Budai Parmenius István, az első magyar, aki az amerikai kontinensre lépett
Budai Parmenius István léphetett a magyarok közül elsőként az Újvilág földjére, legalábbis róla maradtak fent írott források. 1583-ban egy angol expedíció utasaként nyílt lehetősége arra, hogy New Foundland partjaira lépjen. De vajon ki volt ő és hogy adódott alkalma arra, hogy egy Újvilágba tartó felfedezőhöz csatlakozzon?
Budai Parmenius István ismeretlen élete
Budai Parmenius István korai életéről rendkívül keveset tudunk. A vele foglalkozó kutatók számos ötletet fogalmaztak meg róla, ám ezek csaknem minden esetben elsősorban feltételezésen alapulnak. A nevéből következően vélhetően Budán látta meg a napvilágot 1555 körül. A város ekkoriban az oszmán törökök uralma alatt állt. Egyesek szerint ennél pontosabban is belőhetjük Budai Parmenius István születési helyét: a neve talán a Pajzsgyártóból torzult el. Ezt esetleg alátámaszthatja az is, hogy ebben az időben Budáról valóban ismerünk egy ilyen nevű családot a mai Úri utca elődjének, a Mindszent utcának a környékéről. (Akad azonban olyan feltételezés is, hogy a család Budáról menekült el Erdélybe).
Az mindenesetre bizonyos, hogy Budai Parmenius István református volt, aki már korán kitűnhetett képességeivel. Talán Budán, talán Ráckevén végezte el az alapfokú iskolát, esetleg később Sárospatakon vagy Debrecenben tanulhatott, majd hosszú külföldi tanulmányútra indult. (A korszakban ezt peregrinációnak hívták). Hogy pontosan merre járt, arról szintén kevés tudomásunk van, a tőle fennmaradt költeménye előszavában mindössze annyit ír, hogy a keresztény világ több akadémiáját látogatta. 1579-ben a heidelbergi egyetemről ismerünk egy Budai István nevű diákot, aki talán azonos lehetet vele, más vélemények szerint ugyanebben az évben Wittenbergben tanult.
Az ünnepelt költő
Budai Parmenius Isván életében egy találkozás hozta el a változást. Talán Baselben futottak össze, ahol I. Erzsébet angol királynő diplomatájaként megfordult. Mindenesetre a magyar költő első kiadott versét neki ajánlotta, amelyet még a berkshire-i Wadleyben írt 1581-ben. Paean című verse a 104. zsoltár átköltése időmértékes formában, de egyúttal úgy is értelmezhető, mint az új föld felfedzéséből fakadó hálaadás a Mindenható felé. Talán ezért is figyeltek fel Parmenius költészetére.
Richard Hakluyt, a kor nagy angol geográfusa maga mellé vette őt, amikor Budai Parmenius István Oxfordban járt. Hakluyt ismertette meg őt Humphrey Gilberttel, I. Erzsébet angol királynő egyik expedíciószervező felfedezőjével. Az Angol Királyság ekkortájt kezdett el terjeszkedni, John Cabot még 1497-ben felfedezte a mai Kanada partjai. Az angolok később terjeszkedési területként és az Északnyugati Átjáró, az Ázsia felé vezető röviebb kereskedelmi út állomásaként tekintettek erre a vidékre.
A felfedezésekhez kötődő vállalkozásoknak szüksége volt egyfajta ideológiai háttér megalkotására, valakire, aki jól tudja “kommunikálni” a sikereket. A korszakban ez azért vált szükségessé, hogy megnyerjék a királyi udvar vagy a befolyással bíró vagyonos réteg megfelelő embereinek a támogatását. Budai Parmenius István Paean című verse lényegében megmutatta, hogy alkalmas erre a szerepre. Gilbert második expedícióján már ott találjuk őt is.
Tragédia New-Foundlandben
Humphrey Gilbert második expedíciója 1583. június 11-én hajózott ki Plymouth kikötőjéből. Augusztus 3-án érték el New-Foundland partjait a Szent Jánosról elnevezett öbölnél, a tervezettnél jelentősen később. Valójában nem számított felfedezésnek, hiszen a partraszállás területét már korábban is ismerték. Európai halászhajók (angolok, portugálok, franciák) már korábban is létesítettek itt átmeneti táborokat. Gilbert mindenesetre augusztus 5-én hivatalosan is birtokba vette a területet Erzsébet királynő nevében.
Budai Parmenius István levélben megírt beszámolója csalódottságról árulkodik. Hakluytnak írt levelében áthatolhatatlannak tűnő fenyőrengetegről és pocsék időjárásról emlékezett meg. De látott jegesmedvéket is, amelyekről megjegyezte, hogy kisebbek, mint az “otthoniak”. Őslakosokkal az expedíciónak egyáltalán nem sikerült találkoznia. Parmenius reményét fejezte ki, hogy később, amikor délebbre hajóznak, biztatóbb eredményekről is beszámolhat.
Auguszus 20-án elindultak délre. Gilbert a négy hajójából egyet hátrahagyott a betegekkel New-Foundlanden, ő maga pedig átszállt a könnyű merülésű Squirrel nevű hajóra. Parmenius a Delighton utazott, amelynek kapitánya azt javasolta Gilbertnek, hogy távolabb hajózzanak a partoktól, ám az expedíció vezetője elutasította a kérést. 1583. augusztus 29-én vihar támadt, amely a hajókat a partnak vezette. A Delight megakadt egy homokpadon és gyorsan süllyedni kezdett, de a mentőcsónakon a kapitány és tizenhat ember el tudott menekülni. Később New-Foundlandon egy halászhajó mentette meg őket. Budai Parmenius István nem tartozott közéjük, ő elsüllyedt a hajóval együtt.
Humphrey Gilbert később szintén szerencsétlenül járt. Az expedíció minél előbbi visszatérését követelte, olykor szükségtelen kockázatokat vállalva. Bár a Golden Hind nevű hajón utazott volna, átszállt a Squirrelre, bár Edward Hayes, a Golden Hind kapitánya figyelmeztette, hogy a Squirrel túlsúlyos és nem alkalmas arra, hogy így keresztül hajózzon az óceánon. 1583. szeptember 9-én a két hajót, az Azori-szigetek közelében vihar lepte meg és a Squirrel nem bírta tovább. A Golden Hind túlélői szerint utoljára még látták, ahogy Gilbert a fedélzeten ült, kezében egy könyvvel és azt kiáltotta, hogy “Olyan közel vagyunk a mennyekhez tengeren, mint a szárazföldön!”. A hajót elnyelte az óceán.
Budai Parmenius István expedícióról szóló beszámolói szerencsésen fennmaradtak Edward Hayes révén, aki eljuttatta azt Hakluyt kezébe, ő pedig 1600-ban kiadta őket, így őrizve meg az első Amerikába eljutó magyar emlékét.
[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/12/03/wass-janos-az-utolso-utani-jagello/” ][/hm_embed]
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Újra látható lesz a Budavári Palota északi szárnyán a Hungária szoborcsoport
Putyin szerint az ukrajnai háború globális méreteket ölthet
Megtalálták az eddigi legősibb ábécét, és 500 évvel régebbi, mint a korábbi rekordtartó
Űrhajó? Dehogy! Egy tanulmány szerint egy fejlett idegen civilizáció az egész csillagrendszerét terelheti
Létezett a természetben is nukleáris reaktor, és kevesebb, mint 2 milliárd éve még aktív volt
Eddig ismeretlen vulkánt fedeztek fel Magyarországon