Egészen furcsa a Szaturnusz egyik legnagyobb holdja, amely törmeléket gyűjt egy másiktól

A Szaturnusz holdjának egy titokzatos jellegzetességéről készült fotó, amelyet a kutatók mai napig sem tudtak kielégítően megválaszolni.

A Iapetus nevű égitest mintegy 1,3 milliárd km távolságra van a Földtől, így bár már a 17. században felfedeztük, és a Voyager űrszondák is elhaladtak mellette, először a NASA Cassini űrszondája készített róla olyan, hihetetlen felvételeket még 2007-ben, amelyek után azonnal elkezdték tanulmányozni.

A Unilad beszámolója szerint a Iapetus a Szaturnusz 274 holdjának egyike, és több mint 3,22 millió kilométerre kering a bolygótól, több mint kétszer olyan távol, mint a hozzá legközelebb lévő nagy hold, a Titan. Ennek ellenére mégis kötött tengelyforgású, vagyis mindig ugyanazt az oldalát mutatja, mint ahogy a Hold is mindig ugyanazt az arcát mutatja a Földnek. A hold emellett viszonylag kis méretű, sugara a Föld holdjának körülbelül kétötöde, és pályája 15 fokkal eltér a bolygó egyenlítőjétől.

A Iapetus hegyvonalata az egyenlítője mentén. NASA

Amikor 1671-ben Giovanni Cassini felfedezte a Iapetuszt, észrevette, hogy az egyik oldala sokkal sötétebb, mint a másik, így távcsövével csak akkor látta, amikor a fényes oldalát mutatta. Bár a kutatóknak több elmélete is van arra vonatkozóan, hogy ez miért van így, a hold egy másik szokatlan részletére is fény derült, amely megdöbbentette a szakértőket. A Iapetus ugyanis egy hatalmas hegygerinccel rendelkezik végig az egyenlítője mentén. A Cassini űrszonda által készített felvételen jól látszanak, és szinte úgy néznek ki, mint egy illesztési vonal, mintha csak a hold két felét egy öntőforma segítségével illesztették volna össze.

Ezek a magas hegyek körülbelül 10 kilométer magasak, és először a Voyager I és II űrszondák látták a 80-as években, ezért néha Voyager-hegyeknek is nevezik őket. A NASA szerint két fő elmélet létezik arra vonatkozóan, hogyan alakultak ki a gerincek. A NASA honlapja szerint „egyes tudósok úgy vélik, hogy a gerinc egy korábbi időszakban alakult ki, amikor a Iapetus sokkal gyorsabban forgott, mint ma”.

De miért sötétebb ennyivel a hold menetirány felé forduló oldala?

A Iapetusz világos és sötét oldala között hatalmas a különbség. De miért? NASA

Mivel a Iapetus ugyanis a Szaturnusz legkülső nagy holdja, amely kétszer olyan messze kering, mint a Szaturnusz többi holdja. A Forbes cikke szerint az, hogy egy égitest „bogarakkal tarkított szélvédőként” nézzen ki, egyszerűen túl bizarr elmélet volt, mivel jóval kívül esik a Szaturnusz rendszerének többi nagy szereplőjén, beleértve a Szaturnusz gyűrűit is. Valójában a Szaturnusz többi holdja közül egyik sem mutatja ezt a tulajdonságot, a Iapetus az egyetlen. A tettes azonban hamarosan lebukott.

Az Iapetusznál is távolabb fekszik a Phoebe, egy kisebb hold, amely valószínűleg egy, a Kuiper-övből befogott objektum. A Szaturnusz többi holdjától eltérően a Phoebe az ellenkező irányban kering, sokkal távolabb van, és ami a legfontosabb, nagyon-nagyon sötét. Ráadásul a Phoebe már nagyon régóta folyamatosan bocsát ki részecskéket, mivel a Nap sugárzása és a kisebb ütközések is elég erősek ahhoz, hogy a porszemcséket leválasszák a Phoebe lazán összetartott felszínéről.

Az infravörös megfigyelőállomásoknak köszönhetően hihetetlen dolog derült ki a Phoebe-vel kapcsolatban, ugyanis saját gyűrűt hozott létre a Szaturnusz körül, amely nagyobb, diffúzabb és sokkal kevésbé sűrű, mint bármely más eddig felfedezett gyűrű. A gyűrű annyira ritkás – köbkilométerenként hét porszemnyi – és olyan hatalmas kiterjedésű, hogy még a távoli Iapetus is jócskán részesül belőle. A Phoebe és a gyűrű részecskéi az óramutató járásával megegyező irányban keringenek a Szaturnusz körül, az Iapetus viszont az óramutató járásával ellentétesen, ami azt jelenti, hogy tényleg egy szélvédőről van szó.

Érdemes elolvasni:

• Megfejtették az arany eredetének rejtélyét? A válasz egy ritka kozmikus kitörés lehet
• A NASA figyelmeztet: hatalmas napviharok érik el a Földet
• Sokkal korábban elpusztulhat az univerzum, mint hittük