Tíz magyar hadjárat a honfoglalás utáni évtizedekből

A keletről érkező magyarság a kilencedik század végén foglalta el a Kárpát-medencét és rendezkedett be a korábban három kora középkori állam perifériájának számító területen. A megerősödő Magyar Nagyfejedelemség csakhamar fölé nőtt a szomszédainak és hadjáratok sokaságát indította el. A régebben kissé szemérmesen “kalandozásoknak” hívott hadjáratok olyan távoli vidékekre is eljutottak, mint a mai Spanyolország. Tíz magyar hadjárat történetét mutatjuk be röviden.

A brentai diadal

A magyar hadtörténelem egyik legfényesebb sikere kétségtelenül a brentai csata, amelyet Berengár itáliai király ellen vívtak. A magyarok Aquileánál léptek be Berengár  földjére, majd Treviso, Padova és Brescia következett. Akadálytalanul érték el a Langobárd Királyság korábbi fővárosát, Paviát is, nyugat felé pedig elérték a mai Nagy Szent Bernát-hágót. A megerősített városokat és erődöket nem ostromolták meg, azonban a fal nélküli Milánót és Modenát elfoglalták, valamint több kolostort kifosztottak és megsemmisítettek több kisebb itáliai csapatot is.

A magyarok brentai győzelemig vezető hadjárata (Wikipédia)

A meglepett Berengár nem késlekedett, hírvivőket küldött szét, és csakhamar háromszor akkora sereget gyűjtött össze, mint a magyaroké. A források által 15 ezer fősnek mondott hada nagy létszámúnak számított a kora középkori Európa viszonyai közepette, így az ismeretlen ellenség ellenére magabiztosan várhatta az ütközetet. A magyarok kerülték az ütközetet, folyamatosan visszavonultak, így értek el a Brenta folyó mellé 899. szeptember 24-én. Ott békeajánlatot tettek Berengárnak, aki visszautasította őket. Az üldözésben kifáradt itáliai sereg lakomába kezdett, a magyar sereg pedig ezt kihasználva rajtaütött a készületlen itáliaiakon.

A háromszor akkora itáliai sereg katasztrofális vereséget szenvedett. Berengár csak azért tudott elmenekülni, mert egy közkatonájával ruházatot cserélt. A magyar hadjárat folytatódott: átteleltek Észak-Itáliában, és gazdag zsákmányra tettek szert. Berengár végül adófizetőjükké vált, ám ezzel együtt a szövetségesükké is, itáliai ellenfelei ellen gyakran vette igénybe a magyar támogatást,

Pozsony után szabadon

A következő magyar hadjárat kezdeményezői tulajdonképpen nem is eleink voltak: a Keleti Frank Királyság 907-ben megpróbálta visszafoglalni a magyarok birtokában lévő területeiket. Július 4-7. között azonban a sereg katasztrofális vereséget szenvedett Pozsonynál. A magyarok azonban nem érték be ennyivel. A győztes sereg július-augusztusban Bajorország ellen vonult és gyakorlatilag ellenállás nélkül foglalták el a bajor városokat.

Idősebb Wilhelm Lindenschmidt festménye Liutpold herceg pozsonyi haláláról (Wikipédia)

Már hazafelé indultak, Legenfeldnél azonban egy sebtében összeszedett bajor sereg állta az útjukat. Az önbizalomtól duzzadó magyar haderő azonban ebben a csatában is legyőzte a bajorokat, bár az újabb győzelem emlékét a nem sokkal korábban aratott pozsonyi diadal beárnyékolta.

Magyar hadjárat Thüringia ellen

908-ban a magyar seregek továbbra is jelentős fölényben tevékenykedtek a nyugat-európai hadakhoz képest. A magyar hadjárat célja ezúttal Thüringia és Szászország voltak. A háborús okot ezúttal egy szláv törzs szolgáltatta, akik a szászoktól és a thüringiaiaktól való félelmükben hívták segítségül a magyarokat. A Thüringiai Hercegség élén ekkor ketten, Burchard és Eigino álltak. A seregüket elkísérte Rudolf würzburgi püspök is.

