Hihetetlen: Felfedeztek egy bolygót, amely saját magát pusztítja el

Az Európai Űrügynökség (ESA) tudósai egy rendkívül szokatlan jelenségre bukkantak: egy exobolygóra, amely lényegében saját pusztulását idézi elő. A HIP 67522 b nevű égitest olyan közel kering csillagához, hogy képes befolyásolni annak mágneses aktivitását, ez pedig extrém erősségű napkitöréseket eredményez – olyanokat, amelyek aztán visszahatnak a bolygóra, és évről évre vékonyítják el a légkörét.

Ez az első eset, hogy a kutatók konkrétan megfigyelték ezt a kölcsönhatást, amely eddig csak elméleti szinten létezett. A felfedezés jelentőségét jól mutatja, hogy az eredményeket a rangos Nature tudományos folyóirat közölte. A HIP 67522 b méretben a Jupiterhez hasonlít, de nem sokáig: az ESA számításai szerint a következő 100 millió évben fokozatosan Neptunusz-méretűre zsugorodik.

Ez a változás nem lassú természetes öregedés eredménye, hanem brutális külső behatásé: a csillag felől érkező nagyenergiájú sugárzás évente újabb rétegeket szakít le a bolygó atmoszférájáról. Maga a bolygó mindössze 7 nap alatt megkerüli csillagát, vagyis elképesztően közel van hozzá, ez kulcsfontosságú tényező a jelenség szempontjából.

Kiemelt kép: depositphotos.com

Az önpusztító bolygó

A HIP 67522 b nemcsak egy forró Jupiterhez hasonló gázóriás, hanem egy extrém fiatal csillag körül kering, a csillag “mindössze” 17 millió éves. Összehasonlításképp: a Nap 4,5 milliárd éves. A fiatal csillagok azonban sokkal aktívabbak mágnesesen, gyakrabban és erősebben produkálnak napkitöréseket. A Pénzcentrum szerint ez önmagában is komoly hatással van a bolygókra, de a HIP 67522 b keringési közelsége miatt úgy tűnik, a bolygó maga is gerjeszti ezeket a kitöréseket. Ez egy olyan bolygó-csillag kapcsolat, amelyet eddig csak szimulációk és feltételezések alapján ismertek. Most viszont sikerült először valóságban is azonosítani egy ilyen “halálspirált”.

Normál esetben a napkitörések akkor alakulnak ki, amikor a csillag mágneses mezeje instabillá válik, ezt látjuk a Nap esetében is, és ennek következménye lehet például a sarki fény a Földön. Ami most új, az az, hogy egy bolygó is kiválthatja ezeket a kitöréseket. A kutatók szerint a HIP 67522 b közelében mért sugárzás százszor erősebb volt a vártnál, ez minden korábbi elképzelést felülír.

Új irány a kutatásokban

A felfedezés új kutatási hullámot indíthat el. A tudósok most olyan csillag-bolygó párokat keresnek, amelyek hasonló dinamikát mutathatnak. A cél annak kiderítése, mennyire gyakori ez a típusú végzetes kapcsolat, és milyen szerepet játszhat az exobolygók hosszú távú túlélésében vagy pusztulásában. Ez nemcsak a csillagászat számára fontos: a bolygók mágneses és sugárzási környezetének megértése kulcsfontosságú lehet, ha egyszer távolabbi világokat akarunk kolonizálni.

Bár a HIP 67522 b rengeteg fényévre van tőlünk, a felfedezés közvetett módon a mi Naprendszerünkről is mesél. A Nap is produkál napkitöréseket, amelyek hatással vannak a földi technológiára, műholdakra, kommunikációs rendszerekre. Ha megértjük, milyen tényezők váltják ki ezeket a jelenségeket, akár bolygók közreműködésével is, az segíthet a saját bolygónk védelmében is.

A HIP 67522 b esete új perspektívát kínál: egy bolygó nemcsak elszenvedője lehet a csillag hatásainak, hanem aktív szereplőként is beavatkozhat a rendszer működésébe még akkor is, ha ezzel önmaga végzetét okozza. A felfedezés arra emlékeztet, hogy az univerzum tele van meglepetésekkel, és még a legegyszerűbbnek tűnő rendszerek is rejthetnek drámai fordulatokat.

Érdemes elolvasni:

• Csillagközi látogató lépett be a Naprendszerbe
• Az egész világegyetem elpusztulhat egy „önmegsemmisítő gomb” hatására?