10 rajzfilmsorozat, amit ne a gyerekkel nézz! – negyedik rész

Szubjektív sorozatunk három legjobb sorozatából kettőhöz nem készült magyar nyelvű felirat, sem szinkron. Ez jól mutatja, hogy bár a streamerek – leginkább a Netflix – fellép a nyugati populáris kultúra látóterének a tágításáért, azért még bőven akad elvégzendő munka. A cikksorozat befejező részében a nemzetközi sikerként elkönyvelt japán akcióhős-komédia, a One-Punch Man; a többek között Tim Miller és David Fincher vezetésével készített animációs antológia, a Love, Death & Robots; és egy minden tekintetben kiemelkedő és felkavaró anime, a Devilman Crybaby szerepel. Vállaljuk a felelősséget.

A cikksorozat korábbi részei: első rész, második rész, harmadik rész.

3. One-Punch Man

Bizonyos sorozatokat a ravasz fordulatokért szeretünk, mások a káprázatos párhuzamos cselekményekvezetésre építenek és a rengeteg szálból szőtt, látszólag kaotikus történetekre, amik végül egy katartikus végkifejletben egyesülve vezetnek a minden képzeletet felülmúló konklúzióig.

A One-Punch Man nem ilyen, mert ez a japán sorozat egyetlenegy poénra épül.

De az a poén annyira jó, hogy mindig üt!

Újra és újra látni akarjuk, és nincs az a hosszadalmas felvezetés, esetleges vagy sablonos prológus, amit ne néznénk végig, ha tudjuk, hogy a végén jön majd a jól ismert csattanó.

Ez a sorozat egyszerűen arról szól, hogy Saitama, a szuperhős, túl erős.

A hősökkel, szörnyekkel és az emberiség elpusztítására törekvő félistenekkel teli világban, ahol él

valamiért meg sem tudják közelíteni.

Szombat reggelenként, amikor leértékelés van az élelmiszerboltban, Saitama izgatottan indul bevásárolni. Miközben kezében a reklámszatyorral hazafelé tart, és roppantul büszke, hogy megspórolta egy doboz tojás árát, néha szembejön egy sárkány/marslakó/óriás, akit épp egy közeli városrész eplusztításával foglalatoskodik. Ilyenkor Saitama üt, majd tovább indul az ikonikus reklámszatyorral.

A felhőkarcoló méretű sárkánynak/marslakónak/óriásnak pedig a teteme és párává omlik.

Saitama hazaérve bosszankodik, mert kettővel kevesebb banánt hozott, mint amennyit felírt magának a cetlire.

A One-Punch Man első évadát a Netflix streameli – sajnos magyar nyelvű szinkron és felirat nélkül.

2. Love, Death, Robots

Minden saját projektjük közül talán a Love, Death & Robots mutatja meg a legjobban, mennyire szeretik a Netflixnél az igényes animációs tartalmakat. A produkciót olyan nagyágyúk vezetik, mint például Tim Miller (Deadpool, Terminátor: Sötét végzet) és David Fincher (Harcosok klubja, Hetedik, Benjamin Button, Holtodiglan, Mank). A sorozat különbőző hosszúságú epizódjai különálló entitások, semmi közük nincs egymáshoz. Ami közös, az a sötét humorral és erőszakkal díszített tudományos fantasztikus-utópisztikus-posztapokaliptikus tartalom. Ráadásul minden epizódnak sajátos, egyedi vizuális nyelve van.

Utóbbi annak köszönhető, hogy más-más animátor csapat készítette őket – mégpedig egy nagy, nemzetközi összefogás révén.

Egyébként a sorozatnak van magyar vonatkozása is,

az első évad Titkos háború (The Secret War) című epizódját a Magyarországon működő Digic Pictures készítette.

Nem is rossz epizód. Persze az antológiának vannak kevésbé jól sikerült részei is, de az első évadban néhány annyira jó közülük, hogy a legjobb animált rövidfilmekkel is versenyre keltek a filmes gálákon.

Ezt jól mutatja a számtalan Emmy-díj, amit a sorozat hazavihetett.

A Netflix antológiájának második évada most debütált, és ahogy az első is, magyar felirattal és szinkronnal nézhető. Bár a második évad jóval kevesebb részt mutat be (és kicsit talán kevesebb izgalmas történetet), azért nem fog nagy csalódást okozni – vérbő, látványos cyberpunk orgiákat kapunk, rengeteg szellemmel és eredetiséggel.

1. Devilman Crybaby

A Devilman Crybaby egyetlen évadból áll, és az erős művészi intencionalitás miatt garantáltan nem lesznek újabb részei, extrái. Ezt a sorozatot várhatóan nem fogjuk viszontlátni pólókon, nem dolgozzák fel Hollywoodban amerikai sztárokkal, a szereplők bábúit nem árusítják majd játékboltok polcain.

Mert aki tud menni ezzel az animével, az a japán néplélek legsötétebb bugyraiig hatol, a legnagyobb félelmek és irtózatok, az elfolytott szenvedélyek utolsó bástyáit is maga mögött hagyva.

Két jóbarát, Fudo Akira és Asuka Ryo történetét követhetjük nyomon, akik egy titokzatos, misztikus démoni hordával szállnak harcba a város árnyai közt. A háború vizuális ábrázolása pedig itt már nem a populáris kultúrához, hanem inkább azokhoz a művészi formákhoz hasonló, amelyek a sokkoláson keresztül próbálnak hatni.

Megzabál, megrág, kiköp, majd a földbe döngöl, hogy onnan megújulva emelkedjünk fel, mintha valami iszonyatosat éltünk volna túl, és aztán hetekig hálásak vagyunk visszakapott életünkért.

Kép: Devilman Crybaby official visual

Aki be tudja fogadni (és el tudja fogadni) ezt a szívfacsaró scifihorrorpornót, az elmondhatja magáról, hogy az animációs kultúra érett élvezője. Mert nem egyszerű feldolgozni az ilyen végletes tartalmakat; kizárólag a japán animációs hagyomány tudott csak eljutni idáig.

A Devilman Crybaby nem egyszerűen “felnőttfilm”, hanem “érzékeny, de teherbíró értelmező-film” – egy polccal feljebb van. Különben ezen a démonbelezős, diszkófényekben tömegorgiás, szívhangon dübörgő, mennytől a pokolig zúduló hullámvasúton nem tudunk majd megkapaszkodni.

Viszont, ha a végére érünk, napokra, hetekre, hónapokra beragad majd.

A Netflixen, sajnos kizárólag angol nyelvű felirattal érhető el ez a remekmű.

Óvatosan fogyasszuk.