A 908-as magyar hadjárat az eisenachi győzelemmel (Wikipédia)

Augusztus 3-án Eisenach mellett ütköztek meg a magyarokkal, és a korábbi csatákhoz hasonlóan a keleti frank seregek katasztrofális vereséget szenvedtek. Burchard, Eigino és Rudolf ott maradtak a csatatéren, a magyar seregek pedig egészen Brémáig eljutottak.

Az augsburgi csata, amit megnyertünk

910 alighanem a legsikeresebb esztendők egyike, ami a magyar hadjáratokat illeti. Az előző évben Arnulf bajor hercegnek sikerült váratlanul legyőznie a magyarokat, így Gyermek Lajos keleti frank király Augsburg városába hívta össze a hűbéreseit, hogy egy nagyobb sereggel döntő győzelmet arathassanak. A távolmaradókat még kivégzéssel is megfenyegette. Mivel az uralkodó ekkor még kiskorú volt, az összegyűlt had vezetését Gozbert, Alemannia grófja vállalta magára, de úton volt Gebhard Lotharingia grófja vezetésével egy másik sereg is.

Az egyik legsikeresebb magyar hadjárat, a 910. évinek a térképe (Wikipédia)

Csakhogy a magyarok megakadályozták a két sereg egyesülését. Előbb a keleti frank vezérek teljes meglepetésére Augsburgnál bukkantak fel június 12-én. A magyarok ismét mesterien éltek a színlelt megfutamodás taktikájával. Előbb a keleti frank seregre szórták a nyilaikat, majd meghátráltak, mire a keleti frank nehézlovasság üldözőbe vette őket. Azonban némi üldözést követően az elrejtőzött csapatok segítségével a nehézlovasokat körbevették és megsemmisítették. Az őket követő gyalogság lovas fedezet nélkül könnyű préda maradt a magyaroknak. Gozbert elesett a csatában, Gyermek Lajos szerencsés volt, miután a gyalogságnál hagyták, így ki tudták menekíteni.

Tíz nappal később, június 22-én a Rednitz folyó mellett a magyar sereg meglepte Gebhardot is. Lotharingia grófját is a színlelt megfutamodással győzték le és ő maga is holtan maradt a csatamezőn. A csatákat követően a súlyosan megalázott, az “élménytől” sokkot kapott Gyermek Lajos adófizetést vállalt a magyaroknak.

Magyar hadjárat Brémáig

A keleti frankok és a német hercegségek taktikája 910 után megváltozott: igyekeztek a zárt falak mögött maradni és nem vállalni nyílt ütközeteket a magyarokkal. Az augsburgi vereség után mély depresszióba eső Gyermek Lajos nem érte meg a felnőtt kort, bő egy évvel később elhunyt, vele kihalt a Karolingok keleti frank ága. Utóda, Konrád, egyáltalán nem kívánt adót fizetni a magyaroknak, így országa gyakran vált egy-egy magyar hadjárat célpontjává. Ráadásul Konrád legsikeresebb hűbérese, Arnulf bajor herceg, aki több apróbb sikert ért el a magyarok ellen, fellázadt ura ellen és a magyarokhoz menekült.

A 915. évi magyar hadjárat (Wikipédia)

A rákövetkező évben, 915-ben a magyarok támadásba lendültek. Megtámadták Svábföldet. A fuldai kolostort sikertelenük próbálták elfoglalni, ellenben a corvey-i apátságot felégették. Eljutottak Bréma városáig is, amelyet szintén felégettek. Egy szász sereg Eresburgnál megpróbálta útját állni a magyaroknak, de sikertelenül, vereséget szenvedtek. A magyar hadjárat eljutott Dánia határáig is.

