Miért nem lett Horthy Miklós lánya Habsburg Albrecht főherceg felesége?

1922 augusztusának végén a korabeli híradások szerint szokatlanul nagy meleg volt. Horthy kormányzó családjával a gödöllői királyi palota falai közé húzódott a hőség elől. Ekkor már csak a kormányzót, nejét, és két fiukat: Istvánt és Miklóst jelentette a szűk család. a Horthy-házaspár idősebbik lánya, Magda három éve halott volt, a fiatalabb, Paulette pedig éppen ennek az esztendőnek a tavaszán esküdött Fáy Lászlóval, egy a közéletben ismeretlen észak-magyarországi földbirtokossal.

A rekkenő hőség közepén küldöttség érkezett az államfőhöz. Ráday Gedeon gróf, akit a nem túl népes csoport szószólójának választott, meglepő javaslattal állt a kormányzó elé:

„A magyarság többsége azt kívánja, ami ezeréves vágyának leginkább megfelel: hogy Szent István koronája és magyar dinasztia alatt élhessen. Fogadja el Főméltóságod a koronát, s minden veszély egy csapásra megoldást talál.” Horthy visszautasította az ajánlatot. Így válaszolt: „[…] Semmilyen körülmények között, még egyhangú szavazás esetén sem fogadnám el soha a királyi méltóságot.”

 

Ferenc József egykori szárnysegédjének politikai érdeke és talán meggyőződése is azt diktálta, hogy ne kívánkozzon a magyar trónra. Bár IV. Károly király ekkor már négy hónapja halott volt, a magyar legitimista tábor továbbra is jelentős erővel bírt, és kitartott amellett, hogy a korona Ottó királyi herceget illeti. Horthy egy trónfoglaló kísérletbe – mind ekkoriban, mind a későbbiekben – nagy valószínűséggel belebukott volna. Ráday Gedeonék felajánlása egy szűk csoport eleve kudarcra ítélt próbálkozása volt.

Habár Horthy maga soha nem akart a koronáért nyúlni, már a kormányzóválasztás időszakában, 1920 tavaszán, Budapest-szerte közszájon forgott a szóbeszéd, hogy lányát, Paulettet szívesen látná királyi hitvesként. Tény, hogy az alapvetően royalista tengerésztisztre nagy hatást gyakoroltak a szabad királyválasztó tábor Gömbös Gyula körül csoportosuló tagjai, akik folyamatosan győzködték: az országnak „nemzeti” uralkodóra van szüksége, aki a magyar trónt nem csupán ugródeszkának használja császári hatalma helyreállításához.

Kiszemeltjük Habsburg Albrecht főherceg volt. A fiatalember az uralkodócsalád magyar ágához tartozott, Mosonszolnokon és Budapesten élt és jól beszélte az ország nyelvét. Gömbös környezete neki is fogott „megnevelésének”: taggá avatták az Etelközi Szövetségben. A kor divatos titkos társasága volt ez, ami az ősmagyar hitvilág feltételezett rítusait vegyítette szeánszain modern miszticizmussal. Rendszeresen áldoztak fehér lovat és vérszövetség kötötte össze őket. EKSZ-tagnak lenni politikai rangot is jelentett, hiszen Horthy környezetének számos prominense beavatott volt. Azzal biztatták Gömbösék az ifjú főherceget, hogy esküvője napirenden van Horthy Paulettel. Az admirális ezután majd lemond javára államfői tisztségről, őt pedig királlyá emelik, így létrejön egy valódi „magyar” dinasztia.

A politikai realitásokat nem látó, vagy figyelmen kívül hagyó kormányzó egy ideig maga is komolyan számolt ezzel a lehetőséggel. Pedig Albrecht trónra emelésének terve semmiképp nem lett volna kivitelezhető. A Párizsban székelő Nagykövetek Tanácsa 1920. február 2-án határozatban mondta ki, hogy az antant nem tűr meg Habsburgot sem az osztrák, sem a magyar királyi székben. Horthy és környezete számára láthatóan korántsem volt egyértelmű, hogy ez Albrecht személyét is érinti, hogy a főherceg trónra emelése nem fogadtatható el köztes megoldásként.

A schönbrunn-i udvarban szocializálódott magyar kormányzóban talán fel sem merült, hogy az I. Világháború győztes hatalmai vajmi keveset törődnek a Habsburg-ház belső trónöröklési rendjével. Annak értelmében ugyanis az oldalági Albrecht nem lehetett volna király. A fiatalember megkoronázása e belső rendszer szerint tehát nem minősült volna folytonosságnak, Habsburg-restaurációnak. ( Épp ellenkezőleg, inkább trónbitorlásnak.)

Az antant szemében azonban – el nem ítélhető módon – mindez nem számított. Számukra Albrecht egyszerűen Habsburg volt, akiről sosem lehet tudni, nem készül-e erőszakkal visszaállítani az Osztrák-Magyar Monarchiát. Hallani sem akartak róla.

Legkésőbb 1921 tavaszára vált a főherceg Horthy köreiben kegyvesztetté.

1922 áprilisában Paulette feleségül ment Fáy László tiszántúli középnemeshez, a kérdés így végleg lekerült a napirendről. Horthy és környezete azonban életre szóló ellenséget nevelt fel magának ezzel az epizóddal a csalódott főherceg személyében.

Érdemes elolvasniHorthy haza akart jönni államfőként az emigrációból