Porphüriosz története: Az óriásbálna, amely 50 évig terrorizálta Konstantinápolyt

A bizánci uralom alatt Konstantinápoly lakóinak számos fenyegetéssel kellett szembenézniük. Az avarok, a szasszanidák, a szlávok, a keresztesek és az oszmánok mind a Kelet-római Birodalom legendás fővárosát akarták.

A Boszporusz vizében azonban egy olyan veszély leselkedett a városba érkező és onnan induló hajósokra, amelyre még ők sem számíthattak. A Kr. u. 6. században, mintegy öt évtizeden át a Konstantinápoly környéki vizeken hajózók egy óriásbálna miatt rettegtek. Az állatot Porphüriosznak nevezték, és hírhedt volt arról, hogy megtámadta, sőt el is süllyesztette a város körül közlekedő hajókat. Az állat akkora fenyegetést jelentett, hogy I. Justinianus császár kiemelt fontosságúvá nyilvánította a fenevad elfogását.

A Porphürioszról szóló legfontosabb történelmi források Prokopiosztól, egy abba a korban élt bizánci történetírótól származnak. Ő két művében, A háborúk története és a Titkos történet-ben is említést tesz róla. A hírhedt fenevad állítólag ötven éven keresztül támadta a tengerészeket a Konstantinápoly körüli vizeken. Bár néha hosszabb időre eltűnt, újra felbukkant, hogy megtámadja a hajókat, amelyek a kelet-római főváros közelében hajózott. Prokopiosz szerint a fenevad válogatás nélkül támadott meg mindent a kis halászhajóktól kezdve egészen a hatalmas hadihajókig. A tengerészeket érthető módon nyugtalanították a támadásokról szóló hírek, és gyakran inkább kerülőutakat választottak, hogy elkerüljék Porphürioszt, számolt be a Greek Reporter.

Az Isztambuli Régészeti Múzeum falfestménye, amely a bizánci főváros tenger felőli falait, a láncokkal övezett Aranyszarv-öbölt és az Galata genovai kolóniát ábrázolja a 14-15. században. Fotó: Wikimedia Commons/Argos’Dad

Miféle bálna volt Porphüriosz?

Sian Lewis és Lloyd Llewellyn-Jones történészek szerint a bálnákat a késő ókorban még nem ismerték eléggé, ezért Konstantinápoly lakói valószínűleg azt hitték, hogy Porphüriosz egy tengeri szörnyeteg. Az állat pontos fajának azonosítása éppen emiatt nehéz feladat. Prokopiosz beszámolója alapján hossza 13,7 méter, szélessége pedig 4,6 méter volt.

Ez azonban nem bizonyult elég támpontnak, mert még napjainkban is vita van az egyed azonosításával kapcsolatban. Egyesek szerint mérete, hosszú élettartama és vérmérséklete miatt egy ámbráscet lehetett, míg mások úgy gondolják, a földrajzi elhelyezkedését tekintve egy szokatlanul nagy kardszárnyú delfin lehetett, mivel a Porphüriosz által látogatott vizeken ritkán észlelnek bálnákat.

A konstantinápolyi tengerészeket terrorizáló hírhedt bálna nevének eredete körül is széles körű vita folyik. Az egyik feltevés szerint a korabeli Porphyrius nevű szekérhajtó vagy a mitológiai óriás, Porphürion adhatta az inspirációt, utalva jelentőségére vagy erejére. Egy másik, Anthony Kaldellis által 2010-ben felvetett elmélet szerint a név a császári bíborra utal, amely a bálna nagyrabecsülését jelképezi. Hasonlóképpen Sian Lewis és Lloyd Llewellyn-Jones úgy vélte, hogy a név a királyi hatalmat jelöli, és a fenevad iránti tiszteletet fejezi ki.

James Allan Stewart Evans azonban 1996-ban azt javasolta, hogy a név a bálna bőrének színére utal, valószínűleg annak mélylila árnyalatát jellemezve. Ezt az értelmezést támogatta John K. Papadopoulos, Deborah Ruscillo és Daniel Ogden is, akik szerint a „Porphüriosz” egyszerűen azt jelenti, hogy „lila” vagy „lila fiú”. Kaldellis 2017-ben szintén erre tette le voksát.

A fenevad állítólagos veszte

Porphüriosz akkora problémává nőtte ki magát, hogy maga I. Justinianus császár is kénytelen volt foglalkozni a kérdéssel, azonban ő sem tudta, hogyan foghatná el vagy ölhetné meg a fenevadat. Mindazonáltal a Konstantinápoly körüli vizeken ólálkodó gyilkos bálna rémuralmának véget kellett vetni, főleg annak fényében, hogy a császári főváros milyen nagy tengeri forgalmat bonyolított le.

Ironikus módon a probléma magától megoldódott. Egy csapat delfin üldözése közben Porphüriosz partra sodródott. A bálna küzdött, hogy kiszabadítsa magát, de csak annyit ért el, hogy még jobban belefúrta magát a sűrű iszapba. Amikor elterjedt a hír, hogy a legendás bálna védtelen, a helyi lakosok fejszékkel rohantak ki, hogy megöljék a szörnyeteget. Rövid időn belül rájöttek, hogy vágásaik hatástalanok, a fejszék alig hatoltak át a bálna bőrén.

A bizánciak ezután kötelekkel és szekerekkel távolabb húzták a víztől, ahol egy második kísérlettel sikeresen a partra vetett bálna meglékelésére már sikeres volt. A bálnát ezután darabokra vágták, és az ünneplő bizánciak elfogyasztották húsát, vagy eltették későbbre. Prokopiosz feljegyezte, hogy a bálna halálát Konstantinápoly lakói nagy megkönnyebbüléssel fogadták. A halászhajók, a hadihajók és az árukkal megrakott kereskedelmi hajók végre támadástól való félelem nélkül hajózhattak ki-be a császári fővárosba.

Vagy mégsem? Miután a bálnát lemészárolták a parton, olyan pletykák kezdtek terjedni, melyek szerint nem is Porphüriosz volt az, hanem egy másik példány, így még az is megtörténhetett, hogy a hírhedt “terrorbálna” következmények nélkül megúszta.