„Nem maradhatunk közömbösek a természet iránt – nincs jogunk hozzá”

írta Shavkat Khamraev, Üzbegisztán vízkészletekért felelős minisztere

Közép-Ázsia egyedülálló természeti környezetről, gazdag kulturális örökségről és mély történelemről ismert. Az utóbbi években azonban a régió súlyos éghajlatváltozási hatásokkal küzd, többek között a levegő hőmérsékletének emelkedésével, vízhiánnyal, sivatagosodással és egyre gyakoribb természeti katasztrófákkal.

Shavkat Mirziyoyev elnök a második „Közép-Ázsia – Kína” csúcstalálkozón tartott beszédében joggal hívta fel a résztvevők figyelmét erre a sürgető kérdésre.

Országaink fenntartható fejlődésének egyik legnagyobb kihívása az éghajlatváltozás hatása. Kína környezetvédelem terén szerzett fejlett tapasztalatainak átvétele hozzájárulhat a válsággal kapcsolatos kockázatok és veszélyek enyhítéséhez. Elengedhetetlen a 2030-ig szóló zöld fejlesztési program elfogadásának és végrehajtásának felgyorsítása.

Üzbegisztán elnöke javasolta egy környezetvédelmi párbeszéd és partnerség szövetség létrehozását az elsivatagosodás elleni küzdelem, a leromlott talajok helyreállítása és az ökológiai ellenálló képesség javítása érdekében a száraz és sivatagos régiókban. Az elnök által kezdeményezett zöld fejlesztési stratégia nagy jelentőséggel bír az ország fenntartható jövőjének biztosítása szempontjából.

Miért sikeres Kína a zöld fejlesztés terén?

Az elmúlt években Kína jelentős előrelépést tett ezen a területen. A kormány a zöld fejlesztést nemzeti politika szintjére emelte, és egyértelmű célokat tűzött ki. Hatalmas beruházások folynak a zöld technológiákba, a megújuló energiákba és a környezetvédelembe. Az innovációt a zöld technológiák kutatásának és fejlesztésének erős támogatása ösztönzi. Peking emellett javította környezetvédelmi jogszabályait és szigorította a környezetvédelmi jogsértésekért való felelősségre vonást. Kína kiemelten fontosnak tartja a zöld fejlesztés terén más országokkal és nemzetközi szervezetekkel való együttműködést.

A javasolt szövetség elősegíti a regionális országok közös erőfeszítéseit a környezeti kihívások kezelésében, a bevált gyakorlatok megosztásában és az együttműködési projektek megvalósításában.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) közzétette hosszú távú előrejelzését „Globális éghajlati kilátások 2025–2029”. A jelentés szerint Ázsia közel kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a globális átlag. A közép-ázsiai országoknak sürgősen alkalmazkodniuk kell az aszályokhoz, a gleccserek olvadásához és az instabil csapadékhoz, hogy elkerüljék a víz-, mezőgazdasági és energiaellátás kockázatainak növekedését.

A WMO arra figyelmeztet, hogy 2025 és 2029 között minden év valószínűleg melegebb lesz, mint az 1991–2020-as éghajlati referenciaérték. Egyes években a globális hőmérséklet akár +1,5 °C-kal is meghaladhatja az iparosodás előtti szintet. Különösen aggasztó a gleccserek gyors olvadása Kirgizisztánban és Tádzsikisztánban, amelyek a Szir-Darja és az Amu-Darja folyók fő vízforrásai. Gyors olvadásuk súlyos vízhiányt okozhat. Tádzsikisztán a régió legnagyobb gleccsere, a Fedcsenko-gleccser 40%-át vesztette el, míg Kirgizisztán az elmúlt évtizedben több évszázados gleccsereinek 30%-át vesztette el. Ezek a fejlemények komoly veszélyt jelentenek azoknak az országoknak, amelyek gazdasága nagymértékben függ a vízenergiától.

A tavalyi év volt a valaha mért legmelegebb, a globális felszíni hőmérséklet +1,55 °C-kal haladta meg a hosszú távú átlagot. Az ENSZ szerint a vízhiány Közép-Ázsia gazdasági növekedésének egyik fő akadályává válik.

Idén márciusban a régióban rendkívül magas hőmérsékletek voltak. A World Weather Attribution csoport tanulmányai szerint a márciusi hőmérséklet 10 °C-kal volt magasabb az iparosodás előtti átlagnál, ami súlyosan érintette a mezőgazdaságot és a vízellátást, amely már amúgy is a klímaváltozás miatt nehéz helyzetben volt.

