Mikor fog minden élet kihalni a Földön?

A tudomány viszonylag pontosan meg tudja jósolni a kihalás időpontját.

Az emberi tevékenység szépen lassan meríti ki a bolygót, amelyet állandó éghajlati katasztrófa sújt. De nem csak mi halunk ki.

„Nem csak a fajok száma csökken” – mondta az év elején François Keck, Altermatt kutatócsoportjának posztdoktori kutatója, aki egy hatalmas összefoglaló tanulmány vezető szerzője, amely az emberi tevékenység természetre gyakorolt mértékét és hatását méri. „Az emberi nyomás a fajközösségek összetételét is megváltoztatja.”

Ez több szempontból is aggasztó kép: a fajok kihalnak, a biológiai sokféleség csökken, az ökológiai rések már nem töltenek be többé megfelelő helyet. Az emberi beavatkozás nélkül is ott tartunk már, hogy az állatok a szélsőséges hőség és az erőforrások elvesztése miatt hullanak el, nem is beszélve az egyre drámaibb és kiszámíthatatlanabb éghajlati eseményekről.

Mindenképp kihalunk

Rossz hír: ha megállítjuk a pusztítást, még mindig a kihalás felé tartunk – csak sokkal tovább tart, amíg odaérünk.

„A távoli jövő kilátásai nagyon komornak tűnnek” – mondta Alexander Farnsworth, a Bristoli Egyetem Cabot Környezetvédelmi Intézetének vezető kutatója 2023-ban. Farnsworth és csapata szuperszámítógépek segítségével modellezte a következő 250 millió év globális éghajlatát, egy olyan Föld képét tárta fel, amely gyakorlatilag egyetlen emlős számára sem lesz lakható.

E negyedmilliárd év végén „a szén-dioxid szintje a jelenlegi szint kétszerese lehet” – magyarázta. „Mivel a Nap is várhatóan körülbelül 2,5 [százalékkal] több sugárzást bocsát ki, és a szuperkontinens elsősorban a forró, nedves trópusokon helyezkedik el, a bolygó nagy részén 40-70 °C közötti hőmérsékleti értékekkel kell majd szembenéznünk.”

Ez a világ olyan lesz, amit nem ismerünk fel – egyetlen szuperkontinens uralja majd; a légkör a jelenleginél mintegy 50 százalékkal több szén-dioxidot tartalmaz, a Nap pedig a jelenleginél forróbb és fényesebb lesz.

Az abszolút kihalás

Számunkra ez egy borús kép, de nem feltétlenül mindenki számára. Elvégre az élet még az Atacama-sivatagban is fennmaradhat. Egy teljes kihalás-forgatókönyvhöz egy kicsit tágítanunk kell a perspektívánkat. Ne csak kényelmetlen, hanem lehetetlenné kell tenni az életet. Vegyük el az oxigént.

„A Föld bioszférájának élettartamát sok éve a Nap folyamatos fényesedésével és a globális karbonát-szilikát geokémiai körforgással kapcsolatos tudományos ismeretek alapján vitatják” – magyarázta Kazumi Ozaki, a Toho Egyetem adjunktusa 2021-ben egy nyilatkozatában.

De ez a vita valamit kihagy – mondta. „Egy ilyen elméleti keret egyik következménye a légköri CO2-szint folyamatos csökkenése és a globális felmelegedés geológiai időskálán” – folytatta Ozaki. „Valóban, általánosan úgy gondolják, hogy a Föld bioszférája a következő 2 milliárd évben véget ér a túlmelegedés és a fotoszintézishez szükséges CO2-hiány kombinációja miatt.”

Ozaki és társszerzője, Christopher Reinhard, a Georgia Institute of Technology docense kiszámította, hogy a földi élet időhatára valószínűleg ennél jóval rövidebb. Az éghajlat és a biogeológiai folyamatok sztochasztikus előrejelzésére szolgáló számítógépes modellek segítségével a páros arra a következtetésre jutott, hogy a Föld oxigénben gazdag légköre valószínűleg csak még körülbelül egymilliárd évig fog fennmaradni.

Ez ellen tényleg semmit sem tehetünk. „A jövőbeli oxigénmentesítés a növekvő napenergia-áramlás elkerülhetetlen következménye” – írta a páros a Nature-ben megjelent tanulmányában.

Alapvetően, ahogy a Nap egyre fényesebbé válik, a légkörben lévő CO2 lecsupaszodik. Mivel a növények így nem fotoszintetizálnak, egyszerűen nem termelődik oxigén. „Az oxigéncsökkenés nagyon-nagyon szélsőséges – körülbelül egymilliószor kevesebb oxigénről beszélünk, mint ma” – mondta Reinhard akkoriban a New Scientistnek.

A légkört „magas metánszint, alacsony CO2-szint és ózonréteg hiánya jellemzi majd” – mondta Ozaki. Ez nagyon gyorsan fog bekövetkezni – körülbelül 10.000 év alatt – és pusztító lesz. „A bioszféra nem tud alkalmazkodni egy ilyen drámai környezeti változáshoz” – mondta Ozaki a New Scientistnek.

Ez lesz a vége?

Nem biztos. Az úgynevezett „Nagy Oxidációs Esemény” alatt, míg az oxigénszint emelkedése az összetett élet kialakulásának kedvezett, a már létező élőlények számára kihaláshoz vezetett.

Márpedig voltak élőlények: apró, anerob életformák, amelyek úgy éltek túl, hogy retinol segítségével nyertek energiát a zöld spektrumú fényből. A nagy oxigénhiányosodás után „sok anaerob és primitív baktérium, amelyek jelenleg az árnyékban rejtőzködnek, ismét átveszi a hatalmat” – mondta Reinhard a New Scientistnek.

A végleges pont, amikor az élet már nem létezhet a Földön, tehát valószínűleg az lesz, amikor a Nap felrobban, és elég nagy vörös óriássá válik ahhoz, hogy elnyelje a legközelebbi bolygóit.

Ez is érdekelhet:

• Mi a hosszú, egészséges élet titka? A tudomány most megmondja
• Sokkal jobban hasonlít a Mars a Földre, mint eddig gondoltuk
• A statisztikák alapján már hallanunk kellett volna a földön kívüli civilizációk felől

Kiemelt kép: depositphotos.com