Visszahelyezni az ellenfelet

917-ben a magyar hadjárat a hadviselő időszakhoz képest igen korán elindult: már januárban Elzászban jártak és felégették Basel városát. Februárban Lotharingia következett és Verdun városát foglalták el. A hadi vállalkozásnak azonban akadt egy, a Kárpát-medencéhez sokkal közelebbi politikai célja. Arnulf bajor herceg, aki egy ideig a magyarok között élt száműzetésben, kísérletet tett arra, hogy visszaszerezze Bajorországot. Az előző évben Konrád, keleti frank király seregei még erősebbnek bizonyultak, pedig Arnulf már akkor is a magyarok segítségét élvezte. 917-ben azonban már teljes sikerrel járt, Arnulf visszafoglalta Bajorországot.

A 917. évi magyar hadjárat (Wikipédia)

Bár ebben az időben azon kevés uralkodók közé tartozott, akik több alkalommal is kisebb sikereket ért el a magyarok ellen, a politikai helyzet arra sarkallta, hogy eleinket ne tekintse ellenfélnek. Vállalta az évi adó fizetését, cserébe a magyarok a bajor területeket nem támadták meg. Részben a magyarokkal való kiegyezése miatt Arnulf emlékezetét a német történetírás elég sötét színekkel ecsetelte, a Gonosz melléknevet aggatva rá.

Az új seprű még nem seper jól

919-ben Konrád kísérletet tett arra, hogy Arnulfot ismét elűzze Bajorországból, ám az összecsapásukban halálos sebet kapott. A bajor herceg azt remélte, hogy ő lesz a következő keleti frank király, ám minden próbálkozása ellenére nem őt, hanem Madarász Henriket választották királlyá. Az új királynak szembe kellett nézni a sváb és a bajor herceg ellenállása mellett a magyarokkal is, akik azonnal megjelentek Szászországban, hogy adófizetésre kényszerítsék Henriket.

A pücheni csata és a magyarok 919-920. évi hadjárata (Wikipédia)

Püchen mellett állt ki Henrik serege a magyarokkal szemben, és fájdalmas tapasztalatra tett szert. A magyarok ismét alkalmazták a színlelt visszavonulás stratégiáját, ami annyiszor bevált az ellenfeleikkel szemben. Madarász Henriknek ekkor még nem volt érdemi tapasztalata a magyar harcmodorral szemben, így amikor a serege felbomlott vonalakkal eredt a visszavonuló magyarok után, katasztrofális vereséget szenvedett. Henrik azért tudott megmenekülni, mert bejutott Püchen fallal körülvett városába, amelyet később számos privilégiummal látott el hálából. A vereségből később akkor húz majd hasznot, amikor ezt a tapasztalatát a merseburgi csatában fel tudta használni.

A győzelem után a magyarok folytatták a hadjáratukat az akkor már nyugati frank fennhatóság alatt álló Lotharingiába. Egyszerű Károly nyugati frank király ugyan összegyűjtötte a seregét, de végül a tanácsadóira hallgatva hagyta a magyarokat fosztogatni, és nem állt ki ellenük nyílt csatába.

Csapda az Alpokban

A következő években magyar hadjárat elsősorban déli irányba indult, miután a magyar szövetséges Berengár többször bajba került. Új ellenfele II. Rudolf burgund király lett, akit az elégedetlen itáliai előkelők hívtak meg Berengár ellen. 920-921 során elsősorban azokat a városokat és területeket támadták a magyarok, amelyek Berengár ellenfelei voltak. Így esett fogságba Bergamo grófja, miközben Bergamo, Verona és Piacenza is a magyar támadás elszenvedőjévé vált. Rudolf szövetségeseit végül Brescia közelében semmisítették meg. Ez azonban nem akadályozta meg a Berengárral elégedetlen itáliaiakat, hogy II. Rudolfot 922-ben megkoronázzák Itália királyává.

