Mit vittek magukkal a vendégek egy kőkorszaki lakomára? 11000 éves leletekből rekonstruálták az eseményt

Amikor vendégségbe megyünk szokás magunkkal vinni egy üveg jó bort vagy valami ételt a házigazdának, gesztusként. A nyugat-iráni ősemberek pedig annyira komolyan vették az ünnepi lakomát, hogy képesek voltak akár 70 kilométeren keresztül is cipelni a vadkant, hogy hozzájáruljanak a közös ünnepléshez.

Az asiábi lakoma felfedezése

Kutatók ősi ünnepek maradványait vizsgálták Nyugat-Iránban, a Zagrosz-hegységben található Asiabban. Petra Vaiglova régész a LiveScience-ben arról számol be, hogy lakomázók 19 vaddisznó koponyáját hagyták hátra, melyeket rendezetten egymás mellé helyeztek és egy kerek épületben lévő gödörbe zártak. A vaddisznókoponyákon található vágásnyomok egyértelműen azt mutatják, hogy az állatokat lakomázáshoz használták.

A koponyákat és fogakat mikroszkópikus szinten vizsgálták meg, növekedési és kémiai nyomokat keresve, amiből arra jöttek rá: A vaddisznók egy részét kifejezetten messziről hozták magukkal a lakomára, nehezen járható hegyi útvonalakon át, ami hatalmas erőfeszítést igényelhetett.

Az asiábi lakoma különlegessége nem csupán rendkívül korai időpontjában és abban rejlik, hogy a környező távolabbi területekről is érkeztek résztvevők, hanem abban is, hogy mindenki jelentős áldozatot hozott az ünnepségért. A mezőgazdaság még fejletlen volt, és még nem is szántottak, így az élelmet nagy erőfeszítéssel, főként vadászat és gyűjtögetés útján szerezték be.  Zagrosz-hegységben élő őskori közösségek akár 70 kilométert is utaztak, hogy vadkanokat hozzanak egy-egy közösségi lakomára, ezzel is kifejezve hozzájárulásukat és társadalmi kötődésüket .

A vaddisznó fogának izotópos vizsgálata árulta el: a vadak legalább 70 km-ről, vagy több napos útról érkeztek a lakomára. Kép forrása: Wikimedia Commons

Ez a hagyomány ma is ismerős sok kultúrában: a közös étkezés nemcsak az evésről szól, hanem az adakozásról, a kapcsolatteremtésről is. Gondoljunk csak a székely lakodalmasokra, ahol minden rokon hoz egy tál ételt, vagy a honfoglaló magyarokra, akik például közös vadászatok vagy ünnepek alkalmával különféle húsokkal, halakkal és erdei gyümölcsökkel járultak hozzá a lakomákhoz, ezzel is erősítve a közösség összetartását.

Különleges ételek az őskori lakomákon

Az őskori lakomákon nemcsak nagyvadak fordultak elő, hanem gyakran különleges növényi termékeket vagy ritka alapanyagokat is magukkal vittek a résztvevők. Ezek lehettek például méz, különleges magvak vagy gyökerek, amelyek nemcsak a menüsort tették gazdagabbá, hanem szimbolikus értékkel is bírtak.

• a kőkorszaki Európában vadon termő gyümölcsöket és bogyókat, mint a gesztenye vagy vadalma vittek magukkal a résztvevők, hogy változatossá tegyék az étkezést
• a Közel-Keleten a közösségek távoli vidékekről származó fűszereket, például koriandert és köményt használtak, amelyek a társadalmi státuszt is jelképezték
• a bronzkori Skandináviában pedig előre elkészített halféleségeket és méztermékeket vittek az ünnepekre, melyek egyszerre voltak étel és ajándék is.

Ilyen ételekkel az ünneplők egyéni történetüket, területi kötődésüket vagy kapcsolataikat is kifejezhették, így a lakoma valóban több lett, mint puszta étkezés.

Az étel és a közösség

Az asiábi lelet különlegessége nem csak az, hogy nagyon régi, hanem hogy betekintést enged abba, miként működtek az őskori közösségek. Már több mint tízezer évvel ezelőtt az emberek tudatosan gyűltek össze, hogy ne csak egyenek, hanem megosszák egymással a zsákmányt, és ezzel megerősítsék társadalmi kapcsolataikat. Tehát ha legközelebb vendégségbe mész, úgy is lehet rá gondolni, hogy nemcsak egy egyszerű ajándékot viszel, hanem egy több ezer éves hagyományt folytatsz: amikor ételt viszel a vendéglátódnak, valójában az összetartozás, a tisztelet és a közösség szimbólumát adod át.

Az eredeti cikket itt publikálták.
Kiemelt kép: Franz Bachinger / Pixabay

Ez is érdekelhet:

• Egészségesebbek voltak az európai őskori közösségek az élelemtermelés előtt?
• Egy Tiszafüred közelében feltárt bronzkori temető különleges betekintést nyújt a 3500 évvel ezelőtti közösségek életébe

Még több történelmi témájú cikkért kattints.