Egy szinte tökéletes gömb alakú valami bocsát ki rádiójeleket a világűr mélyén

A Tejútrendszer számos különös jelenségnek ad otthont, de egy nemrégiben történt felfedezés komoly fejtörést okoz a csillagászoknak. A fejlett rádiótávcső-technológiát használva a kutatók azonosítottak egy tökéletesen kerek buborékot a világűrben. Bár az már általánosan elfogadott, hogy egy szupernóva által kilökött táguló anyag eredménye, a kialakulásának pontos folyamata máig rejtély maradt.

Furcsa, gömb alakú objektum bocsát ki rádiójeleket

Egy nemzetközi csapat a Nyugat-Sydney Egyetemről Teleiosznak nevezte el ezt az érdekes objektumot, ami ógörögül “tökéletességet” jelent. A lehetőségek mérlegelése után a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy további adatokra van szükség a keletkezésének rejtélyének megfejtéséhez, írja a Live Science.

Átfogó tanulmányukat benyújtották a Publications of the Astronomical Society of Australia folyóiratnak, és elérhető az arXiv előnyomtatási szerveren is. A Square Kilometre Array (ASKAP) egy sor szokatlan, körkörös formációt tárt fel az égen az Evolutionary Map of the Universe (EMU) projekt részeként. Ezek közül néhány, különösen a hatalmas intergalaktikus távolságokban találhatók, komoly kihívásokat jelentenek a kutatók számára, mint például a jól ismert furcsa rádiókörök (Odd Radio Circles, ORC).

A Teleios a saját galaxisunkban található, de közelsége nem könnyítette meg az elemzését. Pontos távolságának meghatározása pedig komoly akadályt jelentett a származásának megértésében. Miroav Filipović és csapata részletes vizsgálatuk során felfedezte, hogy a Teleios halványan, csak rádióhullámhosszon sugároz. Ez arra utal, hogy valószínűleg egy Ia típusú szupernóva maradványa, amely az univerzum egyik legfényesebb szupernóva-típusaként ismert.

Kép: Filipović et al., arXiv, 2025

Egy szó szerinti „energiavámpír” lehet a ludas?

Az ilyen szupernóvák akkor fordulnak elő, amikor egy fehér törpe egy bináris rendszerben elegendő anyagot szív el társától, meghaladva a tömegküszöbét, ami robbanást eredményez. Bár ez a magyarázat egyszerűnek tűnik, a távolságok becslése a világűrben közismerten nehéz. A kutatóknak sikerült két potenciális távolságbecslést levezetniük a Teleioszra: 7175, illetve körülbelül 25 114 fényévre.

Mindkét távolságbecslés jelentősen eltérő következményekkel jár a Teleios evolúciós idővonalára nézve. Mivel a tárgyak a távolság növekedésével kisebbnek tűnnek, ez a két mérés jóvskán eltérő méreteket eredményezne a buborék számára. Ha közelebb van, a szupernóva-maradvány körülbelül 46 fényév, de ha távolabb, akkor 157 fényév átmérőjű is lehet, számolt be a Daily Mail.

Egy szupernóva-maradvány mérete általában a korát jelzi, a közelebbi becslés egy fiatalabb maradványra utal, amelynek kevesebb ideje volt a tágulásra, valószínűleg kevesebb mint ezer éves. Ezzel szemben a távolabbi becslés alapján több mint 10 ezer éves is lehet. Mindkét forgatókönyv bonyodalmakat vet fel, mivel az Ia típusú szupernóvák evolúciós modelljei röntgensugarakat jósolnak, amelyek ebben az esetben hiányoznak, ami kérdéseket vet fel.

Egy másik magyarázat szerint a Teleios egy Iax-típusú szupernóva maradványa lehet, egy olyan változat, amely nem semmisíti meg teljesen a fehér törpét, hanem egy visszamaradt “zombi” csillagot hagy maga után. Ez a lehetőség jól illeszkedik a Teleios emissziós jellemzőihez, de akkor 3260 fényévnyivel közelebbi kellene legyen, ebben az esetben pedig mindössze 11 fényév méretű lehet a számítások alapján. Érdekes módon van egy csillag ezen a távolságon, amely a potenciális zombi csillag lehet, de azonban a független távolságmérések nem támasztják alá, hogy az objektum ilyen közel legyen.

A kutatóknak nincs elég információja

A maradvány közel tökéletes szimmetriája egy újabb érdekességet ad hozzá, mivel a szupernóva-maradványok általában valamilyen aszimmetriát mutatnak. A robbanás egyenetlen lehet, és a táguló anyag kölcsönhatásba léphet a közeli csillagközi gázzal vagy porral, ami idővel fragmentációhoz vezethet. Ha azonban a robbanás szimmetrikusan történik egy kellően üres térségben, akkor egyenletesen tágulhat fragmentáció nélkül, így a Teleios ritka, de nem lehetetlen jelenség.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy további megfigyelésekre van szükség a Teleios történetének összerakásához. „Alaposan megvizsgáltuk a szupernóva potenciális állapotát a fényerejére, látszólagos méretére és becsült távolságaira vonatkozóan. Minden lehetséges forgatókönyv saját kihívásokkal jár, különösen a várt röntgensugárzás hiánya az evolúciós modelljeink alapján. Bár az Ia-típusú szupernóva forgatókönyvet tartjuk a legvalószínűbbnek, elismerjük, hogy nincs döntő bizonyíték egyikre sem, ami szükségessé teszi az objektum új, érzékeny és nagy felbontású megfigyeléseit.”

Érdemes elolvasni:

• Teljesen máshogy forog a Titan légköre, mint maga a hold
• Egészen furcsa a Szaturnusz egyik legnagyobb holdja, amely törmeléket gyűjt egy másiktól
• Megfejtették az arany eredetének rejtélyét? A válasz egy ritka kozmikus kitörés lehet