pilóták

A Föld egy másik régiója, amely fölött szinte soha nem látni utasszállítókat, az Antarktisz, ám ennek is megvannak a maga okai. Az első az, hogy a fagyos kontinensen nagyon kevés a repülőtér, és csak három kifutópálya épült, amelyek kizárólag a kutatóexpedíciók résztvevőinek szállítására szolgálnak. Ezek nem is üzemelnek rendszeresen, és az éppen aktuális időjáráshoz igazodnak, így ilyen körülmények között egyszerűen nem lenne biztonságos állandó jelleggel az Antarktisz fölött repülni.

A legfőbb ok azonban valójában az, hogy az Antarktiszon keresztüli repülések egyszerűen nem kifizetődőek. A déli félteke földrajzi adottságai alapján gyakorlatilag mindentől túl távol esik.

Érdemes elolvasni:

• Ennyi volt: Nincs több olcsó Wizz Air-repjegy
• A Malév első nagy repülőgépe, amely forradalmasította a magyar légi közlekedést
• Ismét csúszik a Wizz Air gépeinek átadása