Magyar hadjárat Itáliába és Dél-Franciaországba 924-ben (Wikipédia)

924 hozott egy kisebb fordulatot a magyarok számára. Rudolf ekkor Paviában, a langobárd királyok egykori székhelyén tartózkodott, ám a magyarok lecsaptak rá: felégették Paviát és megsemmisítették a Ticino folyó partjára vont hadigályáit. Április 7-én azonban Berengárt meggyilkolták Veronában, így a magyarok elveszítették szövetségesüket. A magyar hadjárat célpontja ezért Burgundia lett. A sereg az Alpokon keresztül haladt, ahol azonban Rudolf és Provance-i Hugó arles-i gróf csapdát állított nekik. A magyarok azonban kiverekedték magukat a csapdából és rátámadtak Rudolf királyságára. A soraikban kitörő pestis azonban végül visszafordulásra kényszerítette őket. A magyarok erejét egyébként júl mutatta az is, hogy egy másik sereg ezalatt Szászországba tört be.

Sainkt-Gallen a magyarok kezén

Hugóra alighanem mély benyomást tettek a magyarok, mert amikor Itália királyává koronázták, éppen Rudolffal szemben, szívesen hívta be őket ellenfeleivel szemben. Ráadásul foyltatta Berengár politikáját, és inkább fizetett a magyaroknak, minthogy a kezén lévő földeket dúlják. Így történt, hogy 926-ban az ő szövetségében indult magyar hadjárat Svábföldre. Májusban megostromolták Augsburgot, sőt átmenetileg elfoglalták a Sankt-Gallen-i apátságot is. Ekkor esett meg a magyarok híres kalandja Heribald pappal. De ekkor történt Szent Viboráda meggyilkolása is.

A sankt-galleni kaland hadi háttere 926-ban (Wikipédia)

Ezt követően megostromolták Konstanzot is, majd átkeltek a Rajnán néhány elfoglalt elzászi hajó segítségével. Ott legyőzték Liutfred gróf sebtében összehívott seregét és elérték az Atlanti-óceánt. Ezt követően Reims irányába hazatértek. Bajorországon keresztül haladva megújították a szövetségüket Arnulf herceggel is.

Pápai segítségnyújtás

Bár egy-egy magyar hadjárat leggyakoribb “áldozatai” az olykor fegyvertelen apátságok és egyházi intézmények voltak, megtörtént az is, hogy maga a pápa hívta be a magyarokat. X. János pápa (914-928) megpróbált felülemelkedni római ellenfelein, különösen Marózián. (A zavaros itáliai viszonyokra jellemző, hogy Marózia egyébként X. János szeretőjének volt a lánya). A pápa élvezte Hugó támogatását is. X. János megtette a testvérét, Pétert Róma konzuljának és kinevezte a város prefektusává is. Marózia ellenlépésként feleségül ment a rendkívül befolyásos Guido toszkán őrgrófhoz.

A 927. évi magyar hadjárat a pápai segítségnyújtás keretében (Wikipédia)

A pápa Hugó tanácsára behívta ellenük a magyarokat 927-ben. Rómában segítettek Péternek visszaszerezni a hatalmát a város felett, miközben feldúlták Toszkánát. A hadjáratuk során délre, Apuliába is hadat vezettek, elfoglalták a Földközi-tenger partján fekvő Taranto városát is. Ezt követően gazdag zsákmánnyal tértek haza.

A magyarok segítségével kivívott siker azonban átmeneti maradt: 928-ban Marózia és Guido seregei megtámadták Rómát. Pétert elhagyták a katonái és végül a saját testvére szeme láttára vágták darabokra. A pápát tömlöcbe vetették, ahol néhány hónappal később meghalt, egyes források szerint megfojtották, mások szerint a rossz bánásmódba halt bele.

Érdemes elolvasniTucatnyi helyen keresték már Árpád sírját