A környezetromlás – például az Aral-tó kiszáradása, a gleccserek visszahúzódása, a vízhiány, az elsivatagosodás, a talajsósodás és a szélsőséges időjárás – komoly veszélyt jelent a régió fenntartható fejlődésére. Ezek a kérdések, amelyek negatív hatással vannak mind a gazdaságra, mind a környezetre, azonnali intézkedéseket igényelnek a regionális kormányoktól.

Az éghajlatváltozás tovább súlyosbítja a vízhiányt, különösen a száraz régiókban, mint Közép-Ázsia. Növeli az aszályok, árvizek, földcsuszamlások és erős szél gyakoriságát, károsítva a gazdaságot és veszélyeztetve az emberi életet. Ezek a környezeti veszélyek a biológiai sokféleség csökkenéséhez, az erdőirtáshoz és az ökoszisztéma egyensúlyának felborulásához vezetnek.

A közép-ázsiai országoknak átfogó lépéseket kell tenniük az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére és a fenntarthatóság biztosítására:

• Vízmegtakarító technológiák bevezetése
• Az öntözési rendszerek modernizálása
• Innovatív vízgazdálkodási módszerek alkalmazása
• A határokon átnyúló vízkészletekkel kapcsolatos regionális együttműködés erősítése

Az elsivatagosodás elleni küzdelem érdekében bővíteni kell az erdőterületeket, meg kell akadályozni a talajeróziót és elő kell mozdítani a fenntartható földhasználatot. Az energia-megtakarítás és a megújuló energiaforrások használata jelentősen csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását. A mezőgazdaságnak éghajlatváltozásnak ellenálló gyakorlatokat kell bevezetnie:

• Szárazságtűrő növények termesztése
• A talajromlás megakadályozása
• Ökológiai gazdálkodás fejlesztése

A lakosságot tájékoztatni kell az éghajlati kockázatokról, valamint arról, hogyan lehet felkészülni a szélsőséges időjárási eseményekre és azokhoz hogyan lehet alkalmazkodni.

A vízhiány globális kontextusa

A világ népességének növekedése, az élelmiszer-fogyasztás növekedése, a mezőgazdaság terjeszkedése, az éghajlatváltozás és a gazdasági fejlődés csökkenti a víz rendelkezésre állását. Világszerte több mint 400 régióban van vízhiány. A World Resources Institute szerint a vízhiány tömeges migrációhoz, konfliktusokhoz és politikai instabilitáshoz vezethet. A mezőgazdaság a legnagyobb vízfogyasztó a világon, az ipar után. A vízhiánnyal küzdő régiók közé tartozik a Közel-Kelet, India, Pakisztán, Botswana, Eritrea, valamint Türkmenisztán, Üzbegisztán és Kazahsztán. Európában is komoly vízhiánnyal küzdnek olyan országok, mint Olaszország és Spanyolország. 1961 és 2020 között a globális vízfogyasztás 2,5-szeresére nőtt.

Idén júniusban nemzetközi tudományos konferenciát tartottak az Öntözési és Vízproblémák Kutatóintézet 100. évfordulója alkalmából, amelynek címe „Tudományos megközelítések a globális környezeti és vízügyi kihívások megoldásához Közép-Ázsiában” volt. A konferencián több mint 300 résztvevő vett részt kutatóintézetekből és egyetemekről, valamint több mint 20 országból érkezett delegátusok. A résztvevők dicsérték a Shavkat Mirziyoyev elnök vezetésével indított átfogó éghajlati és vízügyi kezdeményezéseket.

Az éghajlatváltozás és a vízhiány okai sokrétűek:

• Fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj, gáz) égetése, amely üvegházhatású gázokat bocsát ki
• Az erdők irtása
• Fenntarthatatlan földhasználat
• Hatékony vízhasználat
• A talajt rontó műtrágyák túlzott használata

„Nem maradhatunk közömbösek a természet iránt – nincs jogunk hozzá.”

Elengedhetetlen Mirziyoyev elnök kezdeményezéseinek támogatása és az ő vezetése mögé való felsorakozás.

Be kell vezetnünk az energiatakarékos technológiákat az iparban, a lakásépítésben és a közlekedésben; modernizálnunk kell az öntözési rendszereket; elő kell mozdítanunk a vízhatékony technológiákat, meg kell küzdenünk az elsivatagosodás ellen, fákat kell ültetnünk, helyre kell állítanunk a leromlott talajt, ki kell terjesztenünk az erdőterületeket és át kell állnunk a környezetbarát és tömegközlekedésre.

Kína fejlett gyakorlatainak széles körű átvétele, a 2030-as zöld fejlesztési program végrehajtása és egy regionális környezetvédelmi szövetség létrehozása döntő lépések Üzbegisztán és a tágabb régió stabil és prosperáló jövőjének biztosítása felé. Ezek a kezdeményezések támogatni fogják a gazdasági növekedést, javítani fogják az életminőséget és védeni fogják a környezetet.